10. Mikéc 41–44,17
Gen 41,2s íme, a folyóból feljött hét tehén, szép alakúak és kövér húsúak s legeltek a nádasban.
Gen 41,3S íme, jött utánuk másik hét tehén a folyamból, rút alakúak és vékony húsúak és megállottak az ott levő tehenek mellett a folyó partján.
Gen 41,4És a rút alakú és vékony húsú tehenek megették a hét szép alakú és kövér tehenet. Erre Fáraó fölébredt.
Gen 41,5És elaludt és álmodott másodszor is; és íme, hét kalász terem egy száron, kövér és szép,
Gen 41,6s íme, hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk.
Gen 41,7És a vékony kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Erre Fáraó fölébredt és íme, álom volt.
Gen 41,8Reggelre kelve, nyugtalankodott a lelke, elküldött és összehívatta Egyiptomnak minden írástudóját és bölcseit, és Fáraó elbeszélte nekik álmát, de nem volt senki, aki meg tudta volna fejteni Fáraónak.
Gen 41,9Ekkor szólt a főpohárnok Fáraóhoz, mondván: „Meg kell említenem vétkeimet ma.
Gen 41,10Fáraó megharagudott szolgáira és őrizetbe adott engem a testőrök kapitányának házába, engem és a fősütőt.
Gen 41,11És álmodtunk álmot egy éjjel én és ő, mindegyik álmának jelentése szerint álmodott.
Gen 41,12És volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök kapitányának szolgája, és mi elbeszéltük neki és ő megfejtette álmunkat; mindegyikünknek az álma szerint fejtette meg.
Gen 41,13És történt, hogy amint megfejtette nekünk, úgy is lett: engem visszahelyeztek állásomba, és őt fölakasztották.”
Gen 41,14Erre elküldött Fáraó és hívatta Józsefet; és kihozták a börtönből, lenyiratkozott, ruhát váltott és bement Fáraóhoz.
Gen 41,15És szólt Fáraó Józsefhez: „Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, rólad pedig azt hallottam, hogy ha hallasz egy álmot, meg tudod fejteni.”
Gen 41,16Felelt József Fáraónak, mondván: „Ez nem én bennem van, Isten ad majd jó feleletet Fáraónak”.
Gen 41,17És Fáraó szólt Józsefnek: „Álmomban a folyó partján álltam,
Gen 41,18és íme, a folyóból feljött hét tehén, kövér húsú és szép alakú és legelt a nádasban.
Gen 41,19És íme, feljött utánok másik hét tehén, sovány, igen rút alakú és sovány húsú, nem láttam ilyen csúnyákat Egyiptom egész országában.
Gen 41,20És az ösztövér és rút tehenek megették az első hét kövér tehenet.
Gen 41,21És mikor megették őket, nem lehetett látni rajtuk, hogy megették, mert csak oly rút alakúak voltak, mint azelőtt. Erre fölébredtem.
Gen 41,22És láttam álmomban: íme, hét kalász terem egy száron, telt és szép.
Gen 41,23De íme, hét kalász, aszott, vékony, a keleti széltől elperzselt, nő utánuk.
Gen 41,24És a vékony kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem.
Gen 41,25És József mondta Fáraónak: „Fáraó álma egy; amit Isten tenni akar, azt jelentette ki Fáraónak.
Gen 41,26A hét szép tehén hét év és a hét szép kalász hét év, egy álom ez.
Gen 41,27A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk feljöttek, szintén hét év, a hét üres és a keleti széltől elperzselt kalász az éhség hét esztendejét jelenti.
Gen 41,28Ez az, amit Fáraónak mondtam: amit Isten cselekedni akar, azt megmutatta Fáraónak.
Gen 41,29Jönni fog hét esztendő, amelyekben nagy bőség lesz Egyiptom egész országában.
Gen 41,30De utánuk az éhség hét esztendeje következik, ezekben elfelejtenek minden bőséget Egyiptom országában, és az éhség pusztítja az országot.
Gen 41,31És nem ismerik majd azután a bőséget az országban az éhség miatt, amely utána lesz, mert igen súlyos lesz az.
Gen 41,32És Fáraó álma azért jelentkezett kétszer, mert elhatározott dolog Isten részéről és Isten hamarosan véghez is viszi.
Gen 41,33Most szemeljen tehát ki Fáraó egy értelmes és bölcs férfiút és állítsa Egyiptom országának élére.
Gen 41,34Tegye ezt Fáraó, rendeljen felügyelőket az ország fölé és szedjen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében.
Gen 41,35Gyűjtsék össze az elkövetkező jó esztendőknek minden eleségét, halmozzanak fel a városokban gabonát Fáraó keze alatt eleségül és őrizzék meg.
Gen 41,36És legyen az eleség összegyűjtve az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek Egyiptom országában lesznek, hogy el ne pusztuljon az ország az éhség miatt.
Gen 41,37És jónak tetszett a dolog Fáraó szemében és mind a szolgái szemében.
Gen 41,38És szólt Fáraó szolgáihoz: „Találhatunk-e olyan embert, mint ez, egy embert, akiben Isten szelleme van?”
Gen 41,39És szólt Fáraó Józsefhez: „Miután Isten mindezt tudatta veled, nincs oly értelmes és bölcs ember, mint te.
Gen 41,40Te leszel házam fölött és a te parancsod szerint igazodjék egész népem, csak a trónon leszek nagyobb, mint te”.
Gen 41,41És szólt Fáraó Józsefhez: „Lásd, Egyiptom egész országa fölé tettelek”.
Gen 41,42És levette Fáraó pecsétgyűrűjét kezéről és József kezére adta, felöltöztette byszusz-ruhába és aranyláncot akasztott a nyakába.
Gen 41,43Körülvitte második kocsiján és kiáltották előtte: térdre! És megtette őt Egyiptom egész országa fölé.
Gen 41,44És szólt Fáraó Józsefhez: „Én vagyok Fáraó, de tenélküled ne emelje fel senki se kezét, se lábát Egyiptom egész országában”.
Gen 41,45És elnevezte Fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak és feleségül adta neki Ászenátot, Potifera, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.
Gen 41,46És József harminc éves volt, mikor Fáraó, Egyiptom királya előtt állott; és kiment József Fáraó színe elől és bejárta Egyiptom egész országát.
Gen 41,47Az ország a bőség hét esztendejében gazdagon termett.
Gen 41,48És összegyüjtötték a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom országában volt, és az eleséget a városokban rakták el; minden városba a körülötte levő mező eleségét rakták.
Gen 41,49És felhalmozott József annyi gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, végre abbahagyta a számlálást, mert megszámlálhatatlan volt.
Gen 41,50És Józsefnek, még mielőtt bekövetkezett volna az éhség esztendeje, két fia született, akiket Ászenát, Potifera Ón papjának leánya szült neki.
Gen 41,51És nevezte József az elsőszülöttet Menassénak, mert Isten elfelejtette velem minden szenvedésemet és atyám egész házát.
Gen 41,52A másikat nevezte Efrájimnak, mert Isten megszaporított engemet nyomorúságom országában.
Gen 41,53És a bőség hét esztendeje, amely Egyiptom országában volt, véget ért.
Gen 41,54És kezdett bekövetkezni az éhség hét esztendeje, amint József megmondotta, és volt éhség minden országban, de Egyiptom egész országában volt kenyér.
Gen 41,55És éhezett Egyiptom egész országa és a nép kiáltott Fáraóhoz kenyérért. Ekkor Fáraó mondta egész Egyiptomnak: „Menjetek Józsefhez, amit mond nektek, azt tegyétek”.
Gen 41,56És éhség volt az egész földön, és József megnyitotta mind a magtárakat és eladott gabonát Egyiptomnak, és nagy volt az éhség Egyiptom országában.
Gen 41,57És minden ország eljött Egyiptomba Józsefhez, hogy vegyen gabonát, mert nagy volt az éhség az egész földön.
Gen 42,1Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, és szólt Jákób az ő fiainak: „Mit néztek egymásra?”
Gen 42,2És szólt: „Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda és vegyetek nekünk onnan gabonát, hogy éljünk és meg ne haljunk”.
Gen 42,3És József tíz testvére lement, hogy gabonát vegyenek Egyiptomban.
Gen 42,4De Benjámint, József testvérét, Jákób nem küldte testvéreivel, mert mondta, nehogy baleset érje.
Gen 42,5És jöttek Izráel fiai is gabonát venni a többiek között, akik jöttek, mert éhség volt Kanaán országában.
Gen 42,6És József volt az ország kormányzója, ő adta el a gabonát az ország egész népének; és jöttek József testvérei és meghajoltak előtte arccal földig.
