Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

És készíts szent ruhákat Áronnak, a te testvérednek, tiszteletül és díszül

Jó Szombatot, Shabat Shalom!

sdasdsadx

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:54 óra, az ünnep kimenetele: 18:00 óra.


Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:00 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Teváve” (Mózes 2. 27:20–30:10.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécset gyújtsatok”! (27:20).

Nem csupán a szidra első mondatában, hanem a későbbiekben sincs említve Mózes neve az eheti tóraolvasás alkalmával. Erre a különlegességre számos magyarázatot kínál a rabbinikus irodalom, a heti elsőt Rabbi Zeev Leff, aki Rásira hivatkozva azt írja: eredetileg Mózes lett volna a főpap, de a pozíció elvétetett tőle, és Áron kapta meg.

Tecáve szakasza majdnem teljes egészében a főpapi viselettel és a felavatási eljárással foglalkozik. Felmerülhetne, hogy Mózes keserűséget érzett a tisztség elvesztése miatt, és ezt kompenzálandó, legalább a témáról szóló szidra sokszor említhetné a nevét.

Annak igazolására, hogy Mózes teljes szívvel örült bátyja kinevezésének, egyáltalán nincs említve a párásában, hiszen készségesen félreállt, hogy Áron kerüljön reflektorfénybe. Mielőtt a kommentár kissé erőltetett voltáról kezdenénk polemizálni, érdemes végiggondolni, hogy kevesek képesek örülni a másik sikerének, pláne akkor, ha az részben az ő kudarcuk, arról nem is beszélve, hogy milyen kevesen érzik meg azt a pillanatot, amikor félre kell állniuk. Szóval, ha valaki érezhetett és cselekedhetett így, az kizárólag Mózes, Isten embere lehetett, és nem elsősorban azért mert majdnem lehetetlen ezen a módon (is) kiválónak lenni, hanem, mert annyira ritka.

„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécset gyújtsatok”! (27:20). A kommentárok többnyire azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy Mózes neve miért maradt ki a párásából, egyesek viszont azt vizsgálták, hogy miért pont ebből?

Az Oznájim L’Torá abból indul ki, hogy a hetiszakaszt mindig Zájin Ádár (Ádár hetedike), Mózes születése és elhalálozása évfordulójának hetén olvassuk, és Mose rábénu nevének kihagyását szembeállítja azzal a nem zsidó szokással, mely szerint ünnepeket állapítanak meg vezetőjük születésnapjára, illetve halálozási évfordulójára. Mi csendben és csenddel emlékezünk.

Máshonnan közelít Ráv Ovádjá Joszef, aki rámutat, hogy a Mózes által mondott „törölj ki engem könyvedből” (szifr’há) úgy is olvaható, hogy a „könyv huszadikjából” (szefer „káf”, a káf betű számértéke húsz), ami arra utal, hogy a Tóra huszadik hetiszakaszából legyen eltüntetve Mózes neve, ez pedig – természetesen – Tecáve szidrája.

„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örök mécset gyújtsatok”! (27:20)

Az előző héten szebben indult a szidra, hiszen az ott beszedett adományok – „akit erre ösztönöz a szíve” (25:1) – önkéntes alapon működtek. Miért kellett az olaj kapcsán parancsot adni?

Jákob ben Áser szerint azért, mert a mindennapi micva teljesítése anyagi veszteséget okozott, és ügyelni kellett, hogy őseink emiatt ne hanyagolják el a megtartását.

A Rásbám szerint a felajánlások (trumá) a Hajlék építére vonatkoztak, vagyis behatárolt időre szólt az utasítás, viszont a fény biztosításának előírása minden nemzedéknek (civuj ze lehol hádorot) szóló parancs. Az igazi nehézséget az jelenti, hogy ez a kötelesség a szó szellemi vonatkozásában is örök, amint írva van (Jesája 49:6): „..teszlek nemzetek világosságává, hogy segítségem a föld végéig érjen”.

„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécsest gyújtsatok” (27:20). A Gemárá (Menáhot 86b) kiemeli, hogy „neked”, vagyis Mózesnek kellett hozni az olajat, és nem Istennek, mert nem az Örökkévalónak van szüksége a fényre.

Ennek kapcsán jegyzi meg Rabbi Joszef Pacsnovszki, hogy e fényeknek nem csak a „találkozás sátrában” (27:21), vagyis a zsinagógákban és a tanházakban kell világítani, hanem a „függönyön kívül” (uo.), az utcán, a munkahelyen, minden szituációban, ahol embertársainkkal érintkezünk. A „nér támid” (örökmécses) kifejezés is erre utal, amint írva van: „az Örökkévaló mécsese az ember lelke”(Mislé 20:27), vagyis napjaink örökmécsesei őrzik a fényt a zsinagógákban, viszont annak falain kívűl e kötelesség ránk hárul.

„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécsest gyújtsatok” (27:20). A héten írtam arról, hogy nem Áron lett volna a kohén, hanem Mózes, de ez a pozició elvétetett tőle. Ennek okáról a Tóra nem beszél, de Rási igen. Smot hetiszakaszában (2Mózes 4:14) olvassuk a következőket: „És felgerjedt az Örökkévaló haragja Mózes ellen és mondta: nemde testvéred neked a Lévi nemzetségből való Áron?”

Rási kommentárja szerint a Teremtő itt valójában erről beszél: „nemde Áron a testvéred, aki lévinek volt szánva és nem kohénnak, mert a kohénságra azt mondtam volna, hogy származzon tőled. Mostantól nem így van, ő lesz a kohén és te leszel a lévi”.

Miért volt Isten mérges Mózesre? Mert nem akarta válallni a rábízott isteni küldetést (4:13), ez pedig legalább akkora hiba, mint az ilyen küldetések megszerzésére való törekvés. Mindezek figyelembe vételével azt hihetnénk, hogy Mózes a második helyre szorult Áron mögött. A Tóra ezt az esetleges félreértést eloszlatja: „Te – vagyis Mózes” – parancsold meg Izrael fiainak”.

„Te parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy örökmécset gyújtsatok” (27:20). Amint erre Rabbi Jákob ben Rabbi Hánánél (Torát HáMinhá) rámutatat a faolajnak szimbolikus jelentősége is van: „Hozzanak neked, vagyis „csoportosuljanak köréd a Tóra rejtett titkainak tanulmányozói, akik hasonlatosak az olajhoz (Énekek éneke 1:3): „illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved, azért szeretnek téged a leányzók”.

Miért? Azért, hogy megjavítsák lelküket, kiteljesedjenek, és érdemesek legyenek az eljövendő világra, legyenek „töröttek” ezen a világon, azaz fáradozzanak a Tóráért, hogy érdemeket szerezzenek, és magasabbra emelkedjenek.

Végül egy midrási idézet, amely azt a gondolatot erősíti, hogy Isten soha nem kér lehetetlent Izraeltől: „Figyeld meg: amikor a Szent Áldott Ő adott Izraelnek, akkor korlátlanul adta, de amikor kért tőlük, akkor nem kért tőlük, csak mindig egy keveset… Isten világított nekik ereje szerint, amint írva van: „az Örökkévaló pedig járt előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton és éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy menjenek nappal és éjjel”(13:21). Azonban amikor tőlük kérte, hogy világosságot biztosítsanak, akkor erejükhöz mérten kért: „hozzanak neked tiszta, törött faolajat”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE


Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle