És megszentelem a gyülekezés sátorát
Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:36 óra, az ünnep kimenetele: 17:43 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:43 óra után.
A Tórából ezen a héten a „TECÁVE” heti szakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Heti szakaszból:
„Hét napon át végezz engesztelést az oltáron és szenteld meg azt, hogy legyen az oltár a szentek szentje, mindenki, aki az oltárhoz ér, szent legyen” (Mózes 2. 29:37., Dr. Bernstein Béla fordítása)
Tecáve – az emlékezés szombatja
(Mózes 2. 27:20–30:10.)
Legalább két okból különleges szombat köszönt ránk. Az egyik ok az, hogy olyan hetiszakaszt olvasunk, amelyben nem hangzik el Mózes neve, a másik pedig az, hogy most lesz az emlékezés, azaz Záchor szombatja.
Mi a magyarázata annak, hogy Mózes nevével nem találkozhatunk a párásában? A válasz megadásához tisztában kell lenni azzal, hogy a Tóra nem, vagy nem feltétlenül kronológiai sorrendben írja le az eseményeket (Éjn mukdám umeuchár báTórá), a magyarázat pedig az, hogy itt teljesíti az Ö-való Mose rábénu kérését (csalódott felkiáltását?), mely így hangzott: ” (…) törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál” (32.32).
Mestereink között vannak, akik úgy magyarázták, hogy I-ten büntetésképpen hagyta ki Mózes nevét a hetiszakaszból, figyelmeztetve őt arra, hogy még egy hozzá hasonló nagyformátumú ember sem engedhet meg magának efféle dühkitöréseket. Mások, többek között Rabbi Simon Szofer úgy gondolják, hogy az Ö-való megjutalmazta Mose rábénut.
„Nehéz azt gondolni, hogy a Szent Áldassék meg akarta büntetni Mózest önfeláldozásáért, amelyet meg akart hozni Izrael egész népéért. Hiszen midőn a fent idézet mondatot elmondta, akkor éppen azon fáradozott, hogy megmentse a zsidó népet a végső pusztulástól, és ezért nem büntetést, hanem jutalmat érdemelt”.
Vagyis azért nincs említve, mert az Ö-való ezzel mutatja meg, hogy még egy ilyen különlegesnek tűnő kérését is teljesíti legkiválóbb emberének. Rabbi Simon szerint az első mondat is ezt támasztja alá: „És te parancsold meg Izrael fiainak….” (27.20), azaz Mózes „ezúttal megkapta a lehetőséget, hogy úgy tűnjön fel a nép előtt, mint törvényhozó és parancsoló”, vagyis érdemeinek jutalmazásaként I-ten átmenetileg a kezébe adja a vezetés jogát. Mi az első utasítás, amelyet adott? ” (…) hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra (…)” (uo.).
Ezzel kapcsolatban mondja a Rásbám: A trumá, vagyis az önkéntes felajánlásokra vonatkozó előírás a „szólj Izrael fiainak” formulával van bevezetve, míg az örök mécses felgyújtásához szükséges olaj micváját a „parancsold meg” szavakkal nyomatékosítja a Tóra. Ennek magyarázata az, hogy az előbbi egyszeri alkalomra vonatkozott, de a faolaj a mindennapi szolgálat elengedhetetlen része volt, és nem csak a pusztai nemzedék kapta az örök fény biztosítását feladatul, hanem a későbbi generációk is, éppen ezért a határozottabb hangú felszólítás.
Ahogyan azt a bevezetőben említettem az emlékezés szombatja lesz a mostani. Hogy mire emlékezünk? „Emlékezz arra, hogy mit tett neked Ámálék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból (…) rád támadt az úton (…)” (V. Mózes 25. 17 – 18).
Azért ilyenkor emlékezünk az Egyiptomot elhagyókra támadó Ámálék tettére, mert Eszter könyvének negatív hőse, Hámán amalekita származású volt, de jobb esetben nem csak a vérlázító eseményt, Ámálék gonoszságát és vélt vagy valós szellemi örököseinek alakját őrzi meg az emlékezet, hanem a támadás kiváltó okát is. Idézzük fel mi történt! Ámálék rajtaütését megelőzően nem először és sajnos nem is utoljára zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: „miért is hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy megölj engem és gyermekeimet és nyájamat szomjúság által?”(17:3).
Ez még talán nem volt akkora baj, hiszen Mose rábénu harcedzetten kezelte a hasonló helyzeteket, azonban miután I-sten segítségével vizet fakasztott botjával a sziklából, világossá vált, hogy jóval súlyosabb felvetés is elhangzott: „mivelhogy megkísértettétek az Örökkévalót, mondván: köztünk van az Örökkévaló, avagy nincs”? (uo.7).
Bölcseink rámutatnak, hogy minden olyan helyzetben, mikor ilyen értelmű kérdés fogalmazódik meg a zsidóság berkein belül, akkor a következmények egyértelműek: „és jött Ámálék és hadakozott Izraellel”(uo. 8). Az Ámálék nép leszármazottjait nem lehet ma már felismerni, de szellemi örököseik sajnos szép számmal megtalálhatóak.
A parancs kiegészítése önálló micva: ” (…) töröld el Ámálék emlékét az ég alól (…) ” (uo. 19.). Miként azt bölcseink megállapítják, először emlékezni kell, és utána kell eltörölni még az emlékét is. Felhívom figyelmüket: Záchor szombatján a hölgyek is el szoktak jönni a zsinagógákba.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
