7. Vájécé 28,10–32,3
class=”htmleditor-font-big”>Gen 28,10 És elment Jákób Beér Sebából és ment Háránba.
Gen 28,11Eljutott egy helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap leszállott; és vett egyet a hely kövei közül és feje alá tette s lefeküdt aludni azon a helyen.
Gen 28,12És álmodott. Íme egy létra állt a földön, melynek csúcsa az égig ért és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta.
Gen 28,13És íme, az Örökkévaló áll mellette és szól: „Én vagyok az Örökkévaló, atyád, Ábrahám Istene és Izsák Istene, a földet, amelyen fekszel, neked adom és magzataidnak.
Gen 28,14És a magzatod olyan sok lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre és benned és ivadékaidban áldottak lesznek a föld összes nemzetségei.
Gen 28,15És íme, én veled vagyok és vigyázok reád, bárhol jársz s visszahozlak erre a földre; mert nem hagylak el, míg meg nem tettem, amit neked mondtam.”
Gen 28,16És Jákób fölébredt álmából és szólt: „Valóban az Örökkévaló van ezen a helyen és én nem tudtam.”
Gen 28,17Megrémült és szólt: „Milyen félelmetes ez a hely; nem más ez mint Isten háza és ez az ég kapuja.”
Gen 28,18És fölkelt Jákób kora reggel, vette a követ, amelyet feje alá tett, fölállította oszlopkőnek és olajat öntött tetejére.
Gen 28,19És elnevezte a helyet Bét-Élnek; előbb Luz volt a város neve.
Gen 28,20Ezután Jákób fogadást tett, mondván: Ha velem lesz Isten és vigyáz reám az úton, amelyen járok és ad nekem kenyeret enni és ruhát felölteni,
Gen 28,21úgyhogy békében térek vissza atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem.
Gen 28,22Ez a kő pedig, amelyet oszlopkőnek állítottam fel, Isten háza lesz és mindenből, amit adsz nekem, tizedet adok neked.
Gen 29,1Jákób ezután útra kelt és elment kelet fiainak országába.
Gen 29,2És látott egy kutat a mezőn és mellette három juhnyáj heverészett, mert ebből a kútból itatják a nyájakat. És a kút száján egy nagy kő volt.
Gen 29,3Ide szokták összegyüjteni a nyájakat; és elgördítették a követ a kút szájáról, megitatták a juhokat és azután visszatették a követ a helyére, a kút szájára.
Gen 29,4És szólt hozzájuk Jákób: „Testvéreim, hova valók vagytok?” És feleltek: „Háránból valók vagyunk”.
Gen 29,5És szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt, Náhór fiát?” És feleltek: „ismerjük”.
Gen 29,6És szólt hozzájuk: „Békében van-e?” S feleltek: „Békében van; íme leánya, Ráhel éppen jön a juhokkal”.
Gen 29,7És ő szólt: „Íme még hosszú a nap, nincs még itt a jószág beterelésének ideje, itassátok meg a juhokat, menjetek és legeltessétek őket”.
Gen 29,8És ők feleltek: „Nem tehetjük, amíg össze nem gyűlnek a nyájak mind, akkor elgördítik a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a juhokat”.
Gen 29,9Mialatt beszélt velük, Ráhel odaérkezett atyja juhaival, mert ő legeltette őket.
Gen 29,10És történt, hogy midőn Jákób meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének leányát és Lábánnak, anyja testvérének juhait, odalépett Jákób és elgördítette a követ a kút szájáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait.
Gen 29,11És megcsókolta Jákób Ráhelt, fölemelte hangját és sírt.
Gen 29,12És megmondta Jákób Ráhelnek, hogy ő atyjának vére és hogy Rebekának fia. És ő elfutott és megmondta atyjának.
Gen 29,13És történt, hogy midőn Lábán Jákóbnak, nővére fiának hírét vette, elébe futott, megölelte, megcsókolta és elvezette házába, és elbeszélte Lábánnak mindezeket a dolgokat.
Gen 29,14És szólt hozzá Lábán: „Bizony csontom és húsom vagy te!” És nála maradt egy teljes hónapig.
Gen 29,15És szólt Lábán Jákóbhoz: „Azért, mert testvérem vagy, ingyen szolgálj-e engem? Mondd meg nekem, mi legyen a béred?”
Gen 29,16Lábánnak két leánya volt: a nagyobbik neve Léa, a kisebbiknek a neve Ráhel volt.
Gen 29,17Léa szemei gyengék voltak, Ráhel azonban szép alakú és szép arcú volt.
