Nem is volt magányos a szupercsaló
Forrás: Origó
Hogyan lehet 50 milliárd dollárt, azaz 9500 milliárd forintot kicsalni tőzsdei befektetőktől, jótékonysági szervezetektől és a világ legnagyobb bankjaitól? Hogyan lehet a 2009-es magyar költségvetést – amely a 9 ezer milliárd forintot sem éri el – meghaladó összeget úgy eltüntetni, hogy az csak sok évvel a történtek után derül ki?
A Bernard Madoffnak felrótt csalássorozatban talán ez a legizgalmasabb kérdés. A kezdeti hírek szerint ugyanis egyedül építette fel a New York-i befektetési tanácsadó a gazdaságtörténet egyik legnagyobb piramisjátékát, azóta viszont egyre több információ utal arra, hogy sokan segítettek neki a pénz begyűjtésében. Aztán valószínűleg abban is, hogy idő előtt ne derüljön ki a dolog.
Budapesten, a Markó utcában éveken át zajlott egy per, amelynek idén is csak az első fázisa zárult le. Az ügy kísértetiesen hasonlít a múlt héten kiderült amerikai tőzsdebotrányra. Bár a szereplők mások, az intézmények neve és tevékenysége is kicsit különbözik, de a lényeg ugyanaz.
A magyar brókerbotrányban elhíresült Kulcsár Attila és a most New Yorkban megbukott befektetési tanácsadó, Bernard Madoff ugyanazokat a trükköket alkalmazta. Új befektetők pénzéből fizették ki a régieket. Mindketten sok befolyásos embert ismertek, és a húzónevek hallatán csalogatták be az újabb és újabb invesztorokat, akik tudtukon kívül finanszírozták a piramisjátékba korábban beszállt nagymenőket.
Madoff és Kulcsár
Madoff és Kulcsár hátterében is létezett egy működő vállalkozás (K&H Equities, illetve a Bernard L. Madoff Investment Securities LLC, röviden: BLMIS), amelynek legális tevékenységéhez kapcsolódtak a befektetési tanácsadók kétes ügyletei. Madoff és Kulcsár egyaránt kettős könyvelést folytattak, és a legális és az illegális ügyletek átláthatatlan kuszaságban keveredtek egymással.
További közös vonás, hogy a két tőzsdebotrányban összemosódik a károsultak és a kártevők személye. Míg itthon néhány nagy cég és állami/önkormányzati szervezet szenvedett el hatalmas veszteségeket, kiderült, hogy e vállalatok és intézmények néhány vezetője igencsak jól járt – egészen az első fokú ítélet kihirdetéséig.
Amerikában is hasonló volt a helyzet: bizonyos emberek feltehetően egyszerre voltak áldozatok és cinkosok. A befektetési alapok, a hedge fundok, a karitatív szervezetek vezetői most áldozatként állítják ugyan be magukat, de az egy hete kipattant botrány immár ott tart, hogy sokukról kiderült: éppen ők segítettek újabb és újabb befektetőket találni Madoff számára.
A legfőbb hasonlóság azonban, hogy a piramisjátékok általában tőzsdei lejtmenet idején derülnek ki. Azt is ki kell emelnünk, hogy tulajdonképpen sem Madoff, sem pedig Kulcsár nem brókerként követték el azt, amit most felrónak nekik, hanem egy szürke zónában mozogtak befektetési tanácsadóként. (A brókerkedésre, az értékpapírokkal való kereskedésre sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a közvetítőkre, akik a részvényesek és a brókerek között állnak, és általában busás hasznot kaszálnak, minthogy az árfolyamnyereség 10-15-20 százalékára tartanak igényt Amerikában.)
A különbségek
Van persze néhány különbség a magyar és az amerikai ügy között: míg Magyarországon a kár forintban volt tízmilliárdos nagyságrendű, addig ez Amerikában dollárban érte el ezt a szintet. Madoff számlájára most 17-től 25-ön át 50 milliárd dollárig terjedő – hiányzó – tételeket írnak. A 17 milliárd dollár az az összeg, amely Madoff cégénél volt – pontosabban kellett volna lennie – a lebukás pillanatában, körülbelül ekkora kötelezettségei voltak a BLMIS-nek. Az ötvenmilliárd pedig az az összeg, amit Madoff állítólag maga vallott be. A 25 milliárd viszont az a pénz, amennyit a hatóságok és a nemzetközi média összesített, mint olyan összeget, amelyet egyedi befektetők raktak be Madoff cégébe, illetve vele együtt invesztáltak különböző pénzügyi eszközökbe.
