8. Vájislách 32,4-36,43
Gen 32,5és megparancsolta nekik, mondván: „Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Így szól szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és ott maradtam mostanáig.
Gen 32,6Van ökröm, szamaram, juhom, szolgám és szolgálóm, és üzenetet küldök uramnak, hogy kegyességet találjak szemedben”.
Gen 32,7És visszatértek a követek Jákóbhoz, mondván: „Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, ő éppen feléd jön és négyszáz ember van vele”.
Gen 32,8Jákób erre nagyon megijedt, aggódott, és két táborra osztotta a népet, amely vele volt és a juhokat, a barmokat és a tevéket.
Gen 32,9És szólt: „Ha Ézsau az egyik táborhoz ér és megveri, a megmaradt tábor elmenekülhet”.
Gen 32,10És szólt Jákób: „Ábrahám atyám Istene és Izsák atyám Istene, Örökkévaló, aki azt mondtad nekem: Térj vissza országodba és szülőföldedre, hogy jót tegyek veled;
Gen 32,11nem érdemlem meg mindazt a szeretetet és mindazt a hűséget, amelyet műveltél a te szolgáddal, mert csak botommal keltem át a Jordánon, és most két táborrá lettem.
Gen 32,12Ments meg testvérem kezéből, mert félek tőle, Ézsau kezéből, talán jön és megöl engem és az anyát és gyermekeit.
Gen 32,13És te azt mondtad, „jót fogok veled tenni és olyanná teszem magzatodat, mint a tenger fövénye, amely meg nem számlálható sokasága miatt”.
Gen 32,14És meghált ott azon éjszaka, és abból, ami kezénél volt, ajándékot vett testvére, Ézsau számára.
Gen 32,15Kecskét kétszázat és bakot huszat; birkát kétszázat és kost huszat;
Gen 32,16harminc szoptatós tevét és fiaikat; negyven tehenet és tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz csikót.
Gen 32,17És átadta ezeket szolgái kezébe, minden nyájat külön-külön, és azt mondta szolgáinak: „Menjetek előre és hagyjatok közöket nyáj és nyáj között”.
Gen 32,18Megparancsolta az elsőnek, mondván: „Ha reád talál Ézsau testvérem és kérdez téged: kié vagy, hová mész, s kiéi ezek, amelyek előtted vannak,
Gen 32,19akkor mondd: Jákób szolgádé, ajándék ez, melyet Ézsau uramnak küld; és ő is jön utánunk”.
Gen 32,20És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek, mondván: „Ílyképpen szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele,
Gen 32,21és mondjátok: A te szolgád Jákób is is utánunk jön”. Mert ő azt mondta: „Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután akarok arca elé kerülni, talán kegyes lesz irántam”.
Gen 32,22Tehát az ajándék előtte ment, és ő meghált azon éjjel a táborban.
Gen 32,23Fölkelt azon éjjel és vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt Jábók gázlóján.
Gen 32,24Vette őket és átvezette a patakon és átvezette azt, amije volt.
Gen 32,25És Jákób egyedül maradt és tusakodott vele egy ember hajnalhasadtáig.
Gen 32,26És midőn látta, hogy nem bír vele, megérintette csípőjének forgócsontját és kificamodott Jákób forgócsontja tusakodás közben.
Gen 32,27És az szólt: „Bocsáss el, mert feljött a hajnal”; de ő azt mondta: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldottál”.
Gen 32,28És ő szólt hozzá: „Mi a neved?” Mondta: „Jákób”.
Gen 32,29És ő szólt: „Ne legyen többé a neved Jákób, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél”.
Gen 32,30És kérdezte Jákób, mondván: „Mondd meg, kérlek, nevedet!” Felelt: „Miért kérdezed a nevemet?” És megáldotta őt ott.
Gen 32,31És Jákób elnevezte a helyet Penuélnek: mert láttam Istent színről-színre és megmenekült lelkem.
Gen 32,32Már felkelt reá a nap, mikor elment Penuél mellett; ő pedig sántított csípőjén.
Gen 32,33Azért nem eszik mind a mai napig Izráel fiai a szökőinat, amely a csípő forgócsontján van, mert megérintette Jákób csípőjének forgócsontját, a szökőínt.
Gen 33,1És felemelte Jákób a szemét és látta, íme, Ézsau jön és vele négyszáz ember; akkor szétosztotta a gyermekeket, Léa és Ráhel mellé és a két szolgáló mellé.
