Új film a kiugrott haszidokról
Ex-drogcsempész ortodox színész is közreműködik
A Forward című baloldali zsidó lap mai riportja, amely egy új, közösségéből kiugrott hászid zsidó fiatalemberről szóló filmet mutat be, egy new york-i bloggal indít, amelynek címe „haszid vagy hipszter”.
A jellegzetes szakállak és a kalapok viselete összeköti a két, egyébként meglehetősen távoli közösséget, amelyek képviselői London és New York egyes utcáin is gyakran találkozhatnak egymással. New Yorkban Williamsburg az a városrész, amely a hászid zsidók és a hipszterek olvasztótégelye, Londonban pedig Stamford Hill, itt él egy tömbben a legtöbb, mintegy 30 ezer ortodox zsidó egész Európában. (A tippelős játékot, hogy melyikük melyik itt lehet folytatni.)
Ugyanez a szórakozás forrása itt is:
Ez az oldal pedig összefoglaló jelleggel tartalmazza mindazt, amit tudni kell haszid hipszter divattervezőkről, zenekarokról, rabbikról és zsinagógákról, a Chabad Lubavitch közösség baráti, ugyanakkor a szatmári hászidok ellenséges viszonyáról a helyi hipszter közösséggel.
Ez az összefonódás, a szubkultúrák találkozása ihlette meg Billy Lumby filmrendezőt is, a témáról született 15 perces kisfilmjét jelölték a Brit Filmakadémia díjára, „a brit Oscarra”.
A Samuel 613 című kisfilm főszereplője egy a közösségből kipörgő zsidó fiú, aki megismerkedik a nagyváros előtte mindeddig zárva maradó lehetőségeivel. Udvarol, kábítószerhez jut, szalonnát eszik és Tupac Shakurt hallgatja.
A főszereplő édesapját egy olyan hászid zsidó amatőr színész, Samuel Leibowitz játssza, aki több ízben, több országban ült kábítószercsempészetért, mielőtt visszatért újra a hászid közösségbe, amelyben felnőtt, dokumentumfilm is foglalkozott az életével. Szerinte az ő történetéből az derül ki, mennyire befogadó és szeretetteljes a hászid közösség, hogy nem fordul el a bűnösöktől és ez a friss film is azt mutatja meg, hogy a hászid zsidók nem szörnyetegek, vagy egzotikus és érthetetlen figurák, sajátos életformájuk érthető és átélhető.
Leibowitz arról is meg van győződve, hogy a film fontos problémát vet fel, a közösséget elhagyó fiatalok motivációiról is fontos beszélni.
A rendező, mint mondta, izgalmas és bátor filmet akart készíteni, ugyanakkor tiszteletben akarta tartani a közösség szokásait, értékrendjét is és szólni kívánt azokról a nehézségekről is, amelyekkel a zárt vallási közösségekből kilépő embereknek meg kell küzdeniük, a hagyományos életforma és a modernitás konfliktusairól. Végső soron mindenkit boldoggá akartam tenni-összegzett a rendező.
