Dani lelke felért a végtelen magasságba – Dán Ofryra emlékezve
Benedek István Gábor írása
Dán Ofry meghalt. Nagyszerű újságíró volt, egészen kiváló szerkesztő. Fürge-gyors és lényeglátó. Pali bátyám testvéri jó barátja volt a napilapos Új Keletnél. Barátságukat én folytattam, örömmel, megtiszteltetéssel.
Dani életében volt egy pillanat – hat nap –, amikor megadatott neki a szakma legnagyobb kihívása: a világhír. Elsőként írta meg a Jom Kippur-i háború szenzációs történetét. A nagy izraeli napilapban megjelent cikkei bekerültek az európai újságokba, a világsajtóba. Könyvét több nyelvre lefordították, kiadták.
Második életbravúrját viszonylag közelről érzékelhettem. Az Új Kelet című – akkor már „csak” hetilap – nagyon nehéz helyzetbe jutott. A világegyetem sok milliárd csillaga így szokta befejezni létét: hatalmas kiterjedésű gömbbé növekednek, hogy aztán – a végső exitus előtt – egyetlen pillanat alatt, elképesztő fényt árasztva, összezsugorodjanak, vagy akár fekete lyukká lényegüljenek.
Daninak ekkor, túl a nyolcvanon, már nem voltak munkatársai. A megjelenésre szánt cikkeket ő írta, a nemzetközi sajtót ő nézte át és fordította magyarra, sőt, az anyagokat gyakran ő is gépelte le; egyedül telefonált és adminisztrált. A hihetetlen teljesítmény hónapokon át tartott. Más azonnal összeroppant, egyszerűen meghalt volna, ő azonban minden reggel feltámadt, és újult erővel kezdett hozzá a csodához, a szakmai bravúr folytatásához. Tudta: ez Izrael, a megmagyarázhatatlan bűvcsodák országa.
És az Új Kelet pontosan megjelent! Az olvasók nem is biztos, hogy észrevették, hogy a rohamozó tábornok mögött már nincs hadsereg, tisztikar, katonaság, és az újság már csak illúzió, káprázat. Mégha kivételes alkotás is!
Ez volt Dani életének Mount Everest méretű hegycsúcsa. Az utolsó szikla megmászása után elfogyott az ereje. A lap új korszaka, a megújulás csak ezután következett…
Az áldás kivételes fényét akkor már senki nem vehette el tőle. Ez a fény gyengén, betegen is ott ragyogott a bőrén. Ha lassabban dobogott a szíve, a lelke akkor is felért a végtelen magasságba.
Ahová – végül – ő maga is eljutott.