Gen 33,2A szolgálókat és gyermekeiket állította legelől, Léát és gyermekeit azután, Ráhelt meg Józsefet leghátrább.
Gen 33,3És elvonult előttük és földreborult hétszer, míg testvére közelébe ért.
Gen 33,4És Ézsau elébe futott, megölelte, nyakába borult és megcsókolta és sírtak.
Gen 33,5És fölemelte szemét és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, kérdezte: „Kik ezek itt veled?” És ő felelte: „A gyermekek, akikkel Isten a te szolgádat megajándékozta”.
Gen 33,6És előléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és leborultak.
Gen 33,7Előlépett Léa is gyermekeivel és leborultak; azután előlépett József és Ráhel és leborultak.
Gen 33,8És ő szólott: „Mit akarsz ezzel az egész táborral, amellyel találkoztam?” Mondta: „Hogy kegyet találjak uram szemében”.
Gen 33,9És szólt Ézsau: „Van nekem elég, testvérem; legyen a tied, ami a tied”.
Gen 33,10És Jákób szólt: „Nem, kérlek, ha kegyet találtam szemedben, fogadd el ajándékomat kezemből, mert arcodat úgy láttam, amint Isten színét látjuk, és te kedvesen fogadtál.
Gen 33,11Fogadd el, kérlek, ajándékomat, amelyet neked hoztam, mert Isten megajándékozott engem, és mert van nekem mindenem”. Unszolta őt és ő elfogadta.
Gen 33,12És ő így szólt: „Induljunk és menjünk, én akarok előtted menni”.
Gen 33,13És ő mondta neki: „Uram, tudod, hogy a gyermekek gyengék és hogy a juhok meg a nyájak szoptatnak – ha meghajtják csak egy napig, a juhok mind elhullanak.
Gen 33,14Menj csak uram előre, kérlek, szolgád előtt, én hadd ballagjak lassan jószágom járása és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe”.
Gen 33,15És szólt Ézsau: „Hadd hagyjam melletted egy részét a népnek, amely velem van”. És ő szólt: „Mire való ez? Találjak csak kegyet uram szeme előtt!”
Gen 33,16Ezután visszatért Ézsau azon a napon útján Széirbe.
Gen 33,17És Jákób elindult Szukkótba és épített magának házat, jószágának pedig csinált hajlékokat. Ezért nevezik a helységet Szukkótnak.
Gen 33,18És elérkezett Jákób békességben Sekem városába, amely Kanaán országában van, amidőn jött Paddán-Arámból; és táborozott a város előtt.
Gen 33,19És megvette a telket, ahol felütötte sátorát, Hamórnak, Sekem atyjának fiaitól száz keszitáért.
Gen 33,20És felállított ott oltárt és így nevezte el: Isten, Izráel Istene.
Gen 34,1És kiment Dina, Léa leánya, akit szült Jákóbnak, hogy megnézze az ország leányait.
Gen 34,2És meglátta őt Sekem, a hivvita, Hamór fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta.
Gen 34,3És az ő lelke ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, és megszerette a leányt és nyájasan szólt a leányhoz.
Gen 34,4És Sekem szólt atyjához, Hamórhoz, mondván: „Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt”.
Gen 34,5Jákób meghallotta, hogy megfertőzte Dinát, az ő leányát; fiai az ő jószágával a mezőn voltak, tehát hallgatott Jákób, míg meg nem jöttek.
Gen 34,6És kiment Hamór, Sekem atyja, Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
Gen 34,7És Jákób fiai bejöttek a mezőről; midőn meghallották ezt, és az emberek nagyon bosszankodtak és nagyon megharagudtak amiatt, hogy ő aljasságot követett el Izráelben, Jákób leányával hálván, mert ezt nem lett volna szabad tennie.
Gen 34,8És beszélt velük Hamór, mondván: „Sekem fiam lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok őt neki feleségül.
Gen 34,9Házasodjatok össze velünk: leányaitokat adjátok nekünk és leányainkat vegyétek el.
Gen 34,10És lakjatok velünk: az ország legyen előttetek, lakjátok, járjátok be és szerezzetek benne birtokot”.
Gen 34,11És szólt Sekem a leány atyjához és fivéreihez. „Hadd találjak kegyességet szemetekben, és amit mondtok nekem, megadom.
Gen 34,12Vessetek ki reám akármilyen nagy hozományt és ajándékot és én megadom azt, amit mondtok, de adjátok nekem a leányt feleségül.
