Zsidótörvények Magyarországon
ZSIDÓTÖRVÉNYEK MAGYARORSZÁGON
Magyarországon az ún. zsidótörvények – a néhány évvel korábban hatályba lépett német zsidóellenes törvények mintájára – fokozatosan kiszorították az ország zsidó lakosságát a politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi életből. Amikor az ún. zsidótörvény, vagy „egyensúly-törvény” tervezetét; amelyet Teleki Pál miniszterelnöksége (1939-1941) alatt készítettek elő, az újonnan kinevezett miniszterelnök (Darányi Kálmán) a parlamentben beterjesztette, a szellemi élet összesen 59 neves képviselője tiltakozó nyilatkozatot tett közzé (Pesti Napló, 1938. május 5.), ennek ellenére az országgyűlés mindkét háza , a felsőház a keresztény egyházak vezetőinek határozott és egyértelmű támogatása mellett, elfogadta és kihirdette (1938. május 29.) „a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” rendelkező törvényt (1938: XV. tc.), amely korlátozta (20%) a szabad értelmiségi pályákon kötelezően Felállítandó kamarák zsidó tagjainak arányát, azaz diszkriminatív foglalkozási tilalmat vezetett be.
Egy évvel később az ún. II. zsidótörvény (1939: IV. tc.), amelyet 1939. május 5-én hirdettek ki, „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozása” érdekében számos értelmiségi foglalkozás gyakorlását egészen megtiltotta számukra, más pályákon, pedig az előző törvényhez képest is lényegesen szűkebbre (6%) szabta tevékenységük lehetőségeit. Az ún. III. zsidótörvény (1941: XV. tc.) a németországiakhoz hasonló fajvédelmi rendelkezéseket vezetett be (1941. augusztus 8.). Egy további törvény, amelyet annak idején sokan IV. zsidótörvénynek is neveztek (1942: XV, tc.), a zsidók tulajdonszerzését korlátozta (1942. szeptember 6.), és utat nyitott az árjásítás előtt. Minden a német minta szerint történt Magyarországon is, csupán némi időbeli eltolódással. Bartók Bála, Bárczy István, Berda József. Bernáth Aurél, Csécsy Imre, Csók István, Féja Géza, Fecenczy Noémi, Földessy Gyula. Kárpáti Aurél, Kernstok Károly, Kmetty János, Kodály Zoltán, Márffy Ödön. Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, Somlay Artúr, Szabó Zoltán, Tersánszky J. Jeno. Vikár Béla, Vílt Tibor, Zilahy Lajos és mások. A tiltakozást vitáz Makay Miklós református lelkész, szervezte. Többen voltak, akiket pedig a felsoroltak közé tartozónak tekintenénk, akik nem írták alá. Bibó István akkori és későbbi állásfoglalásáról lásd Nyerges András. „Istenkáromló oknyomozás” (1994), Jobb-vagy balkánaán (Budapest Fekete Sas Kiadó, 1998)
zsid__t__rv__nyekmagyarorsz__gon_1.gif
