Kertész Gézára emlékezik a La Gazzetta dello Sport
„Kertész, a labdarúgás Schindlere, aki hősként halt meg” címmel emlékezett meg Kertész Gézáról, számos olasz futballcsapat egykori edzőjéről kedden a La Gazzetta dello Sport.
kert__szg__za.jpg
Kertész Géza / A kép forrása: wikipédia
A magyar trénerről a január 27-i Nemzetközi Holokauszt Emléknap alkalmából közölt cikket az olasz napilap.
Az egyszeres válogatott Kertész 1920 és 1923 között a Ferencváros játékosa volt, majd 1927-től dolgozott edzőként Olaszországban. Többek között 1935-1936-ban a szicíliai Catania, 1939-1940-ben a Lazio, majd 1942-1943 között az AS Roma felkészülését irányította. Ezt követően visszatért Magyarországra, és aktív részt vállalt a budapesti ellenállásban, valamint a zsidók mentésében. A nyilasok 1945. február 6-án végezték ki barátjával, Tóth Potya Istvánnal együtt, aki 1931-32-ben az Internazionale edzője volt.
A La Gazzetta dello Sport visszaemlékezésében beszámol arról, hogy Kertész Gézáról utcát neveztek el Cataniában. A magyar edző vezette be az olasz labdarúgásba a „ritiro” gyakorlatát, vagyis hogy a csapat a meccsek előtt elvonult a nyilvánosság elől.
A cikk szerint Kertész Géza fia, Giovanni a liguriai Savona városában élt és ott halt meg 2012-ben, 81 évesen. Lányai, Sandra és Nadia őrzik a magyar nagyapa emlékét.
A milánói Giuseppe Meazza Stadionban négy éve, 2012. január 27-én helyeztek el emléktáblát hasonló alkalomból Weisz Árpád emlékére. A Bologna és az Internazionale legendás edzője, akire Olaszországban a mai napig emlékeznek, 1944-ben az auschwitz-i koncentrációs táborban halt meg családjával. (MTI, MAZSIHISZ)
| 1944. október elején érkezett Budapestre Kovács Pál, az ellenállási csoport szervezésével megbízott amerikai katonatiszt. Kovács a ferencvárosi válogatott labdarúgó, később az AS Rómát, a Laziót és az Újpestet irányító Kertész Géza révén a Jánosi-féle csoportra alapozta szervezetét, az úgynevezett Dallam-csoportot, és ekkor kerültek kapcsolatba Tóth „Potya” Istvánnal is. Üzemekben szabotázsokat szerveztek, adatokat gyűjtöttek Budapest erődítéséről, repülők fogadására alkalmas területeket szemeltek ki, és előkészületeket tettek a Duna-hidak megmentésére. Árulás következtében a mintegy félszáz fős csoportot 1944. december elején a Gestapo letartóztatta. Több futballista tett kísérletet kiszabadításukra, eredménytelenül. 1945. január közepétől negyvenhat embert, köztük Tóth „Potya” Istvánt és Kertész Gézát, a Belügyminisztérium udvarán kivégeztek, az életben maradtak – mint Jánosi Béla – február közepén meg tudtak szökni a fogságból. Emléküket kivégzésük helyén a Budai Várnegyedben, a Belügyminisztérium régi épületének falán őrzi márványtábla. |