Gen 42,7És József meglátta testvéreit, és megismerte őket, de idegennek tetette magát irántuk, és keményen beszélt velük, szólván hozzájuk: „Honnan jöttök?” Feleltek: „Kanaán országából, hogy eleséget vásároljunk”.
Gen 42,8József megismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt.
Gen 42,9És József megemlékezett az álmokról, melyeket felőlük álmodott és szólt hozzájuk: „Kémek vagytok, eljöttetek megtekinteni az ország meztelenségét”.
Gen 42,10És ők feleltek neki: „Nem, uram, szolgáid azért jöttek, hogy eleséget vegyenek.
Gen 42,11Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk, becsületesek vagyunk, szolgáid sohasem voltak kémek”.
Gen 42,12És ő szólt hozzájuk: „Nem úgy van, hanem az ország meztelenségét jöttetek megtekinteni”.
Gen 42,13És ők feleltek: „Mi, szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai, Kanaán országában és íme, a legkisebb most atyánkkal van, az egyik pedig már nincs”.
Gen 42,14És szólt hozzájuk József: „Ez az, amit mondtam nektek, hogy kémek vagytok.
Gen 42,15Próbára kell tennem titeket, Fáraó életére mondom, nem mentek el innen, hacsak el nem jön legkisebb testvéretek.
Gen 42,16Küldjétek el az egyiket közületek, hogy hozza el testvéreteket, ti pedig fogva maradjatok, hogy próbára tegyem szavaitokat, vajjon igazság van-e bennetek. Ha pedig nem, Fáraó életére, bizony kémek vagytok”.
Gen 42,17És börtönbe vetette őket három napig.
Gen 42,18És a harmadik napon így szólt hozzájuk József: „Ezt tegyétek, hogy életben maradjatok, mert én félem az Istent.
Gen 42,19Ha becsületes emberek vagytok, hagyjátok itt egyik testvéreteket a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házaitok éhinségére,
Gen 42,20és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, hogy beigazolódjanak szavaitok és meg ne haljatok”. És így tettek.
Gen 42,21És mondták egyik a másiknak: „Bizony bűnösök vagyunk testvérünk miatt, mivel láttuk lelke szorongását, amikor könyörgött hozzánk, de nem hallgattunk reá. Ezért jött reánk ez a nyomorúság”.
Gen 42,22És Reubén szólt, mondván: „Nem mondtam-e nektek, ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. Immár vérét is követelik”.
Gen 42,23És ők nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük.
Gen 42,24És ő elfordult tőlük és sírt; azután visszatért hozzájuk és beszélt velük; elvitte közülük Simeónt és megkötözte szemük előtt.
Gen 42,25Ezután megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és hogy mindegyiknek tegyék vissza pénzét zsákjába és hogy adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek velük.
Gen 42,26És ők fölrakták gabonájukat szamaraikra és útnak indultak.
Gen 42,27És mikor az egyik kioldotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, meglátta pénzét, hogy zsákjának szájában van.
Gen 42,28És szólt testvéreihez: „Visszatették pénzemet és itt van zsákomban”. Ekkor elhagyta őket bátorságuk és remegve szóltak egymáshoz: „Mit is cselekedett velünk Isten!”
Gen 42,29És megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kanaán országába és elmondtak neki mindent, ami őket érte, szólván:
Gen 42,30„Keményen beszélt velünk a férfiú, az ország ura és az ország kémeinek tartott bennünket.
Gen 42,31Mi pedig mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha kémek nem voltunk;
Gen 42,32tizenketten vagyunk testvérek, atyánk fiai, az egyik már nincs, a legkisebb pedig most atyánkkal van Kanaán országában.
Gen 42,33És szólt hozzánk a férfiú, az ország ura: Azáltal fogom megtudni, hogy becsületesek vagytok, hagyjátok nálam egyik testvéreteket, vegyétek a gabonát házaitok szükségletére és menjenetek,
Gen 42,34és hozzátok el legkisebb testvéreteket hozzám, így megtudom majd, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek; akkor kiadom majd testvérteket és bejárhatjátok az országot”.
Gen 42,35És történt, hogy mikor zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek pénzcsomója zsákjában volt. És mikor ők és atyjuk meglátták pénzcsomóikat, megfélemlettek.
Gen 42,36És szólt hozzájuk atyjuk, Jákób: „Megfosztottatok gyermekeimtől, József nincsen, Simeón nincsen, és el akarjátok vinni Benjámint, – mindez engem terhel.”