Gen 29,18Jákób megszerette Ráhelt és így szólt: „Szolgálok neked hét évig Ráhelért, kisebbik leányodért”.
Gen 29,19És felelt Lábán: „Jobb, ha neked adom, semhogy más férfinak adjam, maradj nálam”.
Gen 29,20És Jákób hét évig szolgált Ráhelért, de neki csak néhány napnak tetszett, mert szerette őt.
Gen 29,21És Jákób szólott Lábánnak: „Add ide feleségemet, mert időm kitelt; hadd menjek be hozzá”.
Gen 29,22És összegyüjtötte Lábán a helység népét és lakodalmat csinált.
Gen 29,23És történt, hogy este lett, vette leányát, Léát és bevitte hozzá; és ő bement hozzá.
Gen 29,24És odaadta Lábán Zilpát, a szolgálóját, leányának Léának szolgálóúl.
Gen 29,25És történt, hogy midőn reggel lett, látta, hogy íme Léa az; és szólt Lábánhoz: „Mit tettél velem? Nem Ráhelért szolgáltam-e nálad, miért csaltál meg?”
Gen 29,26És mondta Lábán: „Nem szokás nálunk, hogy odaadják az ifjabbikat az idősebbik előtt.
Gen 29,27Töltsd ki ennek a hetét, akkor odaadjuk neked amazt is azért a szolgálatért, amelyet szolgálsz nálam még hét évig”.
Gen 29,28És Jákób úgy tett, eltöltötte ennek a hetét is és akkor feleségül odaadta neki leányát, Ráhelt is.
Gen 29,29És Lábán odaadta Bilha szolgálóját leányának, Ráhelnek szolgálójául.
Gen 29,30És bement Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt mint Léát; és szolgált nála még hét évig.
Gen 29,31Látta pedig az Örökkévaló, hogy Léát nem szereti és megnyitotta méhét; de Ráhel magtalan volt.
Gen 29,32És viselős lett Léa, fiút szült és elnevezte Reubénnek, mert mondta: „Bizony meglátta az Örökkévaló nyomorúságomat, bizony most szeretni fog a férjem”.
Gen 29,33Újra viselős lett, fiút szült és mondta: „Bizony meghallotta az Örökkévaló, hogy gyűlölt vagyok és adta nekem ezt is”; és elnevezte Simeónnak.
Gen 29,34Újra viselős lett, fiút szült s mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert szültem neki három fiút”, ezért elnevezte őt Lévinek.
Gen 29,35Újra viselős lett, fiút szült és mondta: „Most hálát adok az Örökkévalónak”; ezért elnevezte őt Jehudának. És többet nem szült.
Gen 30,1És midőn Ráhel látta, hogy ő nem szült gyermeket Jákóbnak, irígykedni kezdett Ráhel az ő nővérére és szólt Jákóbhoz: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok”.
Gen 30,2És felgerjedt Jákób haragja Ráhel ellen és szólt: „Vajjon Isten helyében vagyok-e én, aki megvonta tőled méhednek gyümölcsét?”
Gen 30,3És ő szólt: „Itt van szolgálóm Bilha, menj be hozzá, és szüljön ő az én térdemen, hogy én is megépüljek általa”.
Gen 30,4És odaadta neki szolgálóját, Bilhát feleségül; és bement hozzá Jákób.
Gen 30,5És Bilha viselős lett és szült Jákóbnak fiút.
Gen 30,6És szólt Ráhel: „Ítélt felőlem Isten, hallgatott is szavamra és adott nekem fiút”. Ezért elnevezte Dánnak.
Gen 30,7És Bilha, Ráhel szolgálója, újra viselős lett és szült egy második fiút Jákóbnak.
Gen 30,8És szólt Ráhel: „Nagy küzdelmet küzdöttem nővéremmel és legyőztem”. Ezért elnevezte Naftálinak.
Gen 30,9Amidőn Léa látta, hogy többet nem szül, vette szolgálóját Zilpát és adta őt Jákóbnak feleségül.
Gen 30,10És Zilpa, Léa szolgálója, szült Jákóbnak fiút.
Gen 30,11És szólt Léa: „Megjött a szerencse!” És elnevezte Gádnak.
Gen 30,12És szült Zilpa, Léa szolgálója egy második fiút Jákóbnak.
Gen 30,13És Léa mondta: „Boldog vagyok, mert boldognak mondanak engem az asszonyok”. És elnevezte Ásérnak.
Gen 30,14És kiment Reubén a búzaaratás napjaiban és talált a mezőn mandragóra-bogyót, elvitte anyjához Léához. És szólt Ráhel Léához: „Adj nekem, kérlek, fiadnak mandragóráiból”.
