Miénk a csönd, miénk a gyász, de miénk az emlékezés is – eltemették a nyugalmazott főrabbit
Végső búcsút vettek Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbitól pénteken Budapesten, a Kozma utcai zsidó temetőben. A temető zsúfolásig megtelt ravatalozójában két tanítványa, Verő Tamás és Radnóti Zoltán búcsúztatta a 93. életévében előző nap elhunyt főrabbit, a Rabbiképző Intézet egykori igazgatóját.
IMG_0131.jpg
Fotók: Kinneret Photo
A szertartáson Verő Tamás rabbi igaz embernek, igaz rabbinak nevezte Schweitzer Józsefet, aki továbbvitte, sőt túlszárnyalta elődeinek munkásságát. Hosszú élete során generációkat kötött össze, folytatta egy nemzedék munkáját, amelyet elpusztítottak a soa idején, és gondoskodott arról, hogy kineveljen egy új nemzedéket, amely továbbviszi az elődök eszméit – mondta.
Verő Tamás kiemelte: ezekben a pillanatokban a tízparancsolat törvénye is, amely szerint „tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön!” más értelmezést kap, hiszen Schweitzer József a mostani generáció apja, édesapja és nagyapja volt. Élete pedig „nem áll meg 93 esztendőnél, mert emléke, élete és tudása több emberöltőre van méretezve” – emelte ki.
Radnóti Zoltán rabbi Schweitzer József élettörténetét felidézve hangsúlyozta: az életrajzi adatok szárazak ugyan, mégis tükröződik bennük „a világtörténelem leghosszabb százada”, a 20. század. A korán árvaságra jutott fiúból felnőve szellemi és vallási vezető lett, rektor és mindemellett „csodás férj, gondoskodó édesapa, nagyapa és hű barát, akire mindig lehetett számítani” – mondta.
Radnóti Zoltán szólt arról, hogy Schweitzer József tisztelői között egyaránt vannak gyermekek és felnőttek, állam- és egyházfők, akik vallási hovatartozásuktól függetlenül pontosan tudták, hogy Schweitzer Józsefben testet öltött a magyar zsidó eszme. Amikor a holokauszt által megtépázott vidéki Magyarországon rabbi lett, mindenki álma az volt, hogy egy érző szívű, jó ember lépjen be az ajtókon, aki megvigasztalja a gyászolókat, és aki reményt és célt ad a fiataloknak. Schweitzer József pedig így élt rabbiként, emberként, apaként és nagyapaként is.
„Miénk a csönd, miénk a gyász, de miénk az emlékezés is” – mondta Radnóti Zoltán, hozzátéve, hogy Schweitzer József szeretteinek és tisztelőinek kötelessége megőrizni az emlékét, mert ők tudják, hogy élete ajándék volt. Ez a tudás pedig a büszkeség örömét is megadja nekik – tette hozzá.
IMG_0118.jpg
A szertartáson mások mellett részt vett Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára, Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke.
| A Mazsihisz emlékkönyvet nyit, amelyben a gyászoló barátok, hozzátartozók, tanítványok megemlékezhetnek Schweitzer Józsefről. Tisztelői vasárnap és hétfőn (10:00 és 17:00 óra között) írhatnak az emlékkönyvbe a Mazsihisz Síp utcai székházában. (Budapest VII. ker., Síp utca 12.) |
