Hat konferencia, több mint hetven előadás – konferenciák hava Rabbiképző-Zsidó Egyetemen
Peremiczky Szilva / MAZSIHISZ
November hónapja immár hagyományosan a konferencián havának tekinthető, mivel minden évben ekkor rendezik meg a Magyar Tudomány Ünnepe című eseménysorozatot, amelyhez az OR-ZSE is rendszeresen csatlakozik. Idén az egyetem hat konferenciának adott otthont, és ez a szám bármely nagy egyetemmel összehasonlítva impozáns teljesítménynek tekinthető.
A konferenciák gazdag tematikát kínáltak és a legváltozatosabb területeket érintették Jehoshua/Józsué könyvétől kezdődően a Cedaka és a társadalmi igazságosság témáján, a holokauszt oktatásának kérdésein vagy a Magyar Zsidó Szemle évfolyamainak elemzésén keresztül csoda és tudomány kapcsolatának vagy a fény jelentésének és szerepének vizsgálatáig bezárólag.
Teológia, vallástörténet, szociális munka, történelem, irodalomtörténet, filozófia, képzőművészet, pedagógia, pszichológia és ezek határmezsgyéi szerepeltek a konferenciák programján.
Az OR-ZSE tanárai – többek között Schőner Alfréd, Oláh János, Lichtmann Tamás, Gábor György, Komoly Judit, Ungvári Tamás, Szécsi József, Kárpáti Judit, Kiss Endre, Rugási Gyula, Zima András, Balázs Edit, Sommer László – mellett olyan egyetemi oktatók és kutatók vettek részt a különböző konferenciák szekcióiban, mint például Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, Shlomo Spitzer a Bar Ilan Egyetem professor emeritusa, Molnár János a Babes-Bolyai Egyetem Református Tanárképző Karjának dékánja, Jutta Hausmann az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetője, Karasszon István a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője, Tokics Imre és Szigeti Jenő az Adventista Teológiai Főiskola professzorai, Bányai Viktória és Komoróczy Szonja az MTA-TK Kisebbségkutató Intézete Judaisztikai kutatócsoportjának kutatói, Erős Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa, Örkény Antal, az ELTE Szociológiai Doktori Iskolájának vezetője vagy Hidvégi Máté címzetes egyetemi tanár. Az előadók sorában a közélet olyan prominens személyiségeit is üdvözölhettük, mint Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete, Frölich Róbert országos főrabbi, illetve Radnóti Zoltán, a Rabbitestület elnöke.
A több mint hetven előadás szerteágazó és gazdag tematikát ölelt fel. A holokausztoktatásról szóló konferencia előadásai egy lehetséges koncepció kidolgozásának felvetése mellett az eddigi tapasztalatokról és lehetséges módszerekről szóltak, beleértve az előadók által kidolgozott saját programokat. Ezek között temetőlátogatások, elhagyott zsinagógák látogatása és megismertetése a diákokkal éppúgy szerepet kap, mint a helyi anyagok felhasználása, az emóciók, személyes történetek bevonása, a pszichológiai motivációk elemzése, illetve saját tankönyvek, segédanyagok összeállítása, amelyek a holokauszt története mellett a kultúra és a tudomány kiemelkedő zsidó alkotóit is bemutatják. Szintén a témagazdagságot illusztrálja a Cedaka című konferencián a fogyatékosok érdekvédelméről szóló előadás, a kisebbségek és a menekültek helyzetével foglalkozó előadások, a fasiszta Olaszországban tanuló magyar zsidó diákok helyzetének vagy az Izraelben élő magyar zsidók identitásának elemzése.
A Jehoshua/Józsue könyvével foglalkozó konferencián az előadók elemezték Jehosua könyvének és személyének helyét a Bibliában, a szentírástudományban és szentírás-értelmezésben, valamint a történettudományban, a történeti forrásokban, az ikonográfiában és a középkori irodalomban. A Magyar Zsidó Szemle évfolyamait szintén interdiszciplináris és multidiszciplináris módszerekkel közelítették meg az előadók. Elemezték például a hitoktatással és a jiddis nyelvvel kapcsolatos írásokat, a zsidó néprajz reprezentációit, a testi épség és a testi szépség Nordau-féle meghatározását, a Közel-Kelet bemutatását, és a szentföldi útibeszámolókat is.
A kétnapos „Csoda és tudomány című konferencián” az előadók hit és tudomány kapcsolatát különböző szempontokból vizsgálták. A csoda történeti és nyelvi mibenlétének bemutatásán túl a bibliai események történeti és régészeti bizonyítékaival, a csoda (és a kinyilatkoztatás) tórai fogalmával és rabbinikus értelmezésével kapcsolatos kutatások mellett többek között betekintést kaphattunk arról is, hogyan jelenik meg az orvoslás a Tórában, mi a szerepe a csodának a katolikus egyház boldoggá avatási eljárásában, hogyan jelenik meg a csoda Szerb Antal munkájában, valamint megismerkedhettünk három kiemelkedő rabbiegyéniség – „csoda rabbi? vagy csodálatos rabbi” – portréjával is.
A konferenciasorozat záróeseménye a szintén kétnapos „A fény éve című” szimpózium címe kettős utalást rejtett magában, egyrészt arra utalt, hogy az ENSZ a 2015-ös évet a fény évének nyilvánította, másrészt a közelgő hanukkai ünnepekre rflektált. A doktori iskola által szervezett konferencia egykori és jelenlegi doktorandusz előadói ennek megfelelően valamilyen módon a fény szerepét, helyét jelenségét járták körül, például a Zóhár, A törvény kapuja vagy a qumráni szövegek fény-értelmezését, az amszterdami portugál zsinagóga fényeinek jelentőségét, „a felhők közt tündöklő íj” magyarázatát vagy éppen a fény, a megvilágítás, a helyes fényben láttatás fontosságát a kortárs izraeli történeti kutatásokban.
A holokausztoktatástól a bibliai könyveken és a cedakán, a zsidó tudományos-kulturális folyóiratokon át a csoda, a tudomány és a fény jelenségéig terjedő előadások ismét azt tanúsították, hogy a zsidó történelem, vallás és kultúra kutatása a vallástudományok, a bölcsészettudományok és a természettudományok számos területével érintkezik, egymást inspirálva és egymást gazdagítva.