Gen 34,13És Jákób fiai ravaszsággal feleltek Sekemnek és atyjának, Hamórnak, mivelhogy megfertőztette Dinát, az ő nővérüket.
Gen 34,14És szóltak hozzájuk: „Nem tehetjük ezt a dolgot, hogy odaadjuk nővérünket egy férfiúnak, aki nincs körülmetélve, mert ez nekünk szégyen volna.
Gen 34,15Csak abban az esetben egyezünk meg veletek, ha olyanok lesztek, mint mi, ha körülmetélve lesz köztetek minden férfi.
Gen 34,16Akkor odaadjuk leányainkat nektek, leányaitokat pedig elvesszük magunknak, veletek lakunk és egy néppé leszünk.
Gen 34,17De ha nem hallgattok reánk, hogy körülmetéltessetek, akkor vesszük leányunkat és elmegyünk”.
Gen 34,18És szavaik tetszettek Hamórnak és Sekemnek, Hamór fiának.
Gen 34,19És nem halasztotta el az ifjú a dolog véghezvitelét, mert megkedvelte Jákób leányát, és ő a legtiszteltebb volt atyja házában.
Gen 34,20És Hamór és fia, Sekem, elment városuk kapujába és szóltak városuk embereihez, mondván:
Gen 34,21„Ezek az emberek békések irántunk, lakjanak tehát az országban és járják azt be, mert hisz az ország elég nagy számukra; leányaikat vegyük el feleségül, leányainkat pedig adjuk nekik.
Gen 34,22De csak azzal a feltétellel egyeznek meg velünk az emberek, hogy velünk lakjanak, hogy egy néppé legyünk, ha körülmetélkedik közöttünk minden férfi, amint ők körül vannak metélve.
Gen 34,23Nem lesz-e jószáguk, birtokuk és minden barmuk a mienk? Csak egyezzünk meg velük, hogy velünk lakjanak”.
Gen 34,24És hallgattak Hamórra és Sekemre, a fiára mind, akik kimentek városának kapujába, és minden férfi körülmetélkedett, aki kiment a város kapujába.
Gen 34,25És történt a harmadik napon, midőn fájdalmat szenvedtek, hogy Jákóbnak két fia, Simeón és Lévi, Dina két fivére, vette a kardját és észrevétlenül a város ellen mentek és megöltek minden férfit.
Gen 34,26Hamórt és Sekemet, a fiát is megölték a kard élével és elvitték Dinát Sekem házából és elmentek.
Gen 34,27Jákób fiai rárontottak a megöltekre és kifosztották a várost, mert megfertőzték húgukat.
Gen 34,28Juhaikat, barmaikat, szamaraikat és ami a városban volt és ami a mezőn volt, elvették;
Gen 34,29és minden vagyonukat és gyermekeiket s asszonyaikat elfogták és zsákmányul vittek mindent, ami a házban volt.
Gen 34,30És szólt Jákób Simeónhoz és Lévihez: „Bajt okoztatok nekem, rossz hírbe kevertetek az ország lakósságánál, a kanaáninál és a perizzinél, és mivel én csekély számmal vagyok, ők összegyülekeznek ellenem, megvernek és elpusztulok én és házam”.
Gen 34,31És ők azt mondták: „Szabad-e nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy paráznával?”
Gen 35,1És Isten szólt Jákóbhoz: „Kelj föl, menj föl Bét-Élbe, telepedj ott le és állíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau testvéred elől”.
Gen 35,2Ekkor Jákób így szólt házanépéhez és mindazokhoz, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen Isteneket, amelyek köztetek vannak, tisztálkodjatok és váltsatok ruhát,
Gen 35,3hogy fölkeljünk és fölmenjünk Bét-Élbe. Ott oltárt állítok az Istennek, aki meghallgatott szorongásom napján és velem volt az úton, amelyen jártam”.
Gen 35,4És ők átadták Jákóbnak az idegen Isteneket mind, amelyek kezükben voltak, és a gyűrűket, melyek fülükben voltak; és Jákób elrejtette azokat a tölgyfa alá, amely Sekemnél volt.
Gen 35,5Ezután elindultak. Isten rettegése szállotta meg a városokat, amelyek körülöttük voltak, és nem üldözték Jákób fiait.
Gen 35,6És elérkezett Jákób Lúzba, amely Kanaán országában van, vagyis Bét-Élbe, ő meg az egész nép, amely vele volt.