Gen 30,15És ő mondta neki: „Vajjon keveselled-e, hogy elvetted tőlem férjemet, még elvennéd fiam mandragóráit is?” És Ráhel szólt: „Háljon veled ma éjjel fiadnak mandragóráiért”.
Gen 30,16És Jákób este hazajött a mezőről, Léa elébe ment és szólt: „Hozzám jöjj be, mert bérbe vettelek fiam mandragóráiért”. És vele hált azon éjjel.
Gen 30,17És Isten hallgatott Léára, viselős lett és szült Jákóbnak egy ötödik fiút.
Gen 30,18És szólt Léa: „Isten megadta jutalmamat, hogy odaadtam szolgálómat férjemnek”. És elnevezte Jisszákárnak.
Gen 30,19És Léa újra viselős lett és szült egy hatodik fiút Jákóbnak,
Gen 30,20szólt Léa: „Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal. Most már nálam fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki”. És elnevezte Zebulonnak.
Gen 30,21Azután pedig szült egy leányt és elnevezte Dinának.
Gen 30,22És Isten megemlékezett Ráhelról, Isten hallgatott reá és megnyitotta méhét.
Gen 30,23Viselős lett, fiút szült és így szólt: „Isten elvette az én gyalázatomat”.
Gen 30,24És elnevezte Józsefnek, mondván: „Adjon az Örökkévaló nekem még egy másik fiút”.
Gen 30,25És történt, hogy midőn Ráhel Józsefet szülte, Jákób így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hadd menjek el hazámba és országomba.
Gen 30,26Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért téged szolgáltalak, hadd menjek el; mert te ismered szolgálatomat, amellyel téged szolgáltalak.”
Gen 30,27És szólt hozzá Lábán: „Ha kedvet találtam szemedben maradj, mert tudom, hogy a te kedvedért áldott meg az Örökkévaló engemet”.
Gen 30,28És szólt: „Szabj bért magadnak és én megadom”.
Gen 30,29Ő pedig így szólt: „Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett jószágod nálam.
Gen 30,30Mert kevés az, ami tied volt, mielőtt jöttem, és sokra szaporodott és megáldott az Örökkévaló, akármerre mentem; és mikor tehetek már én is valamit az én házamért?”
Gen 30,31És ő így szólt: „Mit adjak neked?” Jákób felelt: „Ne adj nekem semmit. Ha nekem ezt a dolgot megteszed, ismét legeltetem és őrzöm juhaidat.
Gen 30,32Én végigjárom ma mind a juhaidat, eltávolítok onnan minden pettyes és foltos bárányt és minden sötétszínű bárányt a juhok közül, meg a foltosat és pettyeset a kecskék közül; ez legyen a bérem.
Gen 30,33Így tanuskodjék mellettem az igazságom a jövőben: ha majd eljössz bérem ügyében, amely előtted van, minden ami nem pettyes és foltos a kecskék között és sötétszínű a juhok között, az lopott nálam.”
Gen 30,34És szólt Lábán: „Jól van, vajha a te beszéded szerint lenne!”
Gen 30,35És eltávolította azon a napon a csíkos és foltos bakkecskéket és mind a pettyes meg foltos nősténykecskéket, mindet, amelyen valami fehér volt, és minden sötétszínűt a juhok között, és odaadta fiai kezére.
Gen 30,36És hagyott három napnyi utat maga közt és Jákób között; és Jákób legeltette Lábánnak többi juhait.
Gen 30,37És vett magának Jákób friss nyárfa-, mogyoró- meg gesztenyepálcát és lehántott róluk fehér sávokat, hogy a fehér kilátszott, ami a pálcákon volt.
Gen 30,38És odaállította a pálcákat, melyeket lehántott, szemben a juhokkal, a vályúkba, az itatókba, ahová inni jönnek a juhok, hogy foganjanak, midőn inni jönnek,
Gen 30,39és a juhok fogantak a pálcák előtt és ellettek csíkosakat, pettyeseket és foltosokat.
Gen 30,40És elkülönítette Jákób a bárányokat és fordította a juhok arcát a csíkos és minden sötétszínű felé Lábán nyájában; és a maga nyáját külön helyezte és nem helyezte azokat Lábán juhaihoz.
Gen 30,41És történt, hogy valahányszor fogamzottak a korán ellő juhok, akkor odatette Jákób a pálcákat a juhok szemei elé a vályúkba, hogy a pálcák között fogamzzanak.
Gen 30,42De ha későn elletek a juhok, nem tette oda; így lettek a későn ellettek Lábáné, a koraiak Jákóbé.
