Zsidó, palesztin betegek békés egymás mellett fekvése
Shiri Zsuzsa, Jeruzsálem / HVG
Kórház az izraeli határ szélén
Dr. Ron Lobel, az ashkeloni Barzilai kórház igazgatóhelyettes orvosa többek között kórháza háborús viszonyairól, zsidók és palesztinok kapcsolatairól, a gázai civilek megpróbáltatásairól fejti ki véleményét a hvg.hu tudósítójának.
Gondolom, a háború megindulása óta több a dolguk?
Eddig 36 katona érkezett hozzánk, a legtöbben könnyű sérültek voltak, elláttuk, majd hazaküldtük őket. A tucatnyi súlyos sérültet megoperáltuk, nyolcan jelenleg is a különböző osztályokon fekszenek. Főként lőtt sebeik voltak. A legtöbb orvosunk és nővérünk 24 órás ügyeletben van. Jönnek a civilek, illetve hozzák őket is, az utóbbi napokban több tucat Ashkelonból és más városokból érkezett sérültet láttunk el, valamennyien a Hamász rakétáinak áldozatai. A legtöbben sokkot kaptak, trauma utáni helyzetbe kerültek. Őket a kezelés után hazaküldjük, de többen fizikailag sérültek, akik kórházi ápolásra szorulnak. Azt is mondhatnám, már megszoktuk a traumatizált pácienseket, az utóbbi években több ezer ilyen lelki sebesültet láttunk el. Tudjuk, hogy mintegy ötödük krónikus beteg lesz, hónapokig, olykor évekig tartó utókezelésre szorul.
Milyen a sebesült katonák harci szelleme?
Nagyon magas. A legtöbben arra kérnek minket, hogy minél hamarabb lássuk el őket, mert mennének vissza harcolni. A szüleik viszont kifejezetten örülnek, amikor enyhe sebesüléssel itt tartjuk őket, mert addig sincsenek a fronton.
Miként látja a hátország felkészültségét a háborúra?
Szerintem ezúttal minden sokkal szervezettebb, mint a legutolsó libanoni háborúban volt. A sebesült civilek és katonák a megfelelő elsősegély után kerülnek a kórházba, jobban működnek a dolgok.
Vannak palesztin páciensek is?
Mivel mi vagyunk a Gázához legközelebb eső izraeli kórház, a Palesztin Hatóság által elfogadott intézmény vagyunk, normális körülmények közt naponta 8-15 beteg érkezik hozzánk az övezetből, akiknek kezelését a Hatóság fizeti. Megoldottuk az őket kísérő családtagok elszállásolását is. A határ lezárása, illetve újbóli megnyitása után általában nő a Gázából jövő paciensek száma. Amint újból megnyílik a határ, bizonyos vagyok benne, tele leszünk gázai betegekkel, tucatjával jönnek hozzánk majd sebesültek is. De nem csak mi ápolunk gázaiakat, számos izraeli kórházban is kezeli őket.
Van kapcsolatuk a gázai palesztin orvosokkal?
Természetesen. Normális körülmények közt rendszeresen konzultálunk egymással telefonon, megkonzultáljuk az eseteket, amiket átküldenek. Folyamatos ez az együttműködés. Sajnos, a háború kitörése óta ez a dialógus megszakadt, nem tudjuk elérni őket, nem válaszolnak hívásainkra.
A kórház miként éli meg az izraeli-palesztin ellentéteket?
Nálunk egymás mellett fekszenek palesztin és izraeli betegek, Még soha nem adódott probléma sem a páciensek, sem a személyzet körében. Egyaránt vannak arab és zsidó orvosaink, azért vagyunk itt, hogy a betegeket – akárki legyen az – gyógyítsuk.
Mit tud a sebesültek gázai ellátásáról?
Jól ismerem a gázai viszonyokat, 1988-tól 1994-ig a civilek ellátásáért felelős egészségügyi tiszthelyettesként ott szolgáltam. Jó kórházaik, kiváló orvosaik és nővéreik vannak, de biztos vagyok benne, hogy ezekben a napokban nincs megfelelő gyógyszerellátásuk, és nincs elegendő felszerelésük a betegek fogadására. Nincsenek kétségeim, az összeomlás szélén áll az ellátórendszerük. Szerintem ezért is van ott annyi haláleset. Sürgősen orvosi, eszközbeli segítséget kellene kapniuk, de ez nem tőlem függ.
Orvosként elfogadhatónak tartja a gázai civilek jelenlegi megpróbáltatásait? A földön fekvő, vérző emberekre gondolok, akiket az Al Jazerra tévé mutat.
Elfogadhatatlan a gázai gyerekek és felnőttek szenvedése, halála. Elítélek minden vérontást nemcsak orvosként, hanem emberként is. Másrészt viszont egy határvárosban élek közel Gázához, nyolc éve naponta bombáztak minket, számomra ez is elfogadhatatlan.
