Szántó András: a kormány fogadja el a Mazsihisz által megfogalmazott javaslatokat
Olvasói levél
Szántó András nyílt levélben fordult Dr. Lázár János úrhoz, a Miniszterelnöki Hivatal Vezető Államtitkárához, az olvasói levelet alábbiakban változtatás nélkül közöljük.
Tisztelt Államtitkár úr!
Az alábbiakban megküldöm Önnek levelemet, amelyet a Mazsihisz Elnökének és Ügyvezető Igazgatójának juttattam el az Ön múlt heti nyilatkozatával kapcsolatban. Javaslom, hogy a Kormány késedelem nélkül fogadja el a Mazsihisz által megfogalmazott javaslatokat.
Lázár államtitkár úr nyilatkozata durva nyomásgyakorlási kísérlet. Nehéz elhinni, ám mégis szembe kell nézni azzal, hogy ilyen álságos és valótlan, rossz időkre emlékeztető propaganda-kijelentésekre került sor 2014. februárban a magyar kormány egyik vezető képviselőjének a részéről.
Navracsics miniszterelnök-helyettes úr egyes kijelentései is sértőek. Mintha bizony éppen a holokauszt túlélőinek vagy a holokauszt áldozatai leszármazottainak a jó indulatára lenne szükség a történelmi tények tiszteletben tartása mellett történő, másokat nyilvánvalóan nem sértő megemlékezésekre.
Ilyen mai kormányzati narratívák nem hallhatók Németországban, Hollandiában, Dániában, de sok más országban sem.
A durva nyomásgyakorlás ellenére is a Mazsihisz továbbra is ki kell tartson a tények, az áldozatok és emlékük tiszteletben tartása mellett.
Továbbra is félreérthetetlenül ki kell tartson az áldozatokat, a leszármazottakat megillető minimális emberi méltósághoz való ragaszkodás mellett.
A Mazsihisz és más zsidó szervezet sem hallgathat az esetlegesen ebben a kérdésben a megalkuvással egyenértékű belső vagy külső véleményekre. A zsidó szervezetek, az egyes hitközségek addig a pontig legitimek ebben a kérdésben, amíg a túlélők és az áldozatok leszármazottainak a véleményét képviselik. Jó lenne, ha például mindegyik hitközség és egyesület követné azoknak a példáját, amelyek nem kérnek a holokauszt emlékévhez kapcsolódó pályázati pénzekből.
Túlélők és leszármazottak nem adhatják a nevüket a felmenőik és más rokonaik mártíromságát, illetve az őket megalázó, kirabló, deportálásukat végrehajtó és irányító magyarországi bűnösök egybemosását szolgáló nyílt vagy burkolt, verbális vagy más kifejezési formában történő történelemhamisító próbálkozásokhoz.
Lázár úr úgy beszélt, mintha elvesztette volna realitásérzékét és feladta volna a kötelező racionális gondolkodást, amikor „ultimátumról”, az „egység és szimbiózis megosztásáról”, az állítólagos ultimátumnak „a magyar társadalom jelentős mértékű megosztását” eredményező hatásáról szólt. A valóság súlyos eltorzítása az is, amikor kiemelte, hogy szerinte a Mazsihisz „ultimátuma” „többekben aggodalmat kelt”, és szerinte nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, „ami több száz éven át sikeres (sic!) volt a Kárpát-medencében”.
Valójában Lázár úr az, aki ultimátumot fogalmazott meg.
Lázár úr az, akinek a nyilatkozata után feltehetően a túlélők és a leszármazottak körében az elmúlt több mint félévszázadban nem tapasztalt mértékű súlyos aggódás üthette fel a fejét. Az érintett családokban ma este komor hangulatú beszélgetésekre kerülhetett sort. Minden bizonnyal barátok, hozzátartozók hívták egymást telefonon, hogy kifejezzék egymásnak megdöbbenésüket a harmincas éveiben járó államférfiú arcátlan és fenyegetésként érzékelhető szavai fölött.
A hamis, arrogáns, hatalmi pozícióból történt mostani vádaskodás ijesztő egy kicsiny kisebbség számára, amely alig lehet sokkal több, mint az ország lakosságának egy százaléka.
Lázár úr nyilvánvalóan nem a személyes véleményét mondta el, hiszen a kormányfő egyik legközelebbi és legbefolyásosabb munkatársa.
A kormánnyal senki nem akar politikai vitába kezdeni ebben a kérdésben, de az sem várható el, hogy túlélők és leszármazottak úgy tegyenek, mintha egyetértenének a történelem-hamisító kísérletekkel. Senkinek nincs joga arra, hogy megpróbáljon megalázni bennünket.
A bevégzett tényeket, a mértékadó magyarországi és külföldi történészek szakmai álláspontját nem lehet a jelenlegi magyar kormány történelem-felfogásával vagy akár népszavazással megváltoztatni vagy akár csak módosítani. Az ilyen ügyekben nem a többség, hanem a bevégzett tények döntenek. Egyetlen kormány sem rendelkezik legitim hatalommal a történelem felülírására vagy képzőművészeti tervek és áltermékek rangsorolására.
Véget kell vetni annak, hogy szemet hunynak a Horthy-kultusz fölött, sőt nyíltan támogatják azt. Ne épüljön történelem-hamisító emlékmű köztéren Magyarországon.
A lakosság többsége végre többek között azt is meg kell tudja, hogy a különféle európai országokban a lakosság és a hatóságok hozzáállása zsidó honfitársaikhoz jelentős eltéréseket mutatott a II. Világháborúban. Íme néhány részadat arról, hogy hány zsidót pusztítottak el az európai holokausztban: Bulgária: 0 az ötvenezerből, Finnország: 11 a kétezerből, Dánia: 77 a nyolcezerből, Magyarország: 550,000-600,000 a nyolcszázhuszonötezerből, Lengyelország: 3,000,000 a három millió háromszázezerből.
