Igazságot; csak igazságot kövess
Jó szombatot, Shabat Shalom
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten:19:28 óra, az ünnep kimenetele: 20:34 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:34 óra után.
A Tórából ezen a héten a „Softim” (Mózes 5. 16:18–21:9.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban
„Bírákat és felügyelőket rendelj magadnak minden kapuidban, melyeket az Örökkévaló Istened ad neked, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igazságos ítélettel.” (16.18).
Rabbi Slomo Kluger írja: „Fontos összefüggés van a pászuk eleje és vége között: ha megfelelően képzett bírák vannak „minden kapuidban”, akkor reális esélyük lesz, hogy végrehajtsák a tórai előírást, és a népet „igazságos ítélettel ítéljék”. Azonban ha nincs elegendő vallási bíróság, akkor a meglévők kénytelenek a kelleténél többet és gyorsabban dolgozni, és emiatt kétségessé válhat, hogy valóban igazságos ítéletek születnek döntéseik nyomán”.
Rabbi Jákov Joszef a „magadnak” szóhoz fűzött kommentárt: „Először vizsgáld meg magad és bíráld el cselekedeteidet, és miután ezt megtetted foglalkozhatsz a rajtad kívülálló dolgokkal. A másik, amire nagyon kell ügyelned, hogy ne kettős mércével ítélkezz, magadra és másokra nézve ugyanazon törvényeket, előírásokat tartsd kötelező érvényűnek!
„Ne térj el a dologtól, amit mondanak neked jobbra, vagy balra” (17:11). Bölcseink elrendelték az „áser kidsánu bemicvotáv vecivánu, azaz, (Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ királya) aki megszentelt bennünket parancsaival és megparancsolta nekünk” áldás mondását nem csak tórai, hanem rabbinikus micvák végrehajtásakor is.
A Talmud (Sábát 23a) foglalkozik a kérdéssel a hanukai gyertyagyújtás kapcsán. Felteszik bölcseink a kérdést, hogy miért a fenti áldással gyújtjuk meg a gyertyákat, hiszen nem Isten, hanem a rabbik adták parancsba?
Válaszukban idézik a verset, mely szerint ne „térj el a dologtól, amit mondanak neked jobbra vagy balra”, amit úgy értelmeznek, hogy a rabbiktól kapott micvákra ugyanúgy kell tekinteni, mint az Istentől kapott előírásokra. A jeruzsálemi Talmud az idézett pászukot más szempontból vizsgálja.
A Horájot (1:1) traktatusban olvasható: „ha azt mondják neked a bölcsek a jobbra, hogy bal, illetve a balra, hogy jobb, akkor is hallgatnod kell rájuk? Nem, hiszen a Tóra szerint „jobbra, vagy balra”, vagyis csak abban az esetben kell követni a bölcsek véleményét, ha a jobbat jobbnak a balt balnak nevezik”.
A midrás (Szifré) szerint akkor is követni kell őket, ha a jobbot balnak, vagy a balt jobbnak nevezik.
Rabbi Áháron Hálévi (Szefer Háhinuh) megmagyarázza: „még ha tévednek is egy dologban, akkor sem szabad vitatkoznunk velük, hanem cselekedjünk döntésük szerint. Mert jobb egy hibát elkövetni úgy, hogy az egész (rendszer) az ő kiváló szellemükre van bízva, mintha minden egyén a legjobb belátása szerint cselekedne. Ez a vallás pusztulása lenne”.
„Ha ostromlod a várost, ne rontsd el fáját. Csak olyan fát, melyről tudod, hogy nem ehető, azt rontsd le és vágd ki, és építs belőle sáncot a városhoz” (20:19-20).
A Tóra helytől és időtől függetlenül tiltja a termőfák rongálását. Rámbám írja (Hilhot Meláhim 6:8): „ne vágjuk ki a fogyasztható terméssel bíró fákat…és nem kizárólag ostrom idején, hanem ha bárhol kivág valaki fát rongálás céljából-bűnös”.
