Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Zsidó kulturális hagyaték a kínai Harpinban

Az idén ötven éve, hogy az északkelet-kínai Harpinban hivatalosan is bezárták a zsidó intézményeket, ezzel lényegében egy emberöltőnyi jelenlétük a mai Hejlungcsinag tartomány székhelyén történelemmé vált. A város régi zsinagógáját az idén a legmagasabb szintű műemlékvédelmi kategóriába sorolták.


zsid__hagyat__k_k__na_1.jpgzsid__hagyat__k_k__na_1.jpg
Az 1907-1909 között épült régi zsinagóga az északkelet-kínai Hejlungcsiang tartomány székhelyén, Harpin városban
(Fotó: Trebitsch Péter / MTI)

Harpin sok más kínai várostól eltérően nem rendelkezik hosszú, évszázados, évezredes múlttal. A Szunghua folyó térségében halászfaluk sorakoztak, amíg a Csing birodalom 1896-ban nem adta meg az oroszoknak a vasútépítés lehetőségét. (A város neve a mandzsu nyelvben a halászhálók szárításául szolgáló helyet jelenti.) A munkát egy évre rá megkezdték és a szomszédokat összekötő vonalat 1901-ben megnyitották. A vasútépítők kis települése később fokozatosan bővülni, fejlődni kezdett, nem kis részben a betelepülő zsidóknak köszönhetően.

A cári Oroszország 19. század végi, 20. század eleji pogromjai a zsidók nagy részét otthonuk elhagyására kényszerítette, s egyik célállomásukként Harpint választották. 1902 végén már 300-an éltek itt és tíz üzlet tulajdonosai voltak a városban. Végül összesen több mint 20-23 ezren találtak itt menedékre. Oroszok tízezrei lakták a várost, az 1910-es 1920-as években csaknem 150 ezren költöztek ide, de más – európai – nációkból is nagy számban telepedtek meg itt.

Az 1930-as években, a japán megszállás, majd a szovjet hadsereg uralma idején (1945 augusztusától 1946 áprilisáig) az idegenből érkezettek különböző okok miatt Harpin elhagyására kényszerültek. Akik maradtak, Izrael állam megalapítása után – kevés kivétellel – azok is elmentek. Jó néhányan Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Brazíliában vagy Panamában kötöttek ki.

A tartományi társadalomtudományi akadémia keretében egy külön a harpini zsidóságot kutató központot hoztak létre. Munkatársai hangsúlyozzák: a zsidóknak fontos szerepük volt a város politikai, gazdasági és kulturális életében. Külön is megemlítik: a „zene városa” címet is annak köszönhették, hogy az 1920-as években sok zeneművész érkezett Harpinba, ahol a koncertezés mellett tanítottak is. Hogy még mi maradt utánuk? Üzletek, kis üzemek, szállodák, éttermek, kórház, színház, iskolák, kiadók, zenekarok.

A város építészetében ugyancsak meghatározóak voltak, de mint azt az MTI tudósítója a helyszínen tapasztalta, mára e nyomok is fakulóban vannak. Dacára a még megmaradt épületeken elhelyezett, műemlékstátust jelző tábláknak, nagy részük elhanyagolt. Az 1907-1909 között megépült zsinagógában egy ideje hostel működött. Miután az idén a központi kormánytól különös védettségi státust kapott, jelenleg éppen – több tízmillió jüan ráfordítással – felújítják. A szomszédos középiskolát a koreai nemzetiségi diákok kapták meg. Az innen egy rövid sétára lévő, 1918-ban épült és 1921-re elkészült 800 férőhelyes új zsinagóga zsidó történeti kiállításnak ad otthont.

Harpinban van Kelet-Ázsia legnagyobb zsidótemetője. Bejáratánál 2006 óta egy Dávid-csillagot formázó emlékmű áll, tőle keletre egy sárga falú táhara-ház, ahol a hagyományok szerint a holttest temetésre előkészítését végzik, végezték. Vele szemben egy emlékoszlop magasodik, amelyen Ehud Olmert volt izraeli miniszterelnök kézírása olvasható. Olmert nagyapja Harpinban halt meg 1941-ben, szülei a városban születtek. Ottjártakor köszönetet mondott a zsidó emlékek megőrzéséért, gondozásáért.

A parkos temetőrészben túlnyomó többségükben orosz és héber nyelven feliratozott sírok, síremlékek találhatók. 1958 óta vannak itt, amikor a helyi vezetés úgy döntött, hogy a zsidótemetőt kiköltöztetik a várostól körülbelül tíz kilométerre lévő Huangsan köztemetőbe. A körülbelül 3000 sírból, amelyek közül 1200 volt sírköves, 853 került az új helyre. Számuk később néhány tucattal szaporodott, az utolsó temetést 1985-ben tartották. A temetőt 1992, a kínai-izraeli diplomáciai kapcsolatok felvétele után felújították. (MTI)

BejegyzésMagyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége által


Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle