Nyílt levél Tóta W. Árpádhoz
Olvasói vélemény
Fekete György / visszavonult történelemtanár és mentálpedagógus
A Klubrádió 2008. október 20-i Kontra c. műsorában meghallgattam Önt és aktuális ellenfelét, Halák László urat. Párbajuk hatására alaposan elolvastam a konfliktus tárgyát képező – az Index elektronikus újság okt. 13-i felületén, „A zsidó álma” címmel közölt – írást Öntől (paródiát, ahogyan Ön minősíti), továbbá az üggyel összefüggő többi releváns anyagot (a MÚOSZ Etikai Bizottsága vonatkozó állásfoglalását és az Ön reflexióját).
Ezek után még böngésztem az Ön blogjában (mert – bevallom – munkásságát nemigen ismertem). Úgy érzem, immár – némi háttértudás birtokában – kifejthetem Önnek véleményemet erről a konfliktusról, közelebbről az Ön szóban forgó pamfletjéről. Dacolva az Ön szövegszerkesztő-billentyűinek kétségtelenül vitriolos voltával, valamint az Ön szakmai elismertségével (irigység nélkül a Pulitzer-díjára utalok), ezennel meg is kockáztatom. Igyekszem tárgyszerűen.
Írását – konkrét közállapotainkat tekintve – félresikerültnek gondolom (az Etikai Bizottságra reagáló szösszenete, bocsánat, de inkább feleselés, a bizonyítvány ügyetlen védelmezése: kritikusát „felmosórongynak” titulálja stb.). Ugyanakkor aláhúznám, szamárság úgy vélekedni (legalábbis remélhetőleg), hogy Tóta. W. antiszemitává vált volna.
A zsidó álma egyfelől formai szempontból kifogásolható (választott műfaja ugyanis, a paródia, nem igazán fér össze az annyira direkt fogalmazással, mint jelen esetben az Öné), másfelől médiapolitikai hiba (a cikk stílusa egy az egyben azonos a szélsőjobboldali online fröcskölődésekével, s különben ezért nehéz azt jól nevelt embernek humorral olvasnia). Következésképpen számomra kérdéses, hogy amit Ön gúnyirataként tart számon, az kinek-kinek kit, kiket gúnyol ki? Bayer Zsoltot és társait (mint Ön hiszi) vagy a zsidómagyarokat? Én nem kételkedem az Ön eredeti szándéka becsületességében, azonban cikke elcsúszott a honi rögvalóságon. Ezúttal figyelmen kívül tetszett hagyni a kontextust.
Szomorúsággal tölt el Halák úrral szemben használt vitamodora is. A vagabund jelzőhalmozás nekem redundancia, Nagy Lajosra és hasonló irodalmi példákra hivatkozása meg – a holokauszton túlról – nem korrekt. Mindazonáltal belátható, hogy Halák Lászlóéknak nem ezen a tótamunkán kellett volna nyilvánosan fennakadniuk. Mert – lám! – a Gondola (ah, nomen est omen akarna lenni?) elnevezésű szélsőjobb, na, jó, nemzeti radikális internetes orgánum már kapott is az alkalmon, amelyet ominózus publicisztikájával éppen Ön kreált.
Nem egyszer, nem kétszer úgy hárítják a bírálni merészelő kifogásait, hogy az illető ne csupán kritizáljon, hanem mutasson megoldást is. Nos, nem a távoli múltban egy ugyanolyan tárgyú és műfajú írásom „Rémálom” címmel, mint az Öné, úgyszintén a „Hálón” jelent meg. Viszont nem keltett félreértést. Mivel társadalmi munkában készítettem (értsd: nem adtam el), és sajnos aktualitását őrzi, terjedelme meg rövid, e helyütt ismét olvasható. Szerintem valami efféle dolog a paródia. Vállalom a saját tollal ékeskedés kockázatát.
Amennyiben, Fiatal Barátom (nem sértő célzatú az epitheton ornans), álláspontom helyességével kapcsolatban alapvető kétségeket táplálna, akkor azt kell javasolnom, hogy konzultáljon irodalmi szerkesztőkkel és magyartanárokkal. De elsősorban arra összpontosítson, hogy vajon milyen érzések tölthetik el a Vészkorszak túlélőit (és az őket vállaló leszármazottakat), ha belemerülnek az Ön paródiájába.
Ide kattintva elolvashatja Tóta W. Árpáddal készült interjúnkat
Olvasóink véleményei természetesen a szerző és nem a szerkesztőség véleményét tükrözik