Szintén különbség, hogy Madoff számos karitatív szervezetet csapott be, amelynek ő maga is vezetőségi tagja volt. Elsősorban zsidó jótékonysági egyesületeket károsított meg, bár azóta kiderült, hogy ezt a tevékenységet valószínűleg nem egymaga végezte. A károsult szervezetek között van a Robert I. Lappin Charitable Foundation – amely fiatalok Izraelbe való kijutását segíti -, a JEHT Alapítvány és a Chais Family Foundation is. Kulcsár viszont inkább az állami és az önkormányzati szférában mozgott, illetve az állammal kapcsolatban álló nagyvállalkozásokra utazott.
Ugyancsak eltér a taktikát illetően, hogy Madoff családi vállalkozást működtetett, ahonnan kevés információ szivárgott ki, és ahol ő volt a fő tulajdonos. Kulcsár ezzel szemben egy nagy banknál, illetve a bank brókercégénél dolgozott alkalmazottként.
A különbségek közé tartozik az is, hogy míg Kulcsár sokszor csak hamis dokumentumokkal tudta elérni, hogy befektetési tanácsadóként működhessen, Madoff elismert üzletember volt évtizedeken át. Egy időben az amerikai technológiai részvényeket tömörítő tőzsde, a Nasdaq elnöke is volt. Ez rámutat egy döntő különbségre is: Kulcsár hátterében több ember állt, egy egész off-shore céghálózat, amelyet más, valódi befektetési tanácsadók működtettek. Madoff sem valószínű, hogy egyedül tevékenykedett, de az ő botránya még csak egyetlen hete robbant ki, így az ügyben egyelőre csak az első, sokszor bizonytalan információk láttak napvilágot, és bűntársakról egyelőre nincs szó, érdekes közreműködőből viszont annál több akad…
Három közreműködő
Ilyen érdekes közreműködő például Ezra Merkin, aki a zsidó jótékonysági szervezetekkel tartotta a kapcsolatot. Merkin maga is befektető volt, aki Ascot nevű cégén keresztül 1,8 milliárd dollárt vesztett Madoff ügyletein, de az Ascot Partners LP, illetve az Ascot Fund olyan karitatív szervezetektől is begyűjtött pénzeket, amelyeket ezek a vallási és oktatási szervezetek egyébként nem bíztak volna Madoffra. Merkin jótékonykodásáról ismert, de vezetője a GMAC-nak, a bajba jutott amerikai autógyár, a General Motors pénzügyi ágazatának, lízingcégének is.
Merkin távozását máris sürgetik a GMAC éléről, hiszen a General Motors most éppen a túlélésért, a befektetői bizalom visszaszerzéséért küzd, ebben aligha segíthet, ha valaki Bernard Madoff évtizedes jóbarátja és üzlettársa volt. Merkint a Yeshiva Egyetemen is sokan bírálják, amiért az oktatási intézmény pénzeit Madoff-fal közös befektetésekbe terelte, az egyetem egyik gazdasági tisztségviselőjeként. Merkin miatt 110 millió dollárt bukott privát oktatási intézmény.
A jogászok képzésével foglalkozó New York Law School kedden beperelte az Ascot Partners LP-t, amelynek vezető partnere J. Ezra Merkin. Szintén pert indítottak az auditor, a BDO Seidman LLP ellen, a Bernard Madoff-fal közös befektetések miatt. Ugyanakkor Merkin ügyvédje, Andrew Levander azt közölte, hogy ügyfele és családja éppenhogy az egyik legnagyobb vesztese a Madoff-ügynek. A BDO Seidman pedig azt közölte, hogy az Ascot Partners auditálásakor minden szakmai követelményt, sztenderdet betartottak, és minden erővel védekezni fognak a megalapozatlan vádaskodások ellen.
A könyvvizsgálót perelik
Szintén furcsa szerepet töltött be Madoffék környékén a Fairfield Greenwich Group (FGG). Ez állítólag 7,5 milliárd dollárt vesztett Madoff ügyletetein, de most kiderült, hogy tulajdonképpen ezen az alapon keresztül sikerült becsatornázni számos nemzetközi forrást Madoff-ügyleteibe. A világ legnagyobb bankjai közül számos a Fairfielden keresztül lépett kapcsolatba a BLMIS befektetési társasággal.
