150 év után be kellett zárni a miskolci zsinagógát
MAZSIHISZ
Vasárnap délelőtt 150 év után be kellett zárni a Magyarország egyetlen vidéken működő ortodox zsinagógáját. Freund Jenő a Miskolci Autonom Orthodox Izraelita Hitközség elnöke az alábbi levelet juttatta el szerkesztőségünknek, a Mazsihisz elnökének és alelnökeinek, az ügyvezető igazgatónak a vezetőségnek és a közgyűlés tagjainak.
Ebben az új évben, amely nemrég köszöntött ránk imádkoztunk a jóért, a közösségért. 27 év elnöki munka áll mögöttem, amelyben sokszor voltak nehéz időszakok, ám soha nem volt még ennyire szomorú és megrendítő dolog, amelyet tennem kellett.
Tegnap, vasárnap délelőtt 150 év után be kellett zárnunk zsinagógánkat, amely az ország egyetlen működő vidéki Orthodox zsinagógája. Éreztük korábban is, hogy baj van, de reménykedtünk a segítségben, az egymás melletti kiállásban, amelyről híressé vált vallási közösségünk. Ez most elmaradt, vagy csak várat magára nem tudom. Minden esetre nem vállalom tovább a felelősséget arra nézve, hogy a bent imádkozó embereknek, vagy a csodálattól és meghatottságtól elérzékenyült gyerekeknek bajuk essék a miatt, hogy nem figyelmeztettük őket és nem tettük meg a szükséges óvintézkedéseket.
Bezárt a zsinagóga, amely másfél évszázadon keresztül adott helyet neves, hittudós rabbiknak, kántoroknak és elöljáróknak, akik azon dolgoztak, hogy a városnak kultúrát, hírnevet és gazdasági fellendülést hozzanak. A vallási épületek mellett, fürdők, piacok, iskolák, kórház és számtalan olyan épület épült a hitközség segítségével, melyeket ma már nem is ismernek.
Tudomásul kell vennünk, még ha oly nehezünkre esik is, hogy zsinagógánk életveszélyes és mindenki csak saját felelősségére mehet be, legutóbb Jom Kipurkor, amikor a hitközségi tagok egyenként vállalták azt, hogy ezen a szent helyen mondhassák el imáikat, talán az utolsót. Nem csak mi, hanem Miskolc város lakossága is megdöbbenve állt tegnap, nézve a gyönyörű épületet.
Sajnálattal szembesültünk azzal, hogy a helyi önkormányzat és más vallási felekezetek közül senki nem képviseltette magát. Mi azonban minden reggel elmondjuk: „Má tojvu ohalejhá Jákov, miskenoszejha Jiszrael.” Mily szépek sátraid Jákob, hajlékaid Izrael.
Imádkozunk, és reménykedünk abban, hogy kérésünk nem csak a mennyben, hanem itt is meghallgattatik.
Kérek ezért mindenkit, hogy ki-ki a maga lehetősége szerint kapcsolataival támogató levelével vagy közbenjárásával segítse ügyünk előrébb jutását.