A későbbiekben (uo. 6:20) hozzáfűzi: „nem kizárólag fákra /vonatkozik a rongálás tilalma/, hanem ha valaki tárgyakat tör, ruhákat tép, épületeket rombol, eltömít kutat, ehető ételt eldob – ez mind rongálás, a tórai tiltó micva (ne rontsd le) áthágása”. Nem véletlen, hogy a Tóra a Szentély építésével kapcsolatban a sittimfa használatát adta parancsba, mert nagy előnye, hogy nincs fogyasztható termése.
„Ki az az ember, aki fél és gyenge a szíve, menjen és térjen haza” (20:8).
Rási a Misna (Szotá 8:5) felhasználásával kommentálja a pászukot: „Rabbi Ákivá mondja: úgy kell értelmezni, ahogy hangzik (szó szerint), aki nem tud helytállni háborúban és kirántott kardot látni.
Rabbi Joszi Háglili: aki fél a kezében lévő (általa elkövetett) bűnök következményétől”.
Az utóbbi megjegyzést fűzi tovább a breszlávi Rabbi Náhmán: „akit megérint a „kezében lévő bűntől való félelem”, azon úrrá lesz a helytelen cselekedetéből fakadó szomorúság és elkeseredettség érzése.
A kárlini Rabbi Áháron mondta: „a vidámság önmagában nem micva. De annak erejével betartható a Tóra összes parancsolata. A szomorúság önmagában nem bűn, de módot ad arra, hogy bűnök jöjjenek a világra”.
„Igazságot, igazságot üldözz, hogy élj…” (16:20). A mondat bizonyos értelmezésben a viták melegágya lehet. Amivel nincs is feltétlenül baj, ha megfelelő céllal és hangnemben zajlik, de könnyeb baj lehet belőle, amint a Talmud (Szanhedrin 88b) elmeséli Hillél és Sámmáj tanítványainak vitája kapcsán: “amikor megnőtt a nem kellően felkészült tanítványaik száma, akkor elszaporodott a vita Izraelben és a Tórából két Tóra lett”.
Korunk népbetegsége, hogy mindenki azt gondolja, alanyi jogon lehet vita résztvevője, annak tárgyától függetlenül. Ezzel szemben a Talmud azt állítja, hogy a véleménynyilvánítás meghatározó kritériuma a felkészültség, már persze abban az esetben, ha az értelmes jelzőt vágyjuk a parttalan helyett.
Milyen szép lenne, ha sokan úgy térnének nyugovóra, hogy ma sem mondták el/írták le a véleményüket olyan kérdésben, amihez nem értenek. Ámen.
Hetiszakaszunk egyik legtöbbet idézett gondolatát: „Igazságot, igazságot üldözz, hogy élj…”(16:20) sokféleképpen értelmezték bölcseink, elsősorban az „igazság” kifejezés ismétlése keltette fel érdeklődésüket.
Könnyen lehet, hogy a Tóra itt arra hívja fel figyelmünket, miszerint minden vita, nézeteltérés, véleménykülönbség során tudatában kell lennünk, hogy legalább két igazság van, az egyik a miénk, a másik pedig aktuális vitapartnerünk igazsága. Aki ezt megérti, az soha nem minősíti a vele ellenkező álláspontot, világnézetet valló embert a napjainkban sokszor hallható minősíthetetlen stílusban, hanem érvekkel, a másik emberi méltóságát tiszteletben tartva próbál hangot adni részigazságainak.
A micvák gyakorlóinak mindig tudatában kell lenniük, hogy az Örökkévaló az egyetlen, aki az igazságot birtokolja, a földi halandóknak csupán szeleteket adott. A pászuk figyelmeztet, hogy csak az igazság üldözése által élhetünk, azaz önmagunkkal és környezetünkkel csak akkor lehetünk harmonikus viszonyban, ha folyamatosan keressük, de legfeljebb csak pillanatokra hisszük el, hogy meg is találtuk az igazságot.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