Az FGG-ről néhány éve már kiderült, hogy szoros kapcsolatban áll Madoff-fal, a hírek szerint a megbukott tanácsadó beleszólhatott a Fairfield döntéseibe is. Mindezek után furcsa, hogy az FGG a Financial Times szerint most éppen azt fontolgatja, hogy beperli könyvvizsgálóját, a PricewaterhouseCoopers (PwC) céget, mert nem fedezte fel Madoffék csalását.
A zsidó alapítványok és a külföldi bankok mellett a harmadik szál is erős volt: a gazdagok összeismertetése Madoff-fal. Ez a feladat részben Robert Jafféra jutott. Jaffe beházasodott a híres New York-i családba, a Shapiro famíliába – Shapiróék bukták az egyik legnagyobbat egyébként Madoffékon -, de tagja volt a Palm Beach-i és a Pine Brook-i golfklubnak is. Jaffe ismeretségi köre talán még Madoffnál is nagyobb volt, ő segíthetett – ha nem is a piramisjátékban – Madoff baráti körének kiszélesítésében.
Hogyan jutott idáig?
De hogyan jutott idáig Madoff? – tehetjük fel a kérdést. Erre a Washington Post internetes oldalán Brad Hirschfeld rabbi próbált magyarázatot találni. A szerző ezt írta: „Kétlem, hogy Madoff évtizedekkel ezelőtt azzal a bonyolult tervvel vágott volna bele az üzletbe, hogy majd nagybankokat és gazdag zsidókat csap be. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy Bernard Madoff úgy kezdte a karrierjét, hogy sikeresen fektette be a pénzüket, és az invesztíciókkal rendszeresen, zökkenőmentesen szolid profitot termelt. Ám idővel ezek a hozamok nem voltak fenntarthatóak, és ahelyett, hogy feldolgozta volna: nem lett belőle mindentudó befektetési isten, és segített volna ügyfeleinek elmagyarázni, hogy vannak veszteséges negyedévek, az új ügyfelek pénzét kezdte arra felhasználni, hogy a régieket kifizesse – ez a klasszikus Ponzi-séma. Ahogy a történet egyre több részlete kerül nyilvánosságra, bizonyos vagyok benne, hogy végül ez az összkép alakul ki.” Hirschfeld szerint tehát nem a kapzsiság motiválta Madoffot, hanem a szégyent akarta elkerülni, nem akart rosszabb befektetési tanácsadó lenni, mint riválisai.
Érdekes, hogy hasonló pszichológiai okokat sejtettek a másik nagy idei részvénycsalás hátterében, amikor a nem túlzottan tehetséges francia bróker, Jérome Kerviel a Société Générale bankcsoportnál fiktív ügyletekkel mintegy 5-7 milliárd eurós kárt okozott.
Az áldozatok listája túl hosszú
De térjünk vissza Madoffra. Befektetési áldozatait szinte felsorolni sem lehet, a Wall Street Journal honlapján hosszú másodpercekig kell görgetni a listát, mire az aljáig érünk.
A károsultak között van a Nobel-díjas Elie Wiesel és az Oscar-díjas Steven Spielberg egy-egy alapítványa, Frank Lautenberg New Jersey-i szenátor, Fred Wilpon, a New York Mets csapatának tulajdonosa, Eliot Spitzer, a szexbotrányba keveredett New York állambeli demokrata párti politikus, a legkülönbözőbb amerikai zsidó segélyszervezetek, a Yeshiva Egyetem, továbbá a világ legnagyobb bankjai, brókercégei és pénzintézetei: a spanyol Banco Santander, a japán Nomura, a brit Barclays, a Bank Medici, a brit-hongkongi HSBC, a Royal Bank of Scotland, a francia BNP Paribas és a belga-holland Fortis.
A barátok is vesztettek
Madoffék régi barátai is rajtavesztettek az ügyön. A Shapiro Family Foundation, vagyis a Shapiro családi alapítvány 345 millió dollárt bukott Madoff miatt. Ez az alapítvány Bostonban van bejegyezve, és jótékonysági célokra fordítja pénzét. Az alapítványt a Madoff család régi barátja, Carl Shapiro irányítja, és most úgy becsli, hogy pénzük 40-45 százalékát fektették be Madoffnál.
