56 nap alatt 437 ezer ember: Ma 70 éve kezdődött meg a zsidók tömeges deportálása Magyarországról
1944. május 14-én Nyíregyházáról 3200 főt, ugyanezen a napon Munkácsról 3169 embert szállítottak el.
1944. május 14-én kezdődött meg a zsidók tömeges deportálása Magyarországról. A következő 56 nap alatt 437 ezer embert hurcoltak el az országból tehervagonokba zsúfolva.
maj__s19_deport__l__sokkezdete.jpg
Kép forrása: Holokauszt Emlékközpont
Kevés kivétellel a lengyelországi német megsemmisítő táborba, Auschwitz-Birkenauba kerültek, ahol nagy többségüket órákkal az érkezés után gázkamrákban meggyilkolták.
Egy addig ismeretlen lengyelországi városka, Auschwitz a magyar történelem legnagyobb temetőjévé, egyben a népirtás világszerte ismert szimbólumává vált. Több mint háromszázezer honfitársunkat ölték meg itt, akiknek nagy többsége idős, beteg, nő vagy kisgyermek volt.
A második világháború utolsó egy éve a modern kori magyar történelem legsötétebb időszaka. 1944 elején úgy tűnhetett, hogy a korábban súlyos emberveszteségeket szenvedett Magyarország komolyabb pusztítások nélkül átvészelheti a háborút. Nem így történt. Az ország a világháború legvéresebb hadszíntereinek egyikévé vált. Egy éven belül két idegen hadsereg is megszállta. Odaveszett több százezer ember és a nemzeti vagyon java. Ebből a nemzeti tragédiából is kiemelkedik az, ami 1944 tavaszán és nyarán történt. A magyar állam saját polgárait, közel félmillió ártatlan civilt szolgáltatott ki a német megszállóknak.
A német nemzetiszocialisták és támogatóik a második világháború éveiben szervezett népirtást hajtottak végre, amelynek legfőbb áldozata az európai zsidóság volt. A megszállt és szövetséges országokban élő zsidók túlnyomó többségét, több mint négymillió embert 1941 és 1943 között meggyilkolták. A németek által ellenőrzött területen csak Magyarországon maradt számottevő zsidó lakosság. A zsidók itt is egyre erősödő antiszemita politikával néztek szembe. Veszélybe kerültek polgári jogaik és megélhetésük, majd a háború kitörésével az életük is.
A sok ezres emberveszteség és az erősödő antiszemita hangulat ellenére a magyar zsidók többsége 1944-ig viszonylagos biztonságban élhetett. A németek, és a támogatásukat élvező magyar politikusok is egyre hangosabban követelték a magyar zsidók megbélyegzését, gettókba zárását és kitelepítését. Kállay Miklós konzervatív kormánya – elsősorban politikai megfontolásból, a háború bizonytalan kimenetelének tudatában – ellenállt a követeléseknek.
1944. március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot, hogy szövetségese háborúból való kiugrását megakadályozza. A holokauszt történetének leggyorsabb ütemű és legnagyobb méretű akciója vette kezdetét.
Más országokban hónapokig, évekig is eltartott, amíg a nácik és helyi segítőik intézkedtek a zsidók megjelöléséről, összeköltöztetéséről, vagyonuk elkobzásáról, végül deportálásukról a haláltáborokba. Magyarországon mindez néhány hét alatt lezajlott. A németeket kiszolgáló magyar hatóságok alig egy hónappal a megszállás után megkezdték a zsidók részére elkülönített városrészek (gettók) és táborok felállítását. Újabb egy hónap elteltével megindultak a deportáló szerelvények.
1944. május 14. és július 9. között, alig két hónap leforgása alatt a munkaszolgálatot teljesítő fiatalabb férfiak kivételével a teljes vidéki zsidóságot elhurcolták.
