A legfontosabb számukra a zsidó zene hagyományainak őrzése és közvetítése
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Goldmark Kórusa 1969 óta működik. Ahogy Ádám Emil karnagyuk emlegette, „az ügy” a legfontosabb számukra. Ez nem más, mint a zsidó zene hagyományainak őrzése és közvetítése.
Ádám Máriával, a kórus vezetőjével Czakó Dóra beszélgetett, amely musicianswho.hu internetes oldalon jelent meg.
Hogyan alakult meg a kórus?
Scheiber Sándor, az akkori Országos Rabbiképző Intézet professzora szerette volna, hogy a háború után a kántor-szak újra induljon a Rabbiképzőben. Megkereste Édesapámat, Ádám Emil zeneszerzőt, karnagyot, akinek a háború előtt Debrecenben az ottani zsidó zenei életben jelentős szerepe volt, és a kántorképzésben komoly eredményeket ért el. Éppen abban az időszakban ment nyugdíjba, így vállalta a megbízást, de munkáját csak úgy tudta elképzelni, ha mellette egy kórus is működik. Így kezdődött el minden. Édesapám előtte állami iskolákban (az ELTE egyik gyakorló gimnáziumában és a Zeneakadémia ének és karvezető szakán) tanított, így a háború után nem volt lehetősége a zsidó kultúra oktatására.
Gondolom, nem voltak olyan sokan az akkori Rabbiképző Intézetben sem. Kikből állt az akkori kórus?
Elsősorban az ottani hallgatókból, akiknek a száma akkor még elég nagy volt. A ma ismert rabbik közül a kórus tagságához tartozott például Fröchlich Róbert, Deutsch László, Landesmann György, Lőwy Tamás, és Schőner Alfréd is részese volt a kezdeteknek. Az Anna Frank Zsidó Gimnázium hallgatói közül többen részt vettek a kezdeti próbákon, valamint Édesapám háború utáni kórusaiból is jöttek páran. Voltak olyan tagok is, akik kántori feladatokat már elláttak, de képzettségük elég alacsony színvonalú volt.
Pontosan mi a feladata kántornak a zsidó liturgiában?
A kántor szó átvett szó, az eredeti kifejezés Cházán. Előimádkozó (sliách cibur), aki közvetíti a közösség fohászát a Mindenható felé. Ahhoz, hogy megértsük a kántor funkcióját, a Szentély lerombolását követő időszakra kell visszamenni. A szétszórattatás után a Szentély nélkül új liturgiát kellett kialakítani, és ebben a gyász, mely a Szentély lerombolását követte, nem engedte meg a „vigaszságokat”. A hangszerek használatát, a vokális éneklés magas színvonalú művelését nem engedélyezték a közösségek vezetői (azért mert a Szentélyben igen jelentős zenei élet volt!), így hosszú időn keresztül csak a puszta szövegmondás létezett a liturgiában. Majd az idő múlásával lassan megjelent az imák dallamosabb előadása, de a rabbik tiltották a befogadó népek zenei motívumait, a világi dallamok megjelenését a zsinagóga falai között. Később óhatatlanul megjelennek a környező népek jellegzetes népi hangzásai az imákat közvetítő dallamok között. Példaként említjük a magyar- zsidó népdalként ismert a „Szól a kakas már” és a „Sírnak, rínak a bárányok” kezdetű népdalt, melyet beleszőve az imádkozásba sokszor lehet hallani.
Ezekről az énekekről, cantillációkról fennmaradtak kották?
A zsidóság írásbelisége jól ismert, de a zenének nincs meg a nyoma, hiszen a zene rögzítésére alkalmas (mai szóhasználattal) ún. kottaírás nem alakult ki. Mivel nincs kotta, a dallamok sem ismertek. A Tóra szövege fölött apró jelek vannak (ezek az ún. megina jelek), melyeknek értelmezése nem egyértelmű. Függ a helytől (pl. Debrecenben ugyanazt másképp szólaltatják meg mint Győrben), sőt az ünnepek is variálhatják a jelek értelmezését. A lényeg minden esetben a szöveg tartalma, és ezt segíti a jó hangsúlyozás. Azonban van két dallamunk, amelyet Szabolcsi Bence 2000 éves dallamként tartott számon. Az egyik az első zsoltár, a másik a Boruch sém kovad kezdetű ima, amelyet Kodály Zoltán is feldolgozott. Ezeken hallható az a stílus, mely köthető a „megina” hangjegyek deklamáló használatához, illetve ennél ezek a dallamok már tovább mennek, és dallamossá válnak.
Tulajdonképpen az első írásos zenei emlékünk a 12. századból való. Oppidóban (Dél-Itália) született Obadja, normann főúri leszármazott prozelita szerzetes, aki áttért a zsidó hitre. Ő ismerte a katolikus kódexek kottaírását, a neumákat. Héber nyelven írt naplót és neumás hangjegyekkel lejegyzett két héber dallamot, melyek a kairói Genizából kerültek elő. A napló elejét Scheiber Sándor fedezte fel és ugyanő ismerte fel írás alapján a dallamok lejegyzőjét. A kórusunk volt az első énekes csoport, mely ezt a kincset a nagyközönségnek átadta, mivel Scheiber Sándor a neumás hangjegyekkel leírt dallamot elküldte az izraeli zenetudósoknak, akik megfejtették és mai hangjegyekkel lejegyezték, majd felfedezőjének megküldték. Mi Scheiber Sándortól kaptuk meg terjesztésre.