Az átvert pénzintézetek között nem szerepel például a Société Générale (SG), amelyről már említettük, hogy náluk is volt egy óriási csalás. Az SG ugyanis már a kilencvenes évek végén „szagot kapott” a MarketWatch.com értesülései szerint, és elállt egy olyan üzlettől, amely Madoffhoz kötődött, mert nem bízott a tanácsadóban.
Madoffról már hét évvel ezelőtt megírta egy amerikai újságíró, Erin Arvedlund, hogy gyanús üzletekbe kezdett, és egyszerűen senki sem értette már 2001-ben sem, hogy azzal a befektetési módszerrel, amelyet emlegetett a tőzsdeguru, hogyan lehet ennyi pénzt keresni.
Nem keltett visszhangot
Ahogy az már lenni szokott, a tényfeltáró cikk megjelent egy nem túl jelentős lapban, aztán ment minden tovább, a nagy újságok nem haraptak rá az ügyre, a hatóságok – köztük az amerikai tőzsdefelügyelet, a SEC – pedig nem foglalkoztak a felvetéssel, bár 1999-ben lényegében ugyanerről hivatalos bejelentést is kaptak egy Harry Markopoulos nevű üzletembertől.
Így aztán Madoff folytathatta szorgos munkáját, amiről állítólag a családja sem tudott. Azért az érdekes, hogy a cégnél szinte mindenki családtag volt. Madoffék famíliája ékes bizonyíték arra, hogy az apa hiába taníttatta a legjobb egyetemeken gyermekeit, a 42 és 44 éves fiúk nem tanultak meg értelmesen olvasni, a 2001-es tényfeltáró cikk ellenére is azt állítják ugyanis 2008 végén: nem is sejtették apjuk kétes üzleteit. Sőt, mint egyes hírforrások állítják, az egyik fiú – vagy esetleg mindkét gyerek – jelentette fel az édesapját az amerikai szövetségi hatóságoknál.
Madoff nem kezdő csaló volt: nem ígért kivételesen magas hozamokat, tehát nem 30-50 százalékos nyereségeket csillantott fel a befektetők előtt, mint a múlt század húszas éveiben Charles Ponzi, a „varázsló”, aki pár hónap alatt bebukott piramisjátékával. (Miatta nevezik a piramisjátékot Amerikában Ponzi-sémának.)
Madoff hosszú éveken át ugyanakkor 10-15 százalékos hozamokat garantált, ám még ez is feltűnt egy-egy szakértőnek, mint már említettük. (Ha valaki 10 millió dollárt rakott be Madoffhoz 15 évvel ezelőtt, mostanra 42 milliót kellene kapnia kamatos kamatokkal együtt, ha folyamatosan évi 10 százalékos hozammal 15 év után ki akarná venni a pénzét a cégből. Ezt az [origo] kamatos kamatszámítással kalkulálta ki, Madoff ennél általában azért nagyobb hozamokat ért el az utóbbi másfél évtizedben.)
A SEC nem vizsgálódott sokat
A SEC, az amerikai tőzsdefelügyelet mindenesetre nem nagyon vizsgálódott Madoffnál, aki csak 2006-ban regisztráltatta magát a tőzsdefelügyeletnél cégével. Márpedig a SEC öt éven belül igyekszik minden nagyobb pénzügyi tanácsadónál rutinvizsgálatot tartani, Madoff ezt úgy kerülte el, hogy korábban létrehozott cégét nem sietett a hatóságoknál nyilvántartásba vetetni.
Bár a kezdeti hírek még Madoff egyedüli felelősségéről szóltak, időközben a hatóságok bevonták Madoff feleségének útlevelét, a Bloomberg hírügynökség szerint pedig Bernard testvérét, Petert is tanúként idézték be egy Massachusetts szövetségi államban zajló eljárás során. Madoff ellen több hivatalos eljárás folyik, és magánvádas perek is indultak ellenük. A hivatalos procedúrák állami és szövetségi szinten is zajlanak az USA-ban, a Madoff cég és a BLMIS ellen.
Bernard mindkét fia, Mark Madoff és Andrew Madoff is vezetőként dolgozott a BLMIS-nél. Ők december 10-én tettek bejelentést apjuk ellen, legalábbis az ügyvédjük, Martin Flumenbaum szerint. Flumenbaum a fiúk lépését azzal magyarázta, hogy az apa ekkor vallotta be gyermekeinek: „az egész egy nagy hazugság volt”. Egy december 12-ei közlemény szerint Flumenbaum azt állította, hogy egyik fiú sem tudott az apjuk ügyleteiről.
