„…Buzogj föl kút, énekeljetek neki!”
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:27 óra, az ünnep kimenetele: 21:47 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:47 óra után.
A Tórából ezen a héten a „Chukát” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izráel fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam.” (Mózes 4. 20:12., Dr. Bernstein Béla fordítása.)
Chukát – A tannak törvénye
(Mózes 4. 19:1-22:1.)
A zsidó történelem legendásan bölcs figurája, Salamon király tette az alábbi kijelentést: „ámárti echkámá vehi rechoká mimeni”, vagyis „mondtam: hadd leszek bölcs, de az távol van tőlem” (Prédikátor 7:23).
A nagyszerű király ezen önmarcangoló sorokat idős korában, kellő élettapasztalat birtokában írta, úgy, hogy a Tóra valamennyi parancsolatának okát megfejtette, leszámítva egyetlen egyet. Tehát önkritikus megjegyzése hagyományaink szerint nem általános érvényű volt, hanem konkrét problémához kapcsolódott. Vajon minek a hatására érezte mindezt Salamon?
A választ a szombaton felolvasandó tórai szakaszban kell keresnünk, mely elsőként a vörös tehénre vonatkozó előírásokat részletezi. „Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom”(19:2).
A midrás szerint (Tánchumá): „Rabbi Josze ben Rabbi Chanina azt mondja: így szólt a Szent Áldott Ő Mózeshez: Neked felfedem a tehén (parancsolatának) okát, de másoknak nem”. Vagyis Mose rábénu volt az egyetlen, aki ismerte a titkot, de mi az, amit mi többiek biztosan tudunk a rejtélyekkel övezett állatról?
Három vagy négyéves lehetett, bár az ennél idősebb példány sem volt alkalmatlan a micvára. Nem lehetett fiatal állatot vásárolni és felnevelni azt, hanem kifejlett tehenet kellett venni. Amennyiben az állat szőrzetében két fekete, vagy fehér szálat találtak, akkor már nem számított tökéletesnek, ezért nem lehetett teljesíteni vele az előírást.
Mestereink egybehangzó véleménye szerint kilenc vörös tehén lett feláldozva attól kezdve, hogy megkaptuk a parancsolatot, a második Szentély lerombolásáig. Az elsőt Mózes, a másodikat Ezra készítette el, és még hét volt Ezrától a Mikdás pusztulásáig.
A tízediket pedig a Messiás fogja elkészíteni, mihamarabb, napjainkban! Mit nem értett Salamon király? Velünk ellentétben számára világos volt, hogy az elégetett tehén porával megtisztultak a tisztátalanok, viszont rejtély maradt még neki is, hogy az elégetés egyes munkafolyamataiban részt vállalókat miért lettek tisztátalanok. Emellett szinte eltörpül az a kérdés, hogy miért a táboron kívül kellett teljesíteni a micvát? Titok maradt, hitünk szerint nem örök időkre.
Bölcseink szerint a micva végrehajtásával szereztek engesztelést őseink az aranyborjú vétke miatt. Emiatt a világ népeinek érdeklődését azért kelti fel a vörös tehén micvájának háttere, mert kiválóan alkalmas arra, hogy Izrael fiait emlékeztesse egyik legnagyobb vétkükre, és ezáltal gyengítheti népünket, valamint alkalmas arra is, hogy a vádaskodók joggal kérjenek szigorú elbírálást a zsidó néppel kapcsolatban.
Nem teljesen világos, hogy miért írják mestereink, hogy a vörös tehén engesztelést hoz az aranyborjú elkészítésének bűne miatt. A teljesség igénye nélkül álljon itt két magyarázat.
Az egyik szerint, amikor ádár hónapban (a máftírnak) olvasunk a vörös tehénről, akkor az esetek jelentős részében a Ki Tiszá hetiszakaszt olvassuk az első tóratekercsből, amely az aranyborjú vétkéről szól. Bölcseink szerint nem véletlen, hogy egy lejnolás alkalmával szólunk mindkettőről, hanem a vétek megbocsátása okán történik így.
A vorkai Rabbi Jichák szerint az aranyborjú vétke tulajdonképpen nem volt más, mint az I-stenbe vetett hit gyengülésének csalhatatlan jele. Mivel Izrael fiai megkapták a vörös tehén parancsolatát, melynek okát a nép többsége nem látta világosan, olyan lehetőséghez jutottak, mely által megszilárduló elkötelezettségüknek adhatták tanúbizonyságát, hiszen ezt az előírást csak és kizárólag az Ö-valóba vetett hitük miatt tartották meg.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