Gen 35,7És épített ott oltárt és elnevezte a helyet Bét-Él Istene névre, mert ott nyilatkozott meg neki Isten, mikor testvére elől menekült.
Gen 35,8És meghalt Debora, Rebeka dajkája és eltemették Bét-Él mellett, a terebintus alatt, és így nevezték el Sirás terebintusának.
Gen 35,9És Isten újra megjelent Jákóbnak, mikor ő Paddán-Arámból jött és megáldotta őt.
Gen 35,10És mondta neki Isten: „Neved Jákób; ne nevezzenek többé Jákóbnak, hanem Izráel legyen a te neved”, és elnevezte őt Izráelnek.
Gen 35,11És mondta neki Isten: „Én vagyok a Mindenható Isten, szaporodjál és sokasodjál; nemzet és nemzetek gyülekezete lesz belőled és királyok erednek ágyékodból.
Gen 35,12És az országot, amelyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, neked adom majd, és te utánad ivadékaidnak adom az országot.”
Gen 35,13És fölszállt mellőle Isten azon a helyen, amelyen beszélt vele.
Gen 35,14És fölállított Jákób egy oszlopot azon a helyen, ahol vele beszélt, egy kőoszlopot; és öntött rá italáldozatot és kent rá olajat.
Gen 35,15És nevezte Jákób a helyet, ahol Isten vele beszélt, Bét-Élnek.
Gen 35,16És elindultak Bét-Élből, és mikor közel voltak már, hogy Efrátba érjenek, akkor Ráhel szült, de nehéz volt szülése.
Gen 35,17És történt, hogy midőn nehezen szült, mondta neki a bába: „Ne félj, mert most is fiad lesz”.
Gen 35,18És történt, hogy midőn lelke már-már elszállt, mert halálán volt, Ben Óninak nevezte őt, atyja pedig Benjáminnak nevezte.
Gen 35,19És meghalt Ráhel és eltemették az úton, amely az Efrátba, vagyis Bét-Lehembe vezet.
Gen 35,20Sírjára Jákób oszlopot állított, ez Ráhel sírjának oszlopa mai napig.
Gen 35,21És elindult Izráel és felütötte sátorát túl Migdal-Éderen.
Gen 35,22S történt, hogy midőn Izráel abban az országban lakott, ment Reubén és hált Bilhával, atyjának ágyasával és meghallotta ezt Izráel. És Jákób fiai tizenketten voltak.
Gen 35,23Léa fiai: Jákób elsőszülöttje Reubén, Simeón, Lévi, Jehuda, Jisszakar és Zebúlon.
Gen 35,24Ráhel fiai: József és Benjámin.
Gen 35,25Bilha, Ráhel szolgálójának fiai: Dán és Naftáli.
Gen 35,26Zilpa, Léa szolgálójának fiai: Gád és Ásér. Ezek Jákób fiai, akik születtek neki Paddán-Arámban.
Gen 35,27És elérkezett Jákób atyjához Izsákhoz, Mamréba, Kirjat-Arbába, vagyis Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák élt.
Gen 35,28És Izsák napjai voltak: száznyolcvan év.
Gen 35,29És kimúlt Izsák, meghalt és betért népeihez öregen és napokkal telten; és eltemették őt Ézsau meg Jákób, a fiai.
Gen 36,1Ezek a nemzetségei Ézsaunak, azaz Edomnak.
Gen 36,2Ézsau Kanaán leányai közül vette feleségeit: Ádát, a hittita Élón leányát és Oholibámát, Ana leányát a hivvita Cibeón unokáját;
Gen 36,3és Bászmátot, Ismáél leányát, Nebájót nővérét.
Gen 36,4És Áda szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát pedig szülte Reuélt.
Gen 36,5És Ohilibáma szülte Jeust meg Jaelámot s Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik születtek neki Kanaán országában.
Gen 36,6És Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, házának minden személyét, jószágát s minden barmát, minden birtokát, amelyet szerzett Kanaán országában, és elment más országba, testvére Jákób elől.
Gen 36,7Mert vagyonuk sokkal nagyobb volt, semhogy együtt lakhassanak; nem bírta el őket tartózkodásuk földje állataik miatt.
Gen 36,8És letelepedett Ézsau Széir hegyén; Ézsau az Edóm.
Gen 36,9Ezek Ézsaunak, Edóm atyjának nemzetségei Széir hegyén.
