Randolph L. Braham példát ad és szembesít
Fekete György nyug. tanár
Sorsparadoxonban megint a magyar zsidóság…
Randolph L. Braham professzor, a holokauszt kutatásának talán legkiválóbb nemzetközileg ismert szakértője, mint tudjuk, visszaküldte a magyar államnak, pontosabban a jelenleg regnáló kurzusnak a magas kitüntetést, amelyben korábban tőle részesült (a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét).
Indoklásából kiderül, hogy nem ő csapta arcul a magyarságot, amiképpen a politikai jobboldal és széljobb már elkezdte minősíteni döntését. Nem. Fordítva csattant a pofon. Sőt, pofonok sora csattant, a magyar zsidóságot, de az egész magyar nemzetet érve. Professzor úr világosan fogalmaz: „…a legújabb magyarországi fejleményeket nagy aggodalommal követtem. Megdöbbentett engem – és bizonyára másokat is – az elmúlt néhány év történelemhamisító kampánya, amelynek célja a Horthy-korszak tisztára mosása. Ide sorolom az alkotmány módosítását is, amely a későbbiek során elfogadott baljós intézkedéseket „törvényesítette”, és amellyel mentesíteni óhajtják Magyarországot annak az aktív szerepnek a felelőssége alól, amit közel 600 ezer zsidó hitű polgárának megsemmisítésében játszott. Döntésem meghozatalának poharában az utolsó cseppet az a kormányzati döntés (kiemelés tőlem – F. Gy.) jelentette, hogy nemzeti emlékművet állítsanak a német megszállásnak. Ezt gyáva kísérletnek tartom, hogy a figyelmet eltereljék a Horthy-rendszernek a zsidóság megsemmisítésében játszott szerepéről, és összemossák a holokausztot a magyarságnak azzal a „szenvedésével”, amelyet a német megszállás okozott, miközben ez utóbbiról történelmi tények bizonyítják, hogy ellenállás helyett inkább általános taps fogadott.”
Braham professzor cselekedete nem csupán tiszteletre méltó, hanem követendő is. Ugyanakkor – kapcsolódva professzor úr egyik megjegyzéséhez, miszerint megérti, hogy „különböző politikai és gazdasági okok miatt a Holokauszt Emlékközpontot működtető vezetők nem akarnak, vagy nem tudnak szót emelni ez ellen az arcátlan történelemhamisító kurzus ellen” – szeretném jelezni véleményemet, amelyet az utóbbi napokban a MAZSIHISZ-t (és elnökét) ért súlyos, ún. balliberális oldalról ért támadás kapcsán alakítottam ki (előrebocsátva, hogy nagyon nem vagyok jobboldali…). E nyomásgyakorlás ugyanis Braham professzor úr bátor és nemes tettére hivatkozva, úgy tűnik, újabb lendületet vett. Árnyalás, konkrét helyzetelemzés nélkül (felelősség híján tehetik…) követelik a honi zsidóság intézményes képviselőitől, hogy mintegy másolva viszonyuljanak a magyarzsidó tudós példaadásához.
A zsidó szervezetek nem felelősek az antiszemita jelenségekért. Nem felelősek a FIDESZ-rezsimért. És nem kötelesek úgy védeni a demokráciát, ahogy egyes volt eszdéeszesek szükségesnek látják. Mert egyik sem párt, hanem mind-mind vallási meg egyéb (jobb híján használom e szót) kisebbség érdekképviseleti egyesülése, mégpedig olyan, amely a mindenkori kormánnyal együttműködésre hivatott/kényszerített – amíg az nem ütközik a saját elsődleges célokkal. Például, nyilvánvalóan nincs együttműködés a zsidó élet és kultúra pusztításában, de a zsidó emberek állampolgári jogegyenlőségének megszüntetésében sem.
Doktrinerség/képmutatás a MAZSIHISZ-en vagy az EMIH-en meg a többi hasonló zsidó szervezeten számon kérni mindazt, amit a demokratikus politikai pártok képtelenek elérni. Jóhiszeműen fogalmazva: szerepzavaros közelítés. Az együttműködést kollaborációnak minősíteni, s ezt „bizonyítandó”, átvenni Orbán Viktor meg a többi jobboldali politikus felfogását, s majd azt a MAZSIHISZ-nek tulajdonítani – politikai cinizmus. Erre vetemedett e nyílt levél szerzője és ezt cselekedték-akarva akaratlanul – támogatói.
Tessék felhagyni avval a szemlélettel, hogy a zsidó nem lehet zsidó, tudniillik ha az, akkor nem a demokrácia híve. Ez ostobaság, mélyen ülő elfogultság, amelyre a híres francia író és filozófus, Sartre igen tisztán rámutatott (már 1946-ban).
Fenti véleményhez előzményként lásd itt