120 éve szüetett Marlene Dietrich, a zsidók és Izrael barátja
Egy zsidó rendező fedezte fel a Kék angyalban és vitte magával Hollywoodba, ő pedig segített zsidó barátainak elhagyni Németországot, elutasította Goebbels ajánlatát és végigturnézta a szövetséges katonákat szórakoztatva a világháborút. Tel Avivban fellépve engedélyt kért a közönségtől, hogy kivételesen németül énekelhessen: neki megengedték.
Kisgyerekként veszítette el az édesapját és azt remélte, hegedűművész lehet: nyolc évesen kézsérülést szenvedett, így lett inkább minden idők egyik legnagyobb színésznője. Jobb híján mintegy. Ekkor vonta össze két keresztnevét, a Marie Magdalenét Marlenné.
A ’20-as évek, a „weimari” Németország jellegzetes kabaré és revűsztárja volt, amíg egy osztrák eredetű amerikai zsidó rendező, Joseph Sternberg át nem ugrott Németországba, hogy megrendezze a hangosfilm legelső nagy és emlékezetes sikerét, a Kék Angyalt és – ha már úgyis ott van – felfedezze Dietrichet címszereplőnek. Ebben a Thomas Mann testvére, Heinrich Mann regényéből készült filmben vált jegesen vonzó démonná, bálvánnyá, lett Marlene Dietrich a következő fél évszázadra.
Sternberg csábította ki Hollywoodba is, ahol aztán, további közös filmek után, elváltak végül útjaik. Otthon pedig a köztársaságot elsöpörte a Harmadik Birodalom. A győztes náciknak sok minden sikerül azokban a szörnyűséges években, de Marlene Dietrichet nem tudják behálózni. Hiába udvarolnak neki, nem tér haza, nem szolgálja Hitlert, ellenkezőleg: segít zsidó barátainak elmenekülni Németországból és amerikai állampolgár lesz.
Engesztelhetetlenül és szenvedélyes önfeláldozással gyűlölte a nácikat: a háború idején járta frontokat, osztozott a katonák nehéz körülményeiben, minden veszélyt vállalt, hogy erősítse és bíztassa a Szövetségeseket. Végigénekelte a háborút Észak-Afrikától Nyugat-Európáig: bejárta a világot a frontokon át a Lili Marlene és világsláger lett a Hol vannak a katonák. Mondjátok, miért van így, mondjátok, miért van így? Ő volt a 2. világháború éveiben a szabad Németország.
A háború után még 30 évig forgat, dolgozik Alfred Hitchcockkal, Orson Wellesszel és egy felfedezőjéhez hasonlóan osztrák zsidó filmes-legendával, Billy Wilderrel is A vád tanúja című Agatha Christie-adaptációban. Lehet, hogy tökéletes bűntény nincsen, de tökéletes krimi azért bizonyosan van. Ez a film az és bármikor meg is nézhetik egyetlen kattintással.
Fellép még Tel Avivban és engedélyt kér, ő, a német antifasiszta hős, hogy németül énekelhessen: ő figyel a közönségre és a közönség figyel rá: neki természetesen szabad: ünneplik, fürdik a sikerben.
Hetvenen túl zárta le karrierjét, Párizsban élt, de már nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Hosszú karrierje után van ideje hosszan kipihennie magát még ezen a világon: a 92. évében hal meg a múlt század egyik legcsodálatosabb, legmerészebb színésznője.