Térjünk vissza az 1969-ben megalakult kórusra. Mi volt az első lépés? Hogyan indultak el?
Az első korszakunk arról szólt, hogy hogyan hozzuk vissza a múltat. 1950-69 között a közösségeinkben a zsinagógákon kívüli összejövetelekkor pl. Hanuka, vagy Púrim ünnepén általában operett énekesek, szavalók adtak műsort, és jó esetben egy-egy liturgiai ének hangzott el. 25-30 éven keresztül nem volt zsidó ének a zsinagógákon kívül. A zsidó zenei kultúrát szerettük volna a közösséggel megismertetni, és a múlt dallamemlékeit újra megszólaltatni. Ennek módszere az volt, hogy például a szombati otthoni, úgynevezett asztali énekekből Édesapám összeállított egy csokorra valót, és ezeket átírta könnyen tanulható kétszólamra, és zongora kísérettel adtuk elő. Ilyen csokrok készültek a főünnepekről (az újesztendő, a bűnbánati nap, és a sátoros ünnepek), illetve „Zsidó lélek- zsidó ének” címmel a legszebb ima és zsoltár énekekből is készült egy csokor. Ezekkel az idősebb hallgatók számára felidéztük a múltat, a fiatalokat pedig megismertettük a zsidó dallamvilággal. A kezdetektől részesei voltunk a Rabbiképző Intézet Zsinagógájában az ünnepek estéinek a liturgiának megfelelő műveket énekelve, és ezt tesszük a mai napig minden esztendőben.
Édesapja átadta Önnek a kórust?
1986 decemberében még két próba volt hátra az évből. Ekkor Édesapámat megműtötték, majd hamarosan elment, így én vettem át a szerepét. Nagyon nehezen szántam rá magam, hiszen – bár képzett zenész voltam – nem zenei pályára mentem. Matematika-fizika szakon végeztem és informatikus vagyok. Nagyon hálás vagyok Édesapámnak, hogy ifjúként zenei képzésemet támogatta, ugyanakkor az élet mást területére terelt. Ezzel megadta nekem azt a lehetőséget, hogy a zenét, mint örömforrást tudjam használni. Egész életemben a zene közelében voltam általa. Szerettem volna, ha valaki más veszi át a kórus vezetését, de úgy alakult, hogy a közösség elfogadott, és így folytatva kórusvezető és szervező munkáját Édesapámnak, most már én is tudom „az ügyet” szolgálni. Külön öröm számomra, hogy zeneszerzői munkáját továbbra is életben tartom. Kompozíciói közül kimagaslanak a háború előtti időszakban Ungváron gyűjtött jiddis és chászid népzenei anyagok, melyek általa feldolgozva nem vesznek el. A közösség, mely ezt a dallamvilágot használta, elpusztult a világégésben, de ezekben a dallamokban tovább él!
Hány tagja van a kórusnak és milyen korúak?
Az amatőr kórusunk 45 fő. Többen vannak, akik szereplés előtt frissen bekapcsolódnak, és erősítik a közösséget. Ez főleg a fiúkra jellemző, mert ők elég kevesen vannak, a lányok ugyanakkor kitartóbbak és többen vannak. A 40-50-60 évesek képviseltetik magukat leginkább, de sok a fiatal is. Három kántorunk van: Biczó Tamás a Hegedüs Gyula utcai zsinagóga kántora, Tóth Emil az OR-ZSE zsinagógájának főkántora és Fekete László a Dohány utcai zsinagóga főkántora. Ezen kívül Cser Erzsébet, Kéval Zsuzsa látja el a kórusművek szóló feladatait. Nagy becsben tartjuk zongoristánkat, Éliás Vera zongoratanárnőt.
Milyen sűrűn próbálnak?
Hetente egyszer, hétfőn 6-8 között, néha koncertek előtt pótpróbákat is beiktatunk.
Mit lehet tudni a repertoárról?
A magyarországi zenei élet részeseként hangversenyeinken a zsidó zenevilág teljes skáláját mutatjuk meg. Repertoárunkon szerepelnek az ókori zene dallamai, zsoltárok, imaköltemények, a jiddis és chaszid népzene, valamint a magyar-zsidó népzene kórusfeldolgozásai. A kórus munkájában résztvevő Király László Erkel-díjas zeneszerző több művet írt kórusunk számára, így alapító karnagyunk Ádám Emil „házi zeneszerző” szerepkörét átvette. A magyar zsidó zeneszerzők munkásságát is szeretnénk megmenteni a feledéstől, ezért készülünk Kelen Hugó zeneszerző születésének 100. évfordulója emlékére tartandó hangversenyre, melyre 2014. márciusa környékén kerül sor. Itt említeném meg azt az 5 CD hangzóanyagot, melyeken rögzítettük repertoárunk kimagasló értékeit. Ezen az előbb említett hatalmas zenei anyag mindegyikéből kaphatunk ízelítőt.
Hol tartják a próbákat?
Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem az otthonunk. Itt van a próbatermünk, a kottatárunk immáron 44. éve. A kórus önálló, nincs ún. eltartója. Nem vagyunk az OR-ZSE zsinagógájának kórusa, de miután „ott élünk”, az OR-ZSE kórusának tekintjük magunkat. Így mindenben, amiben fel tudjuk lendíteni az egyetem és zsinagógájának életét, részt veszünk – a legjelentősebb ünnepeken, rabbiavatásokon, és a Magyar Tudomány Ünnepének alkalmából minden esztendőben hangversenyt tartunk az OR-ZSE Dísztermében.
A teljes interjú ide kattintva olvasható el