Egy alapítvány megúszta a bukást
Bár a legtöbb karitatív szervezet, amellyel Madoffék kapcsolatba kerültek, hatalmas veszteségeket szenvedett a befektetésein, egy ilyen jótékonysági alapítvány érdekes módon mégis negatívum nélkül úszta meg a mostani botrányt. Ez a limfóma (nyirokrák) kutatási alapítvány, a Lymphoma Research Foundation.
Ennek egyik vezetője Andy Madoff, Bernard egyik fia, aki limfómás megbetegedésben szenved évek óta, és a család valószínűleg ezért is adományozott nagy összegeket ennek az alapítványnak. Andy 2008 januárja óta van az alapítvány vezetőségében, és ez a szervezet elkerülte a hibát: nem fektetett be Madoff cégével közösen, csak adományokat fogadott el tőle a Fortune magazin szerint.
Hagyták bebukni?
A Bloomberg elemzője szerint érdekes, hogy Madoffot hagyták megbukni, miközben az amerikai állam kisegített számos hatalmas bankot. Ezek a bankok szintén piramisjátékot űztek az elemző szerint, hiszen az új befektető – többnyire az amerikai állam – pénzéből fizették ki a régieket.
A nagy különbség azonban az, hogy míg Madoff bukása nem rengette meg a globális pénzügyi rendszert, addig egy nagy amerikai bank elesése súlyos lökéshullámokat váltott volna ki. Példa erre – tehetjük hozzá – a Lehman Brothers szeptember 15-ei csődje. Ezután több hétbe került, amíg a globális pénzpiacokon kezdett helyreállni a bizalom. A Lehman csőd után eltűnt ugyanis a készpénz a bankközi piacról, a bankok egymásnak sem mertek hitelezni, mert nem tudták melyik lesz a következő áldozat.
Idén olyan hatalmas pénzintézetek dobták be a törülközőt, mint a Lehman, a Washington Mutual, az IndyMac, miközben hatalmas kormányzati támogatást vagy közvetlen tőkebefektetés jutott az AIG biztosítónak, a Citigroup bankcsoportnak és más mamutcégeknek.
A Bloomberg szerint Madoff az egyik vesztese a mostani tőkepiaci negatív trendnek. A medvepiacon, amikor lefelé mennek az árfolyamok, néhány szereplőnek el kell véreznie, és Madoff csak az első volt a saját kategóriájában. A többiek eddig megúszták, és a nagybankok várhatóan túl is élik a válságot. Ugyanakkor a bizalom még nem állt helyre a piacon – véli a Bloomberg szakértője.
Már a hetvenes években elkezdte
A Bloomberg egy másik cikke viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy Madoff már a hetvenes években elkezdte kétes ügyleteit, ám a hatóságok nem vizsgálódtak ügyében. Pedig megtehették volna, egyik üzleti partnere ugyanis 1992-ben belebukott egy zavaros ügyletbe.
Akkor a tőzsdefelügyelet perelte be az Avellino & Bienes nevű céget, amely 1962 óta működött együtt Madoff 1960-ban alapított befektetési cégével. Az Avellino & Bienes hatalmas, 13,5-20 százalékos hozamokat ígért a befektetőknek, és a pénzt Madoff-fal együtt invesztálta állítólag különböző pénzügyi eszközökbe, de aztán hiába próbáltak rajtuk számon kérni 441 millió dollárt. Bár Madoff cége is „képbe került” a vizsgálat során, ellene nem indult eljárás. A SEC vezetője az elmúlt napokban egyébként elismerte a tőzsdefelügyelet kudarcát Madoff ellenőrzésének elmulasztása miatt, de Christopher Cox nem az 1992-es ügyet említette, hanem az 1999-es Markopoulos-féle bejelentést hozta fel példaként.
Madoff már a hetvenes években hatalmas ügyfélkört alakított ki. A Bloomberg úgy tudja, hogy az Avellino & Bienes – amellyel szorosan együttműködött 1992-ig – 3200 ügyfelet tudhatott a magáénak, Madoff viszont akár négyezer kliensre is szert tehetett. Érdekes, hogy idén januárban Madoffék mindössze 25 ügyfelet jelentettek a tőzsdefelügyeletnek, vagyis tényleg kettős könyvelést vezethettek a valódi (több ezres) ügyféltáborról, és külön kezelték a regisztráltatott kéttucatnyi invesztort.