Gen 42,37És szólt Reubén atyjához, mondván: „Megölheted az én két fiamat, ha vissza nem hozom őt neked; bízd az én kezemre és én visszahozom neked”.
Gen 42,38És ő szólt: „Nem megy le fiam veletek, mert testvére meghalt és ő maga maradt meg, ha baleset érné az úton, amelyen mentek, akkor bánatban viszitek ősz fejemet a sírba”.
Gen 43,1És az éhség egyre súlyosbodott az országban.
Gen 43,2És történt, hogy midőn teljesen megették a gabonát, amelyet Egyiptomból hoztak, atyjuk így szólt hozzájuk: „Menjetek újra, vegyetek nekünk egy kis eleséget”.
Gen 43,3És szólt hozzá Jehuda, mondván: „Intve intett bennünket a férfiú, mondván: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek.
Gen 43,4Ha testvérünket velünk küldöd, lemegyünk és veszünk neked eleséget,
Gen 43,5de ha nem küldöd, nem megyünk le, mert ama férfiú mondta nekünk: ne lássátok színemet, ha testvéretek nincsen veletek”.
Gen 43,6És szólt Izráel: „Miért tettetek velem rosszat, tudtára adván a férfiúnak, hogy van még egy testvértek?”
Gen 43,7És ők szóltak: „Nagyon részletesen tudakozódott az a férfiú felőlünk és szülőföldünk felől, mondván: Él-e még atyátok? Van-e még testvértek? Hát mi megmondtuk e szavak szerint; vajjon tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani, hozzátok le testvérteket”.
Gen 43,8És Jehuda szólt atyjához, Izráelhez: „Küldd velem a fiút, hogy útra keljünk és elmenjünk, hogy éljünk és meg ne haljunk, mi is, te is, gyermekeink is.
Gen 43,9Én jótállok érte, kezemből követelheted; ha nem hozom vissza őt hozzád és elédbe nem állítom őt, én legyek minden időre vétkes előtted.
Gen 43,10Bizony, ha nem késlekedtünk volna, most már kétszer is vissza lehetnénk”.
Gen 43,11És szólt hozzájuk atyjuk, Izráel: „Ha már így van, ekként cselekedjetek. Tegyetek az ország legjobb termékeiből edényeitekbe és vigyétek le azt ajándékul annak a férfiúnak, egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszereket és ladánumot, pisztáciadiót és mandulát.
Gen 43,12És kétszeres pénzt vegyetek magatokhoz; azt a pénzt is, amelyet visszatettek zsákjaitok szájába, szintén vigyétek magatokkal, hátha tévedés volt.
Gen 43,13Testvérteket is vigyétek és keljetek útra, menjetek el ismét ahhoz a férfiúhoz.
Gen 43,14És a Mindenható Isten adjon nektek irgalmat a férfiú előtt, hogy elbocsássa veletek másik testvérteket és Benjámint, én pedig, ha már meg vagyok fosztva gyermekeimtől, hát legyek megfosztva”.
Gen 43,15És a férfiak vették ezt az ajándékot, kétszeres pénzt is vettek magukhoz, és Benjámint, és elindultak és lementek Egyiptomba és József elé állottak.
Gen 43,16Mikor József látta velük Benjámint, szólt háza vezetőjének: „Vezesd be az embereket a házba, vágj le barmot és készítsd el, mert ez emberek velem fognak ebédelni.
Gen 43,17És az ember úgy tett, amint József mondta és bevezette az embereket József házába.
Gen 43,18Megijedtek az emberek, azért, hogy bevezették őket József házába és szóltak: „A pénz miatt, mely a multkor visszakerült zsákjainkba, hoztak be bennünket, hogy ránk törjenek és ránk rohanjanak és hogy bennünket rabszolgákká tegyenek és szamarainkat”.
Gen 43,19És közelebb léptek az emberhez, aki József házának vezetője volt és szóltak hozzá a ház kapujában,
Gen 43,20és mondták: „Kérünk uram, valóban lejöttünk először, hogy eleséget vegyünk.
Gen 43,21És történt, hogy midőn szállásunkhoz értünk és kibontottuk zsákjainkat, íme mindegyikünk pénze, ezüstünk teljes súlyában a zsák szájában volt; ezt visszahoztuk magunkkal.
