Ha akarjátok nem mese – Jó szombatot, Shabat Shalom
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:34 óra, az ünnep kimenetele: 16:45 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, párórával az ünnep kimenetele, 16:45 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Mikéc” (Mózes 1. 41:1-44:17.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban
Mikéc – idő múltán
A fáraó álmai új értelmet kapnak a hanukai csodák tükrében
Első álmában a „vékony húsú tehenek” megeszik a hét kövéret, a másodikban elnyelik a „vékony kalászok a hét kövér és tele kalászt”. Ugyanez történt Izrael népével a hasmoneusok idejében, ahogyan arról imáinkban is megemlékezünk „hős vitézek adattak gyengék kezeibe, a sokaság került kevesek kezébe”. Azaz a fáraó álmai szinte előre jelezték a makabeusok győzelmét. Rabbi Jehosua Boáz egy másik összefüggést vesz észre. Véleménye szerint a párásá első mondatában olvasható (két év) szó felfogható rövidítésként is, és a következőket rejti: azaz a mezuzát a zsidó otthonok bejáratának jobb oldalára kell tenni, míg a hanukai gyertyákat annak bal oldalára kell állítani.
Mi Hanukka? A bölcsek tanították egy Brájtában (Megilát Táánit): „Kiszlév hónap huszonötödik napján kezdődik Hanukka és nyolc napig tart”.
A Szentély visszafoglalása és a Hanukka csodája 3597-ben történt. A görögök elleni háború 3621-ig (ie. 140-ig) folytatódott, amikor a Szanhedrin Simont, Mátitjáhu ben Johanán, a felkelés elindítójának egyetlen élő fiát kiáltotta ki uralkodónak.
Bár Hanukka „csak” posztbiblikus ünnep, de rabbijaink megjegyzéséből kiderül, hogy valójában milyen nagy a jelentősége. A Talmudban (Sábát 23b) olvassuk Rává véleményét, aki azt mondta: Ha annyi pénzed van, hogy választani kell a szombati kiddus-bor és hanukkai gyertyák között, akkor mi a teendő? A kiddus erősebb, mert gyakori, vagy talán a hanukkai gyertya a csoda hirdetése (pirszumé niszá) miatt? A hanukkai gyertya az erősebb”.
A Rambam (Hilhot Hanukka 4:12) pedig ezt írja: “A hanukkai gyertya kedves micva nagyon, és az embernek ügyelnie kell, hogy megismertesse a csodát és növelje Isten dicsőségét, és adjon Istennek hálát az értünk tett csodákért”!
A karlini Rabbi Áháron a következő mondatot elemezte: „… És felébredt Fáraó. Elaludt és álmodott másodszor…”(41:4-5). Ezzel kapcsán írja: „Mi a különbség Jákob és a Fáraó között? Jákobról írva van: „Felébredt Jákob álmából, és mondta” (28:16), azaz ébredése után nekiállt elmondani a hajnali áldásokat, az imákat, és Tórát tanult.
Ezzel szemben Fáraó miután felébred, átfordult a másik oldalára és folytatta tovább az alvást”. Rabbi Áháron ezen gondolata érvényes volt a hasmoneusokra is, hiszen miután megálmodták a zsidó nép szabadulásának álmát, nem „feküdtek vissza”, hogy folytassák az ábrándozást, hanem mindent megtettek, hogy megmentsék a Tórát, és ezáltal a népet a szellemi pusztulástól.
A ma emberének pedig felhívja a figyelmét arra az egyszerű, de megfontolandó igazságra, hogy tisztelnünk kell az álmainkat, méghozzá úgy, ahogy azt Jákob és a hasmoneusok is tették, vagyis az ébredés után tegyünk azért, hogy valóra válhassanak álmaink!
„És kezdett az éhség hét éve bekövetkezni, amint mondta József” (41:54). József felemelkedése kezdetét vette. Miután beigazolódott, hogy a jólét éveit hét ínséges esztendő követi, nyugodtan mondhatjuk, hogy rengeteg ember köszönhette az életét Józsefnek, hiszen sokan még időben megtették a szükséges óvintézkedéseket.
Mégis – jegyzi meg Rabbi Jichák Jákov Reines – érdemes megfigyelni, hogy csak a hét szűk esztendővel kapcsolatban emelték ki az egyiptomiak azt, hogy József előre jelezte a nehézségeket („amint mondta József”). A kedvező éveknél „természetesen” nem merült fel a neve.
Rabbi Jichák szerint így van ez a későbbi nemzedékeknél is, ha valamilyen córesz van, akkor előbb-utóbb szinte törvényszerűen a zsidók felelősségét kezdik kutatni, azonban ha jól működik egy ország, akkor csak kevesen hangoztatják, hogy Izrael népe is jelentősen hozzájárult a fejlődéshez.
A mostani párásá részletesen beszámol arról, hogy József sorsa miként változik Egyiptomban. Kiszabadul a börtönből, magas állami pozícióba kerül, felesége lesz, akitől két fia születik, ehhez képest nem lehet azt állítani, hogy túlságosan lelkesen nyilatkozna karrierjével kapcsolatban: „A másodikat pedig elnevezte Efráimnak: mert megszaporított engem nyomorúságom földjén” (41:52).
Bár tudjuk, hogy voltak komoly nehézségei is, mégis óriási túlzásnak tűnik, hogy József a nyomorúság földjeként gondol Egyiptomra, hiszen a fáraó nem kevesebbet mond, minthogy „Te legyél házam fölött, és parancsodhoz alkalmazkodjék egész népem; csak a trónnal leszek nagyobb nálad.” (41:40).
Rabbi Jichák Abarbanel a következő indoklással állt elő: „Azok után, hogy mekkora dicsőségre és gazdagságra tett szert József Egyiptomban, a „nyomorúságom földjének” nevezi az országot. Hiszen messze volt az atyai háztól és Izrael földjétől, és bár vagyonból, dicsőségből egyaránt bőségesen jutott neki az idegen országban, egy pillanatra sem befolyásolta gondolatait, gyengítette érzéseit, melyek Jákobhoz, családjához és szülőföldjéhez kötötték”.
Vagyis az állandó hiányérzet hatására hagyta el száját az ominózus mondat, amely nem a befogadó ország kritikája, hanem az Izrael utáni szüntelen vágyakozásából fakadó sóhaj. Talán nem árt megjegyezni, hogy Abarbanel (vagy Abravanel, 1437-1508) egy időben Ferdinánd király kincstárnokaként működött.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