Gen 36,10Ezek Ézsau fiainak nevei: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének fia; Reuél, Bászmátnak, Ézsau feleségének fia.
Gen 36,11És Elifáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gaetám és Kenáz.
Gen 36,12Timna volt Elifáznak, Ézsau fiának ágyasa, és szülte Elifáznak Amálékot. Ezek Áda, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36,13És ezek Reuél fiai; Náhat és Zerah, Samma és Mizza. Ezek voltak Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36,14És ezek voltak Oholibáma, Ana leányának, Cibeón unokájának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jaelámot és Kórahot.
Gen 36,15Ezek Ézsau fiainak törzsfői: Elifáz, Ézsau elsőszülöttjének fiai: Témán törzsfő, Ómár törzsfő, Cefó törzsfő, Kenáz törzsfő.
Gen 36,16Kórah törzsfő, Gaetám törzsfő, Amálék törzsfő. Ezek Elifáz törzsfői Edóm országában; ezek Áda fiai.
Gen 36,17És ezek Reuél, Ézsau fiának fiai: Náhat törzsfő, Zerah törzsfő, Samma törzsfő, Mizza törzsfő. Ezek Reuél törzsfői Edóm országában; ezek Bászmát, Ézsau feleségének fiai.
Gen 36,18És ezek Oholibáma, Ézsau feleségének fiai: Jeus törzsfő, Jaelám törzsfő, Kórah törzsfő. Ezek törzsfői Oholibámának, Ana leányának, Ézsau feleségének.
Gen 36,19Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfőik; ez Edóm.
Gen 36,20Ezek a hórita Széirnek fiai, az ország lakói: Lótán, Sóbál, Cibeón és Ana.
Gen 36,21Disón, Écer és Disán. Ezek a hórita törzsfők, Széir fiai, Edóm országában.
Gen 36,22És voltak Lótán fiai: Hóri és Hémam; Lótán nővére pedig Timna.
Gen 36,23És ezek Sóbál fiai: Alván, Mánáhat és Ébál, Sefó és Ónám.
Gen 36,24És ezek Cibeón fiai: Ajja és Ana; az az Ana, aki találta az öszvéreket a pusztában, midőn legeltette Cibeónnak, az atyjának szamarait.
Gen 36,25És ezek Ana fiai: Disón; Oholibáma pedig Ana leánya.
Gen 36,26És ezek Disán fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.
Gen 36,27Ezek Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán.
Gen 36,28Ezek Disán fiai: Ucz és Arán.
Gen 36,29Ezek a hórita törzsfők: Lótán törzsfő, Sóbál törzsfő, Cibeón törzsfő, Ana törzsfő.
Gen 36,30Disón törzsfő, Écer törzsfő, Disán törzsfő; ezek a hórita törzsfők, törzsfejeik szerint Széir országában.
Gen 36,31És ezek a királyok, akik uralkodtak Edóm országában, mielőtt király uralkodott Izráel fiai között.
Gen 36,32Király volt Edómban Bela, Beór fia, és városának neve: Dinhába.
Gen 36,33És meghalt Bela és király lett helyette Jóbáb, Zeráh fia, Bocrából.
Gen 36,34És meghalt Jóbáb és király lett helyette Husám a témani országából.
Gen 36,35És meghalt Husám és király lett helyette Hadád, Bedád fia, aki megverte Midjánt Móáb földjén, és városának neve Avit.
Gen 36,36És meghalt Hadád és király lett helyette Szamla Maszrékából.
Gen 36,37És meghalt Szamla és király lett helyette Sául, a folyammenti Rehóbótból.
Gen 36,38És meghalt Sául és király lett helyette Báal-Hánán, Akbór fia.
Gen 36,39És meghalt Báal-Hánán Akbór fia és király lett helyette Hadár, és városának neve Páu; feleségének neve Mehétabél, Matréd leánya, Mé-Záháb unokája.
Gen 36,40És ezek Ézsau törzsfőinek nevei, családjaik szerint, helyeik szerint neveikkel: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetét törzsfő;
Gen 36,41Oholibáma törzsfő, Éla törzsfő, Pinón törzsfő;
Gen 36,42Kenáz törzsfő, Témán törzsfő, Mibcár törzsfő;
Gen 36,43Magdiél törzsfő, Irám törzsfő. Ezek Edóm törzsfői lakhelyeik szerint, birtokuk országában; Ez Ézsau, az edómiták atyja.
