Jó szombatot, Shabat Shalom!
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:10 óra, az ünnep kimenetele: 20:18 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:10 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:18 óra után.
A Tórából ezen a héten az „TÁZRIA és a MÖCORA” hetiszakaszokat olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„A nyolcadik napon pedig vegyen magának két gerlicét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a paphoz a találkozás sátorának bejáratához. És készítse el a pap az egyiket vétekáldozatnak, a másikat égőáldozatnak és szerezzen engesztelést számára a pap az Örökkévaló színe előtt…” (Mózes 3. 15:29-30.)
Tázria (Mózes 3. 12–13.)
Möcora (Mózes 3. 14–15.)
„Szólj Izrael fiaihoz, mondván: mikor egy nő magzatot hoz világra és fiúgyermeket szül, tisztátalan legyen hét napig, tisztulása szenvedésének napjai szerint legyen tisztátalan.” (12.2).
A Talmud (Nidá 31a) számos érdekességet közöl a szüléssel kapcsolatban (ezekkel a pénteki tanulás során foglalkozunk), többek között, hogy milyen tényezők befolyásolják a születendő gyermek nemét, miért jár több szenvedéssel a leányok világrahozatala, hogy miért számít tisztátalannak az anya leánygyermek születése esetén kétszer olyan hosszú ideig, mintha fiúnak adna életet. A tórai szövegből az is kiderül, hogy a tisztátalanság idejének végén vétekáldozatot is be kellett mutatnia az anyának, mestereink természetesen megfejtették ennek magyarázatát is. Rabbi Simon bár Jocháj mondta: „a szülés fájdalmainak hatására a nő megfogadja, hogy soha többet nem él nemi életet férjével, a Tóra ezért kötelezi vétekáldozatra” (hamis esküje okán).
Két szidránk minden igényt kielégítő alapossággal foglalkozik a magyarra általában poklosságnak fordított betegség körülményeivel. Bölcseink a csúf, gyógyítható, de kellemetlen betegséget a rossznyelvűség (láson hárá) következményeként értelmezik. A midrás (Vájikrá Rábbá) szerint ötször találkozhatunk a „poklos tana” (torát negá hácáráát) kifejezéssel, ami arra utal hogy a rossznyelvűség gyakorlója az egész Tórát hágja át. Ezt alátámasztja, hogy mind az öt könyvben olvashatunk a láson hárá problémájáról. Az első könyvben (3. fejezet) a kígyó (meg Ádám és Éva) esik áldozatául, a másodikban (2. fejezet) az egymással veszekedő zsidó férfiak, akik között Mózes próbál (sikertelenül) békét teremteni. A harmadik könyvben explicit tilalmával találkozhatunk (16. fejezet: „ne járj rágalmazóként népedben”), a negyedikben Korách lázadása (19. fejezet) emlékeztet a rossznyelvűség veszélyeire. Az ötödikben (9. fejezet) Mirjám láson hárá vétkéről szól a Tóra: „Emlékezz, mit tett az Ö-való Istened Mirjámmal”.
A Jeruzsálemi Talmudból (Bráchot) tanuljuk: „Rabbi Simon ben Jocháj mondja: ha ott álltam volna a Szinájon, mikor a Tóra Izraelnek adatott, azt kértem volna a Könyörületestől (Ö-való), hogy teremtsen az embernek két szájat, egyet a Tórával való foglalatosságra, egyet pedig más szükségleteire”. A bölcs rabbi jól látta, hogy I-ten akkor sem hibázott, mikor csupán egy szájjal áldott meg minket, hiszen „noha csak egy (szánk) van, a világ nem képes talpon maradni árulkodásai miatt, ha kettő lenne, mennyivel inkább így lenne”. A létező egy száj pont feleannyi kárt okozhat, mint kettő, világos gondolat.
Mestereink csak annyit fűztek hozzá a kristálytiszta okfejtéshez: „könnyebben érthető, hogy a poklosságtól tisztuló ember miért hozott két élő madarat: egyet a tanulás ideje alatt, a másikat a nap más időszakaiban elkövetett láson hárá miatt. „Ez legyen a poklos tana tisztulása napján, vitessék el a kohénhoz. És menjen ki a kohén a táboron kívülre és nézze meg a kohén és íme, meggyógyult a poklos sérelem a pokloson”(14:2-3).
Adódik a kérdés: ha a poklost el kell vinni a kohénhoz „tisztulása napján”, akkor miért kell a kohénnak kimenni a „táboron kívülre”, a poklos (átmeneti) lakhelyére? Izrael bölcseinek egybehangzó véleménye szerint párásánk kezdő mondataiból általános érvényű tanulságokat vonhatunk le, nem kizárólag a poklosság témakörében. Minden betegséggel kapcsolatban igaz: miként a beteg embernek meg kell tennie minden tőle telhetőt felépülése érdekében, ugyanúgy köteles az orvos is tudása legjavát nyújtani gyógyító munkája során.
Másik közelítés szerint a Tóra e helyen minden szellemi vezetőnek üzen: néha előfordul, hogy tömegesen keresik fel tanácsért, azonban vannak időszakok, amikor a segítségre szorulók nem közelednek hozzá, hanem messze, „a táboron kívül” tartózkodnak. Ilyen esetekben nem ülhetnek tétlenül, hanem nekik kell megtalálni őket.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
