Az amerikai Dél egyik legsötétebb titka
Frank Tibor / Népszabadság
Az amerikai Dél legsötétebb titkainak egyike most százéves. Leo Max Franket (1884–1915), egy atlantai ceruzagyár tehetős, szigorú, zsidó és a korabeli Georgia többsége szerint bűnös munkafelügyelőjét a perének kimenetelével elégedetlen, felheccelt tömeg szadista módon megölte.
leofrank_nol.jpg
Leo Frank, a brutálisan meglincselt vádlott
Forrás: Wikipedia
Leo Frank egyike a XIX. század végén, a XX. század elején kibontakozó nemzetközi antiszemita hullám áldozatainak. A magyar Tiszaeszlár, a francia Dreyfus-per, az orosz Mendel Beilis-ügy után az egyik legjobban ismert és leginkább vitatott zsidóellenes kampány névadója.
A helyszín a Georgia-állambeli Atlanta, amely már Leo Frank esete előtt is ismert volt faji összetűzéseiről. 1906-ban két fehér nő meggyilkolásával vádolt feketék ellen olyan indulatok robbantak ki, hogy a város több mint egy héten át etnikai csatatérré változott. Egy újságíró „a legrosszabb amerikai városnak” nevezte Atlantát. Az amerikai polgárháború (1861–1865) előestéjén még alig ötven zsidó élt ott. 1910-re a számuk már 4000-re ment fel.
Akkor a város összlakossága 155 000 fő volt. Georgiába hamarosan kétszer annyi zsidó vallású bevándorló érkezett, mint bármely másik államba az amerikai Délen. Az állam és a főváros társadalma kezdetben megbecsülte a zsidókat, akik döntően a reformjudaizmus hívei voltak. A zsidó elit elfogadott része lett a városi establishmentnek, szinte még inkább, mint ahogyan ez az északi államok nagyvárosaiban történt.
A bevándorló zsidóság az Egyesült Államokban a legtöbb esetben otthonra talált. „Amerika, du hast es besser als unser Kontinent” (Amerika, könnyebb a dolgod, mint a mi vén Európánknak) – idézték a műveltebb (német-) amerikaiak Goethe szelíd xéniáját. A XIX. század végén az atlantai korrobori, a zsidók és keresztények halálos szerelmi tánca a végéhez közelített. A kelet-európai és oroszországi zsidó bevándorlók Amerika-szerte fokozatosan megváltoztatták a korábban érkezett, döntően német zsidókról kialakult, valaha kedvező képet.
Leo Frank német-zsidó családban, Texasban született, de családja hamarosan a keleti partra költözött. A fiatalember a rangos Cornell egyetem diákja lett, majd 24 éves korában, 1908-ban New Yorkból Atlantába költözött. A nagybátyja többségi tulajdonában lévő ceruzagyárban vállalt munkafelügyelői állást, és részvényese is lett az üzemnek.
1911-ben megnősült, egy gazdag atlantai gyáros lányát vette feleségül. Hamarosan a B’nai B’rith, a világ legrégebbinek mondott, nem vallásos izraelita civil szervezetének atlantai elnöke lett. Funkciója révén a fiatalember a város ismert vezetői közé tartozott, s ekként vizsgálni kezdte a zsidóság csökkenő népszerűségének okait a városban, éppen 1913-ban történt elfogatása előtt. A korábban népszerűnek mondható Leo Frank megítélése egy csapásra megváltozott Atlantában, amikor a felügyelete alatt dolgozó, közel száz fiatal munkáslány egyikét 1913. április 27-én, rejtélyes körülmények között, gyalázatos módon meggyilkolták, és a holttestet másnap a gyár pincéjében megtalálták.
A gyilkosság egy szombati napon történt, amikor Leo Frank kevesedmagával tartózkodott a gyárban, s így szinte automatikusan ő vált az egyik gyanúsítottá. A fiatal áldozat, a 14 éves Mary Phagan szexuális eredetű gyilkosság áldozatának tűnt, és hirtelen több nő is előállt a váddal, hogy korábban Leo Frank őt szexuálisan zaklatta. Frankről kiderült, hogy nagy flörtölő volt, és gyakran látogatott nyilvánosházakat. Hamar bizonyítottnak látszott, hogy ő volt a gyilkos: a visszautasított munkafelügyelő nyilván megölte csinos fiatal munkását.
A teljes írás ide kattintva olvasható el