Gen 43,22És más pénzt is hoztunk le kezünkben, hogy eleséget vegyünk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket zsákjainkba.”
Gen 43,23És ő szólt: „Béke veletek! Ne féljetek Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám”. És kivezette hozzájuk Simeónt.
Gen 43,24És a férfiú bevezette az embereket József házába, adott nekik vizet és megmosták lábaikat, azután adott abrakot szamaraiknak.
Gen 43,25És ők előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön, mivel hogy hallották, hogy ott fognak enni.
Gen 43,26És midőn József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely kezükben volt; és meghajoltak előtte földig.
Gen 43,27És ő kérdezősködött hogylétük felől és szólt: „Jól van-e atyátok, az öreg ember, akiről szóltatok, él-e még?”
Gen 43,28És ők mondták: „Jól van szolgád, a mi atyánk, még él”; meghajoltak és leborultak.
Gen 43,29És ő fölemelte szemét és meglátta Benjámint, testvérét, anyjának fiát, és szólt: „Ez a legkisebb testvértek, akiről nekem szóltatok?” Neki pedig azt mondta: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam”.
Gen 43,30És elsietett József, mert megindult a szíve testvérén és sírni akart; bement a szobába és ott sírt.
Gen 43,31Megmosta arcát és kiment, uralkodott magán és mondta: „Hozzátok az ételt”.
Gen 43,32Külön tették ő eléje és külön ő eléjük, és külön az egyiptomiaknak, akik vele ettek, mert nem ehetnek az egyiptomiak kenyeret a héberekkel együtt, mert ez útálat az egyiptomiaknak.
Gen 43,33És ültek előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint és a legfiatalabb fiatalsága szerint és az emberek egymásra bámultak.
Gen 43,34És ő tőle vittek hozzájuk részeket, és ötször több volt Benjámin része valamennyiök részénél. Ittak és vígan voltak nála.
Gen 44,1És megparancsolta háza vezetőjének, mondván: „Töltsd meg az emberek zsákjait eleséggel, amennyit csak elvinni képesek, és tedd be mindegyiknek pénzét zsákja szájába.
Gen 44,2És tedd be serlegemet, az ezüst serleget a legkisebbik zsákjának szájába, gabonájának árával együtt”. És ő úgy cselekedett, amint József mondta.
Gen 44,3És amikor a reggel felvirradt, elbocsátották az embereket, szamaraikkal együtt.
Gen 44,4És amikor kimentek a városból, és még nem voltak messze, azt mondta József háza vezetőjének: „Menj az emberek után, és ha utolérted őket, mondd nekik, miért fizettétek rosszal a jót?
Gen 44,5Nem ez az, amiből az uram iszik és abból szokott jósolni is? Rosszul cselekedtétek, amit tettetek”.
Gen 44,6És utolérte őket és ezeket a szavakat mondta nekik.
Gen 44,7És ők mondták neki: „Miért szólt uram ilyen szavakat, távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
Gen 44,8A pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, visszahoztuk neked Kanaán országából, hogy lopnánk hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
Gen 44,9Akárkinél megtaláljuk szolgáid közül, az haljon meg és mi is urunk rabszolgái legyünk”.
Gen 44,10És ő szólt: „Most is szavaitok szerint legyen; akinél van, az rabszolgám lesz, ti pedig mentesek lesztek”.
Gen 44,11Hamarosan lerakta mindegyik zsákját a földre és kibontotta mindegyik a zsákját.
Gen 44,12Ő kutatott, a legnagyobbnál kezdte és a legkisebbnél végezte; és megtalálták a serleget Benjámin zsákjában.
Gen 44,13Megszaggatták ruháikat, azután mindegyik fölrakodott szamarára és visszatértek a városba.
Gen 44,14Jehuda és testvérei bementek József házába – ő még ott volt – és földre vetették magukat előtte.
Gen 44,15És József mondta nekik: „Micsoda dolog ez, amit cselekedtetek? Nem tudjátok-e, hogy olyan férfiú, mint én, jósolni szokott?”
Gen 44,16És szólt Jehuda: „Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és hogy igazoljuk magunkat? Isten megtudta szolgáid bűnét. Íme, rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az is, akinél a serleg találtatott”.
Gen 44,17És ő azt mondta: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem. Az az ember, akinél a serleg találtatott, az legyen rabszolgám, ti pedig menjetek fel békével atyátokhoz.”