Gen 30,43És gyarapodott a férfiú igen nagyon, és voltak nagy nyájai, szolgái és szolgálóleányai, tevéi és szamarai.
Gen 31,1És meghallotta Lábán fiainak szavait, akik azt mondták: „Jákób elvett mindent, ami az atyánké s abból, ami atyánké volt, szerezte ezt az egész gazdagságot”.
Gen 31,2És látta Jákób Lábán arcát, hogy ő nem olyan hozzá, mint annakelőtte.
Gen 31,3És szólt az Örökkévaló Jákóbhoz: „Térj vissza atyáid országába és szülőföldedre és én veled leszek”.
Gen 31,4És Jákób elküldött érte és hivatta Ráhelt és Léát a mezőre nyájához,
Gen 31,5és szólt hozzájuk: „Látom atyátok arcát, hogy nem olyan hozzám mint annakelőtte; de atyám Istene velem volt.
Gen 31,6És tudjátok, hogy egész erőmmel szolgáltam atyátokat.
Gen 31,7Atyátok azonban megcsalt engem és megváltoztatta béremet tízszer, de Isten nem engedte, hogy velem rosszat tegyen.
Gen 31,8Ha így szólt: a pettyesek legyen a béred, akkor a juhok mind pettyeseket ellettek; ha pedig így szólt: a csíkosak legyen a béred, akkor a juhok mind csíkosakat ellettek.
Gen 31,9Így vette el Isten atyátok jószágát és nekem adta.
Gen 31,10És történt, hogy amikor a juhok fogamzottak, fölemeltem szememet és álmot láttam, és íme a bakok, melyek felhágnak a juhokra, csíkosak, pettyesek és foltosak.
Gen 31,11És szólt hozzám Isten angyala álmomban: Jákób! Én mondtam: „Itt vagyok.”
Gen 31,12És ő szólt: „Emeld csak fel most szemedet és lásd, mind a bakok, melyek fölhágnak a juhokra, csíkosak, pettyesek és foltosak, mert láttam mindazt, amit Lábán veled cselekszik.
Gen 31,13Én vagyok Bét-Él Istene, ahol fölkentél oszlopot, ahol nekem fogadást tettél; most kelj föl, menj el ez országból és térj vissza szülőfölded országába”.
Gen 31,14És Ráhel és Léa felelt és mondta neki: „Van-e még részünk és örökségünk atyánk házában?
Gen 31,15Nem tart-e idegeneknek bennünket? Mert eladott bennünket és elköltötte az értünk adott pénzt.
Gen 31,16Mert mindaz a gazdagság, amit Isten atyánktól elvett, a miénk és a mi gyermekeinké. Most tehát tedd meg mindazt, amit Isten neked mondott”.
Gen 31,17És fölkelt most Jákób és feltette gyermekeit és feleségeit a tevékre.
Gen 31,18És elvitte minden jószágát és minden szerzeményét, amelyet összegyüjtött, jószágát, amit Paddán Arámban szerzett, hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz, Kanaán országába.
Gen 31,19Lábán elment, hogy megnyírja juhait, azonközben Ráhel ellopta atyjának teráfimjait.
Gen 31,20És Jákób észrevétlenül ment el Lábántól, az arámitól, mert nem adta tudtára, hogy menekülni akar.
Gen 31,21És elmenekült ő mindennel, amije volt; fölkelt és átment a folyamon és Gileád hegye felé fordította arcát.
Gen 31,22Harmadnapra tudtára adták Lábánnak, hogy Jákób elmenekült.
Gen 31,23És ő magával vitte testvéreit és üldözte őt hét napnyi úton és utólérte Gileád hegyénél.
Gen 31,24És Isten eljött az arámi Lábánhoz éjjeli álmában és mondta neki: „Őrizkedjél, hogy ne beszélj Jákóbhoz se jót, se rosszat!”
Gen 31,25És elérte Lábán Jákóbot; most Jákób felütötte sátrát a hegyen, Lábán pedig felütötte sátrát testvéreivel együttesen Gileád hegyénél.
Gen 31,26És szólt Lábán Jákóbhoz: „Mit tettél, hogy észrevétlenül elmentél és elvitted leányaimat, mint a kard foglyait?
Gen 31,27Miért menekültél el titkon és szöktél el tőlem? Nem adtad tudtomra, hogy elbocsáthattalak volna örömmel és énekkel, dobszóval és hárfával!
Gen 31,28Nem is engedted, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat; most balgául cselekedtél.
