Egy régi ismerős újra harcban az elnöki posztért
Lesták Tamás / Forrás: Kitekintő
Ehud Barak portréja
A Munkapárt színeiben induló Ehud Barak a februári előrehozott választások egyik legesélyesebb jelöltjének számít a Kadima elnöke, Tzipi Livni és a Likud képviselője, Benjamin Netanjahu mellett.
A jelenlegi védelmi miniszter sok szempontból a legtapasztaltabb az indulók között, hiszen esetében egy élő katonai legendáról és sokat próbált politikusról van szó. Többször töltött be miniszteri, sőt miniszterelnöki posztot is. Presztízséről sokat elárul, hogy visszavonulása után pártja visszatapsolta a politika színpadára.
Ehud Brog 1942-ben született az akkori palesztin mandátumterületen fekvő Mishmar HaSharon kibucban. Eredeti családnevét csak később (a hadseregbe való belépésekor) változtatta meg a zsidó hangzású Barak-ra, melynek jelentése héber nyelven „fényes” vagy „ragyogó”. Fizika és matematika szakon szerezte Bachelor diplomáját a jeruzsálemi Héber Egyetemen, a mérnök-közgazdász mesterszakot később a neves Stanford Egyetemen végezte az Egyesült Államokban.
Egy izraeli hős – a katonai pálya
Ami a fényes katonai pályafutás kezdetét illeti, 1959-ben lépett be az Izraeli Védelmi Erők (IDF) kötelékébe. Harmincöt évig szolgált a hadseregben, ezidő alatt eljutott a vezérkari főnöki posztig, illetve magáénak mondhatta az ún. Rav Aluf rangot, amely az izraeli haderőben elképzelhető legmagasabb katonai rang. Pályájának kezdeti szakaszában főként különleges, illetve elitalakulatok parancsnokaként számos titkos akcióban vett részt. A Sayeret Matkal elit kommandó tagjaként vett részt az „Izotóp” hadműveletben (a Sabena légitársaság 572-es eltérített járatának visszafoglalása 1972-ben); a Yom Kippur háború (1973) alatt egy rögtönzött akció során 890 csapdába esett ejtőernyőst szabadított ki hatalmas túlerővel szemben az ún. kínai farm csatában; részt vett az 1973-as „Ifjúság tavasza” hadműveletben,amelyben nőnek álcázva (!) iktatta ki a Palesztin Felszabadítási Szervezet néhány tagját Bejrútban; illetve részese volt a híres Entebbe akciónak is az ugandai főváros repülőterén.
Katonai szolgálata későbbi szakaszában az Aman (Katonai Hírszerző Igazgatóság) vezérkari tisztje lett, 1991 és 1995 között immár vezérkari főnökként tevékeny részt vállalt az Osloi Egyezmények végrehajtásában, illetve az Izrael és Jordánia közötti békeszerződés tető alá hozatalában is. Az öt legmagasabb szintű izraeli elismerés, valamint számtalan hazai és külföldi katonai kitüntetés birtokosaként ő a legtöbbször kitüntetett katonatiszt Izrael történetében.
Vérbeli katonából vérbeli politikus
Hadseregbeli szolgálata után szinte azonnal politikai pályára lépett, 1995-ben belügy- majd külügyminiszter lett, 1996-ban a Knesszetbe is beválasztották, ugyanebben az évben szerezte meg a Munkapárt vezetői posztját. Politikai karrierje csúcsára három évvel később ért, amikor miniszterelnökké választották. Kormányzását azon kampányígéretének beváltásával kezdte, miszerint véget vet a huszonkét éves dél-libanoni megszállásnak, amely a következő év májusában meg is történt. Barak béketárgyalásokba kezdett a PFSZ-szel, amely 2000-ban a Camp David-i csúcson kudarccal végződött. Ezt követően kirobbant a második intifáda (vagy al-Aksza intifáda), melynek során Barak még megpróbált egy tárgyalási folyamatot indítani a palesztin féllel (tabai tárgyalások), de ismét kudarcot vallott, amely már kormánya bukását is jelentette. Posztján Ariel Sharon követte. A választási vereség után bejelentette visszavonulását a politikai életből és az üzleti szférában helyezkedett el.
Barak nem volt képes megszokni a nyugdíjas politikusok életét. 2005-ben bejelentette, hogy visszatér az izraeli politikai színtérre és indul a Munkapárt novemberi elnökválasztásán. Alacsony támogatottsága miatt azonban hamar visszalépett Shimon Peresz javára. 2007 januárjában Barak újra megkísérelte visszaszerezni pártja elnöki székét, nyílt levélben ismerte el miniszterelnöksége idején elkövetett hibáit és tapasztalatlanságát. A pártelnöki szerepkört mégis csak 2007 júniusában tölthette be újra, ekkor Ehud Olmert védelmi miniszterévé nevezte ki.
Újabb miniszterelnöki megbízás?
Barak – valamint az összes többi jelölt – számára is kimutatható népszerűségnövekedést hozott a Gázai-övezet ellen decemberben megindított, 22 napig tartó katonai akció. Védelmi miniszterként – az általános vélekedés szerint – határozottan és késlekedés nélkül reagált a Hamász rakétatámadásaira. Az elemzők valós esélyt látnak a Munkapárt elnökének esetleges győzelmére, és ahogy a New York Times cikke fogalmazott, „még ha pártja nem is fog győzni az eljövendő választáson, elképzelhető, hogy az új kormányban ismét ő lesz a védelmi miniszter.” Akárhogyan is alakul, Ehud Barak – márcsak hatalmas tapasztalata okán is – biztosan meghatározó szereplője marad az izraeli politikának.
