Gázai konfliktus – A fegyverszüneti tárgyalások esélyei Izrael és a Hamász között
Megkezdődtek a tűzszüneti tárgyalások Izrael és a Hamász között a közel egy hete kezdődött izraeli hadművelet leállítása érdekében.
Az Erős szikla hadművelet ismét bebizonyította, hogy akárcsak a másfél évvel ezelőtti Felhőoszlop, vagy a 2008-2009-es Öntött ólom hadművelet idején, viszonylag egyszerű, sőt az onnan Izraelre lőtt rakéták miatt kifejezetten népszerű lépés Izraelben megindítani egy hadműveletet a gázai Hamász ellen, de roppant nehéz sikeresen lezárni azt.
A tízes tévécsatorna híradása szerint Jeruzsálem kész aláírni ismét egy, a Felhőoszlop hadműveletet befejezőhöz hasonló tűzszüneti megállapodást, amely néhány hónapra biztosította az ország déli részén élők számára a nyugalmat a gázai lövedékektől, de a Hamász többet akar, hiába egyértelmű a zsidó állam katonai fölénye, s hiába nő a gázai katonai és civil áldozatok száma.
Éppen ellenkezőleg: minél többen halnak meg, különösen a civil lakosság körében, annál népszerűbbé válnak az Izrael ellen rakétákat indító szélsőséges szervezetek, amelyek eleve helyzetük megerősítése érdekében indították a hadműveletet kiváltó nagyszabású rakétatámadást.
Ráadásul, ha megszületik a megállapodás a világsajtót bejáró gázai civil áldozatok miatt az Izraelre nehezedő – egyre nagyobb – nyomás következtében, akkor annak betartatása sem lesz egyszerű a gazdasági és politikai nehézségekkel küzdő Hamász számára, hiszen rajta kívül több mint egy tucat radikális iszlamista szervezet képes rakétákat szerezni, vagy előállítani és Izraelre lőni az övezetben.
A Hamász a tűzszünet fejében a Gilád Salit fogolycserében elengedett, de a három elrabolt izraeli keresésekor elindított ciszjordániai – Hamász elleni – akcióban ismét elfogott palesztin rabok szabadon bocsájtását és a bojkott megszüntetését követeli a tadhíje, az időleges fegyvernyugvás fejében.
Izrael a színfalak mögött kész – a látszat kedvéért egy bizonyos idő elteltével – elengedni a rabok egy részét, valamint az előző tűzszünethez hasonló gazdasági engedményeket kilátásba helyezni, mint a halászati jogok kiterjesztése vagy a tiltólistán lévő termékek beengedése. A bojkott felszámolását viszont a fegyvercsempészet veszélye miatt Jeruzsálem nem engedheti, s ezzel állandósítja az övezet megszállva tartásának palesztin vádjait, noha 2005-ben a telepesek kivonultak az övezetből.
A „sikeres” tűzszünethez mindkét félnek szüksége van a saját tömegeit meggyőző „győzelmi” jelentésre. Gázában paradox módon a légicsapások civil áldozatai, az izraeli „kegyetlenség” képsorai, valamint az Izrael elleni rakéták jelentik a sikert. Az Izrael elleni bombázás valódi sikerét, a civil izraeliek halálát ugyan megakadályozta a szinte az egész országban működésbe hozott Vaskupola védőhálója, de a szirénázásra óvóhelyeket kereső izraeliek látványa részben pótolja a temetések képeit.
Izraelben Benjámin Netanjahu miniszterelnöknek ezúttal igen nehéz lesz „eladnia” a tűzszünetet, különösen szárazföldi hadművelet nélkül, éppen az egész országot fenyegető rakétatámadások miatt.
Az izraeli hadsereg szóvivői számos képsort hoztak nyilvánosságra a sikeres bevetésekről, a gázai tengerészkommandó felszámolásáról, a pontos légicsapásokról, a célzott kivégzésekről, de óvakodtak a másik fél szenvedéseinek megmutatásától.
Csak elvétve jelentek meg képek a halott vagy sebesült gázai civilekről, mert ezek az izraeli közvéleményben erősítenék az azonnali tűzszünetet követelő szolidaritás hangjait, s már így is megkezdődtek a hadművelet abbahagyását követelő baloldali tüntetések, tovább fokozva a nemzetközi nyomást.
A szervezetek a sűrűn lakott övezetben a civil lakóhelyek közvetlen közeléből indítják rakétáikat, s az izraeli hadsereg választhat: vagy felszámolja a levegőből a kilövőhelyeket, s ekkor óhatatlanul civileket is megölnek, vagy a Vaskupolában bízva érintetlenül hagyja legalábbis a házak tövébe telepített rakétaállomásokat, de ezzel prolongálja az izraeli légiriadókat, és növeli a kormányra nehezedő hazai nyomást a katonai megoldás érdekében.
A hadsereg a probléma megoldására a szárazföldi hadműveletet sürgeti, de annak valószínűleg számos izraeli katonai sebesültje és áldozata lenne, s ezért a védelmi miniszter és Netanjahu, úgy tűnik, megpróbálják elkerülni.
Az Erős szikla hadművelet ideje rövidre szabott, különösen a szárazföldi hadművelet nélkül. Egyre fogynak ugyanis a légierő azon célpontjai, amelyeknek a likvidálása viszonylag kevés palesztin civil áldozattal jár, miközben csökkenti a rakétatámadások kockázatát.
Jeruzsálemben megértek a feltételek a tűzszünetre: a palesztinok háborús vesztesége, szembeállítva az izraeli sikerrel az emberélet védelmében, valamint a déli országrész nyugalmának időleges visszatérése ugyanis lehetővé teszi Netanjahu számára a megállapodást.
A Hamász is sikereket mutathat fel: az áldozatok képeivel ismét a palesztinok mellé állította Izraellel szemben a nemzetközi közvéleményt, miközben Egyiptom, Szúd-Arábia és a nyugati nagyhatalmak tárgyalópartnernek tekintik a szervezetet.
Így várhatóan néhány nap múlva megkötik többé-kevésbé ugyanazt a tűzszünetet, amelyben egyiptomi közvetítéssel már a múlt vasárnap, a Hamász nagyszabású rakétatámadása, s ennek nyomán az izraeli hadművelet megindítása előtt megállapodtak.
Látszólag semmi sem változott, de több mint százötven ember halála és közel kilencszáz ember megsebesülése árán – a pár hónapja a mérsékeltebb Fatahhal kötött s azóta meglehetősen működésképtelennek tűnő egyezsége révén – a Hamász kitört nemzetközi elszigeteltségéből, és várhatóan kikerül a gazdasági csődből is, hiszen ismét számíthat a nyugati újjáépítési segélyekre a háborús pusztítások eltakarítására. (MTI)
