gróf Esterházy János sok zsidó ember életét mentette meg
Szerepeljen a hősök között gróf Esterházy János is, aki az 1940-es évek elején – Szlovákiában élő magyarként – fellépett a zsidóüldözések ellen és sok zsidó ember életét mentette meg.
esterhazyjanos1.jpgA Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői levélben kérték a Fővárosi Közgyűléstől, hogy egészítsék ki a dunai alsó rakpartok elnevezésére tett javaslatot, és abban szerepeljen a második világháború alatt a zsidóságért kiálló Esterházy János is
A javaslat a holokauszt alatt zsidó embereket mentő hősökről nevezné el a rakpart egyes szakaszait, a Mazsihisz azonban szükségesnek tartja, hogy ezen hősök között szerepeljen gróf Esterházy János is, aki az 1940-es évek elején – Szlovákiában élő magyarként – fellépett a zsidóüldözések ellen és sok zsidó ember életét mentette meg.
Tavaly november 26-án határozott a Fővárosi Közgyűlés a közterületek elnevezését szabályozó rendeletének módosításáról, hogy elnevezhessék a nyilasterror mártírjairól az alsó rakpartokat.
Az alsó rakpartok átnevezéséről szóló előterjesztés szerint azok emlékére, akik 1944-ben a nyilasterror áldozatai lettek, az embermentő hősök és mártírok nevének megörökítésére, az utókor köszöneteként javasolják a rakpartok elnevezését. Az embermentők előtti tiszteletadás ugyanakkor főhajtás a terror áldozatává vált mártírok előtt – tették hozzá akkor a frakcióvezetők.
A Duna budai oldalán az Árpád híd és a Margit híd közötti szakaszt Slachta Margit nővérről javasolták elnevezni, aki az indoklása szerint „a rendházában sokakat bújtatott”, a Margit híd és a Batthyány tér közötti szakaszt Angelo Rotta nunciusról, aki „több ezer ember számára adott menlevelet, és önként maradt az ostromlott fővárosban.
A Batthyány tér és a Lánchíd közötti szakaszt Sztehlo Gábor evangélikus lelkészről neveznék el, aki „az üldözött gyermekek részére otthonokat szervezett”, a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti szakaszt Friedrich Born svájci diplomatáról, aki „a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjeként tízezernél is több ember megmentésében segített”.
A Duna pesti oldalán az Újpesti rakpart alsó autóútját a Dráva utcától a Margit hídig Carl Lutz svájci diplomatáról javasolták elnevezni, aki „a tízezrek életét megóvó akciókat irányította és gondoskodott a környéken felállított svájci védett házak lakóiról”, a Margit híd és a Lánchíd közötti szakaszt id. Antall Józsefről, aki „száz gyermek életét mentette meg, és sok lengyel menekültnek volt segítségére”.
A Lánchíd és az Erzsébet híd közötti szakaszt Jane Hainingről, a budapesti Skót Misszió mártírjáról neveznék el, aki „felszólításra sem tért vissza Skóciába és iskolája területén több gyermeket, anyát, nőt és férfit bújtatott”, és akit 1945 áprilisában Auschwitzban meggyilkoltak. A Szabadság híd és a Közraktár utca közötti szakaszt pedig Salkaházi Sára szociális testvérről javasolták elnevezni, aki „1944. december 27-én itt halt vértanúhalált”
Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett l932-ben, képviselővé pedig 1935-ben választották az akkori Csehszlovákiában. Az Egyesült Magyar Pártnak 1936-ban lett alelnöke, az idő tájt Benes államfő miniszterséget ajánlott fel neki, amit elutasított. A pozsonyi parlamentben 1942-ben egyedül ő nem szavazta meg a zsidók deportálását előíró törvényt, ezután pedig sok üldözöttet segített Magyarországon.
Szót emelt Magyarország német megszállása ellen, a nyilas hatalom átvétele után pedig Budapesten bebörtönözték. A mélyen hívő, a kisebbségek ügyét mindenkor szolgáló, zsidókat mentő politikus hitvallása, később szállóigévé vált mondata az volt, hogy „a mi jelvényünk a kereszt, és nem a horogkereszt”.
1945 tavaszán tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen, ezután a Szovjetunióba vitték, ahol koncepciós perben tíz év munkatáborra ítélték.
A csehszlovák népbíróság 1947 szeptemberében, mint hazaárulóra halálbüntetést szabott ki rá. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot.
Esterházyt 1949-ben engedték haza Szibériából, ezután halálos ítéletét életfogytiglanra változtatták. A morvaországi Mirovban börtönben halt 1957. március 8-án, hamvai egy prágai tömegsírban találhatók.
Kapcsolódó íráunk:
Tudatlanság vagy tudatos rosszakarat?
