Térj vissza atyáid országába, szülőföldedre és én veled leszek
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:38 óra, az ünnep kimenetele: 16:47 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:47 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Vájécé” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Heti szakaszból:
És megemlékezett Isten Ráchelről, meghallgatta őt Isten és megnyitotta méhét; fogant és fiat szült és mondta: Elhárította Isten az én gyalázatomat. És elnevezte Józsefnek, mondván: Adjon még az Örökkévaló nekem másik fiút.” ( Mózes 1. 30. 22-24., Bernstein Béla fordítása)
Vájécé – És elment
(Mózes 1. 28:10-32:3.)
A megfelelő asszonyt kereső, egyben testvére haragja elől menekülő Jákob „elérkezett egy helyre és meghált ott, mert lement a nap, vett a helység köveiből és feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen”(28:11).
Bráhot traktátusban (26b) tanuljuk: Rabbi Joszé, Rabbi Hanina fia mondta: az imákat az ősatyák rendelték el. Ábrahám rendelte el a sáhárit-ot, amint írva van: „és Ábrahám korán elment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt” (19:27).
Az „állás” nem más, mint az imádkozás, amint írva van: „megállt Pinhász és imádkozott” (Zsoltárok 106:30). Izsák rendelte el a minhá-t, amint írva van: „és kiment Izsák sétálni/meditálni a mezőre estefelé” (24:63). A „sétálni/meditálni” kifejezés nem más, mint az imádkozás, amint írva van: „A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Örökkévaló elé” (Zsoltárok 102:1). Jákov rendelte el a mááriv-ot, mert írva van: „Elérkezett egy helyre és meghált ott”, és a “megérkezés” nem más, mint az imádkozás, amint írva van: “És te ne imádkozz e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj értük, és nálam közben ne járj” (Jeremiás 7:16).
A szfárádi bölcs, Rabbi Jichák Áboháv szerint az ősatyák neveinek második beűi utalnak az általuk elrendelt imákra. Ábrahám esetében a „bet” a boker (reggel) szóra, Jichák-nál a „cádi” a cohoráim (délután) szóra, míg Jákovnál az „ájin” az erev (este) szóra vonatkozik. Továbbá a Smá Jiszráel imánk első szavában is van erre utalás: sin – sáhárit, mem – minha, ájin – árávit.
„és magzatod lesz, mint a föld pora és kiterjeszkedsz nyugatra és keletre, északra és délre”(28:14). Bölcseink megjegyzik: ezen a helyen Jákob leszármazottai a porral vannak összehasonlítva, máshol (22:17) a csillagokkal, ami azt tanítja, hogy amennyiben a zsidók alázatosak lesznek, mint a por, akkor egyre feljebb jutva elérhetik a csillagokat, ha gőgösek lesznek, akkor viszont porba hullanak.
Amint erre egy másik kommentár rámutat, nem csak porhoz és csillagokhoz van hasonlítva a zsidó nép, hanem a tengerpart homokjához is. A csillagok ragyognak, de távol vannak egymástól, a homokszemcsék bár egymás mellett vannak, de nincs köztük szoros kapcsolat, csak a föld porát jellemzi valamiféle egység, amiről eszünkbe kell jusson: „Izrael ereje abban rejlik, ha egységes marad.
“Ekkor mondta Lábán Jákobnak: vajon azért, mert rokonom vagy, ingyen szolgálnál engem? Add tudtomra, mi legyen a béred?…És Jákob szerette Ráhelt, és mondta: szolgállak hét évig Ráhelért” (29:15,18).
Látszólag Jákob nem felel Lábán kérdésére, a Hátám Szofer szerint viszont de: “azt gondolod, hogy pénzért fogok dolgozni neked? Az a vágyam, hogy feleségül vegyem fiatalabb lányodat, Ráhelt, és elkezdjem szent feladatomat, Izrael házának az építését”. “És Jákob szerette Ráhelt, és mondta: szolgállak hét évig Ráhelért, kisebbik lányodért” (29:18).
“Ráhelért, kisebbik lányodért”, héberül: “Ráhel bithá háktáná”. E tórai versből gyakran használt idióma lett, amely arra utal, hogy fejezzük ki magunkat mindig a lehető legpontosabban. „most immár ragaszkodni fog hozzám férjem, mert szültem neki három fiút”(29:34). Látszólag nincs többről szó, mint hogy Lea három szülés után kezdi magát biztonságban érezni férje oldalán, azonban az „igazság” kicsit összetettebb.
Rabbi Mose miKutzi szerint arról van szó, hogy Lea végiggondolja: „csak két kezem van, ezért a férjem most már kénytelen lesz segíteni”. Azonban – amint erre Rási bölcsen rámutat – a vers azt is alátámasztja, hogy Lea próféta volt, hiszen azért pont a harmadik fiú születése után szakadt fel belőle az alábbi kijelentés, mert tudta, hogy Jákobnak tizenkét gyereke lesz, azt is tudta, hogy négy anyától, ezért ekkor jelenthette ki egyértelmű bizonyossággal, hogy ő már teljesítette a részét.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
