Együtt vagy külön emlékezzünk?
Szántó T. Gábor / Szombat
Érzékeny döntések előtt áll e hétvégén a magyar zsidóság két legláthatóbb szervezete
A kormány által a Szabadság térre tervezett, a német megszállásra és Magyarország áldozati mivoltára emlékeztető szobor – sokak által vitatott – terve nyomán a Mazsihisz élesen kritikus nyilatkozatot tett. Tiltakoztak a szobor terve mellett az épülő józsefvárosi Sorsok Háza – a vészkorszak gyermekáldozatainak emlékhelye – ideológiájának ismeretlensége, a Terror Házában rendezett Horthy konferencián elhangzottak vállalhatatlansága, a közszolgálati rádió Életmentő történetek című műsorának történelemhamisítása és a Veritas Történetkutató Intézet vezetőjének érzéketlen nyilatkozata miatt a kamenyec podolszki deportálásról.
sz__nt__tg__bor_szombat.jpgMindezek miatt, mint közzétették, a Mazsihisz megfontolja a Holokauszt emlékév eseményeitől való távolmaradását és bejelenti, hogy a Civil Pályázati Alap keretében elnyert pályázati összegeket csak abban az esetben veszi igénybe, ha a megemlékezés sorozat számára vállalható mederbe tér vissza.
Az EMIH – mely máskor inkább tematizálja a zsidó közbeszédet, s nem szívesen konfrontálódik a kormánnyal – a zsidó közhangulatot érezve, ezúttal óvatosan követte a Mazsihisz tiltakozását, bár az emlékév bojkottját elutasította, jelezve, hogy ez csak sokkal súlyosabb esetben volna indokolt.
A Mazsihisz – talán megijedve hirtelen megtapasztalt saját erejétől és a felelősségtől – rendkívüli testületi ülést hívott össze e hétvégére, hogy a súlyos döntésben ne csupán első számú vezetőire háruljon a döntés, ezenközben kérdőívben szondázza a zsidó közvéleményt, mit tegyen. Az EMIH alig valamivel később közmeghallgatást hirdetett hasonló tárgyban.
Nem kellene megijedni attól, hogy a vészkorszak 70. évfordulóján, történelmi viták közepette nincs mindenben egyetértés, és az emlékév bizonyos pontjain a magyar kormány és a magyar zsidó szervezetek esetleg külön-külön emlékeznek. A nyílt vita csak világossá teszi a nézetkülönbségeket. A Szabadság téri emlékmű avatásán például biztosan nem kellene zsidó szervezeteknek megjelennie.
Miképpen nem kell megijedni a kompromisszumoktól sem, ha a megemlékezések sorozatában bizonyos pontokon mégiscsak közösen hajtanak fejet, még akkor sem, ha baloldali véleményformálók a zsidó szervezetek teljes elhatárolódását követelik a közös megemlékezésektől. A vészkorszakkal kapcsolatos engesztelésnek és kiengesztelődésnek – miközben össznemzeti ügy is – elsősorban mégiscsak a mai magyar jobboldal és a mai magyar zsidóság közösségei között kell megtörténnie.
A Szabadság térre tervezett szobor kőbe vésendő üzenete szimbolikus határpontja a kormányoldalon zajló párhuzamos és ellentmondásos folyamatoknak. A 2010-ben alakult Orbán kormány egyrészt párbeszédet folytat a zsidósággal, a holokauszt emlékezetét – korábbi elkötelezettségének szellemében – őrizni kívánja, de a magyar állami felelősség kérdésében ambivalens módon gondolkodik és nyilatkozik, és aktuálpolitikai kontextusban – a korábbiakhoz hasonlóan – sokszor gesztusokat tesz a szélsőjobboldali szavazatok elnyeréséért.
A teljes írás ide kattintva olvasható el
