És veszlek benneteket magamnak népemül
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:56 óra, az ünnep kimenetele: 17:07 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:56 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:07 óra után.
A Tórából ezen a héten az „VÁÉRA” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És veszlek bennetek magamnak népemül, én pedig leszek nektek Istenetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve fölemeltem kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom azt örökségül, én az Örökkévaló” (Mózes 2. 6. 7-8., Dr. Bernstein Béla fordítása)
Váéra – Szólt Isten Mózeshez és mondta neki…
(Mózes 2. 6:2-9:35.)
Hetiszakaszunk elején olyan kifejezésekkel találkozunk, melyek mindegyike megér egy pohár bort. A hocéti (kihozlak), hicálti (megmentelek), gáálti (megváltalak), lákáchti (veszlek), hévéti (viszlek) szavakra a Széder estén emlékezünk, négyre úgy, hogy megiszunk, az utolsóra úgy, hogy nem iszunk meg egy pohár bort, hanem Élijáhu prófétának hagyjuk.
Az első négy, Izrael megváltására vonatkozó ígéret már teljesült, az ötödikre még várnunk kell, reményeink szerint nem sokáig. „és most nektek fogom adni örökségül”(6:8). Rabbi Jákov ben Áser szerint az örökség (morásá) szó két helyen szerepel a Tórában, itt, illetve Mózes ötödik könyvében (33:4): „Tant parancsolt nekünk Mózes örökségül”.
Ebből tanulhatjuk, hogy a Tóra miatt érdemesültek Izrael fia az Országra, amint írva van: „adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát. Avégett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák tanait” (Zsoltárok 105: 44-45). „Ez Áron és Mózes, akiknek az Örökkévaló mondta: Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom országából, seregeik szerint”(6.26).
A midrást idézi Rási e vers kommentárjában: „vannak helyek, ahol Áron megelőzi Mózest, és vannak helyek, ahol Mózes előzi meg Áront, vagyis egyformák (emberi kvalitásaikat tekintve)”.
A lublini „Látó”, Rabbi Jichák Hurwitz teszi fel a kérdést: „hogyan lehetséges, hogy két ember ennyire egyforma legyen, és ugyanazon a magas szinten álljon egész életében? Hiszen bölcseink többször hangsúlyozták, hogy miként az emberek arca különbözik egymástól, éppúgy eltérnek tulajdonságaikban is”. Igazán jól megérteni mindezt csak a Talmud (Chulin 89a) alapján lehet – folytatta Ráv Jichák. Ott láthatjuk: „Nagyobb a jelentősége a Mózessel és Áronnal kapcsolatban leírtaknak, mint amit Ábrahámról olvasunk. Ábrahám azt mondta az Ö-valónak: „por és hamu vagyok” (1Mózes 16:7), míg Áron és Mózes így beszélnek magukról: „de mi, mik vagyunk?”(2Mózes 16:7). Az utóbbi kijelentés még nagyobb szerénységről tanúskodik, mint amit Ábrahámnál tapasztaltunk, hiszen azt fejezi ki, hogy külön-külön nem tudnák teljesíteni I-sten rájuk mért parancsait, csak együtt tudnak a kívánt színvonalon betölteni vezető szerepet.
Akik „valakiként” tekintenek magukra, azoknál elképzelhetetlen, hogy egyenlők legyenek, és bármennyire is tehetségesek, nem tudnak olyan hatékonyak lenni, mint Mose rábénu és fivére”. A két kiváló férfiú együttműködése nem jött volna létre a másikra való odafigyelés nélkül. Miként erre egy alkalommal a Chátám Szófer rávilágított, Izrael gyermekei tanultak vezetőik példájából, és ez segítette egyiptomi szabadulásukat.
A Pozsonyban működő rabbit felkereste a város egyik legnagyobb befolyással rendelkező lakósa, és végtelen panaszáradatot zúdított rá. Mesterünk néhány közbeszúrt kérdéséből világossá vált: a férfit kizárólag saját problémái foglalkoztatják, testvére nehézségeivel mit sem törődik. A rabbi tórai idézettel próbált segíteni: „és én is hallottam Izrael fiainak jajgatását” – mondja az Ö-való. Mire vonatkozik az „is” szó? Őseinkre, akik a legnagyobb nehézségek idején nem csak saját, hanem testvéreik jajgatására is odafigyeltek. Annak érdemében váltattak meg, hogy testvéreik fájdalmát is sajátjukként kezelték.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