Gen 31,29Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek; de atyád Istene szólt hozzám tegnap éjjel, mondván: Őrizkedjél, hogy ne szólj Jákóbhoz se jót, se rosszat!
Gen 31,30És most, mikor el akartál menni, mert vágyva vágytál atyád háza után: miért loptad el isteneimet?”
Gen 31,31És Jákób mondta Lábánnak: „Mivel féltem, azt gondoltam, hogy talán erőszakkal elrabolod tőlem leányaidat.
Gen 31,32Akinél megtalálod isteneidet, az ne maradjon életben; testvéreink előtt ismerd fel , mid van nálam és vedd magadhoz”. Jákób nem tudta, hogy Ráhel lopta el azokat.
Gen 31,33És Lábán bement Jákób sátrába, Léa sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta; kiment Léa sátrából és bement Ráhel sátrába.
Gen 31,34Most Ráhel vette a teráfimokat és betette a teve nyergébe és rájuk ült; és Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem találta.
Gen 31,35És ő szólt atyjához: „Ne haragudj rám, uram, hogy nem bírok fölkelni előtted, mert a nők szokása szerint vagyok”. És ő kutatott, de nem találta meg a teráfimokat.
Gen 31,36És Jákób haragra gerjedt és perelt Lábánnal; szólt Jákób és mondta Lábánnak: „Mi a bűnöm, mi a vétkem, hogy így űzőbe vettél?
Gen 31,37Hiszen átkutattad minden holmimat, mit találtál házad holmija közül? Tedd ide testvéreim és testvéreid elé, hogy döntsenek kettőnk között.
Gen 31,38Húsz évig voltam nálad, birkáid és kecskéid nem vetéltek el és juhaidnak kosait nem ettem meg.
Gen 31,39Amit a vadak széttéptek, nem vittem el hozzád, én viseltem a veszteséget, kezemtől követelted, amit elloptak nappal és amit elloptak éjjel.
Gen 31,40Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett és éjjel a fagy és az álom elkerülte szememet.
Gen 31,41Húsz évig voltam házadban, tizennégy évig szolgáltalak két leányodért és hat évig juhaidért, te pedig tízszer változtattad meg béremet.
Gen 31,42Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme, bizony most üresen küldtél volna el; vesződségemet és kezem munkáját látta Isten és ítélt az elmúlt éjjel”.
Gen 31,43És Lábán felelt és mondta Jákóbnak: „A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim és a nyáj az én nyájam, és minden, amit látsz, az enyém; leányaimmal pedig mit tegyek ma, vagy gyermekeikkel, akiket szültek?
Gen 31,44Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy tanuság legyen köztem és közted”.
Gen 31,45És Jákób vett egy követ és felállította azt oszlopnak.
Gen 31,46Azután szólt Jákób testvéreihez: „Szedjetek össze köveket”. És szedtek köveket és csináltak egy kőrakást; és ettek ott a kőrakásnál.
Gen 31,47És Lábán elnevezte Jegar-Száhádutának, Jákób pedig nevezte Galédnak.
Gen 31,48És szólt Lábán: „Ez a kőrakás tanu ma köztem és közted”. Ezért nevezték Galédnak
Gen 31,49és Miczpának, mert azt mondta: „Legyen az Örökkévaló őr köztem és közted, ha majd elváltunk egymástól,
Gen 31,50hogy nem bántod leányaimat és nem veszel leányaim mellé feleségeket. Nincs velünk senki, de lásd, Isten tanu köztem és közted”.
Gen 31,51És szólott Lábán Jákóbhoz: „Íme a kőrakás, és íme az oszlop, amelyet kettőnk közé állítottam.
Gen 31,52Legyen tanu ez a kőrakás és legyen tanu az oszlop, hogy én nem megyek ezen kőrakáson túl feléd, sem te nem jössz ezen kőrakáson és ezen oszlopon túl felém gonosz célból.
Gen 31,53Ábrahám Isten és Náhór Istene és az ő atyjuk Istene ítéljen köztünk”. És megesküdött Jákób atyjának, Izsáknak félelmére.
Gen 31,54És Jákób áldozatot mutatott be a hegyen és hívta testvéreit, hogy egyenek vele kenyeret; és ettek kenyeret és egész éjjel megpihentek a hegyen.
Gen 32,1És kora reggel felkelt Lábán, megcsókolta fiait és leányait és megáldotta őket. És Lábán elment és visszatért hazájába.
Gen 32,2Jákóbpedig útjára ment és találkoztak vele Isten angyalai.
Gen 32,3Szólt Jákób, mikor megpillantotta őket: „Ez Isten serege”. Ezért azt a helyet Mahanájimnak nevezte.
