Cselekedj velem szeretetet és hűséget
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:41 óra, az ünnep kimenetele: 16:53 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:41 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:53 óra után.
A Tórából ezen a héten az „VÁJCHI” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Midőn közeledtek Izráel napjai a halálhoz, akkor hívatta fiát, Józsefet és mondta neki: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, tedd, kérlek kezedet csípőm alá, hogy cselekszel velem szeretetet és hűséget: ne temess el, kérlek Egyiptomban.” (Mózes I. 47.29. Bernstein Béla fordítása)
Vájchi – És élt Jákob Egyiptom országában tizenhét évig…
(Mózes 1. 47:28-50:26.)
„Én pedig adok neked egy részt testvéreid fölött, amit elvettem az emori kezéből kardommal és ifjammal”(48:22). A szövegben a schem kifejezést rész-nek fordítjuk.
Rási úgy véli, Jákob e kifejezéssel Schem városára utal, melyet kardjával és íjával hódított meg. Onkelosz arám fordításában a „kardommal és íjammal” szavakat úgy fordítja: „imádságom és kérésem”.
A breszlávi Ráv Náchmán szerint ezek az imák hatással annak mindhárom világra: az alsó világra (sáfál), melyben élünk, a középső (kochávim, csillagok) világra és a legfelsőre, az angyalok ( máláchim) világára egyaránt. Ha a „három világ” első betűit összeolvassuk, akkor a „schem” kifejezést kapjuk. Ebből is láthatjuk – visszakanyarodva Jákobhoz – hogy nem kizárólag magáért és családtagjaiért élt, küzdött a harmadik ősatya. Nem saját érdekében, vagy a közvetlen környezetében élőkért imádkozott, hanem a „schem” mögött megbújó három világ minden egyes tagjáért. „Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra”(49:2).
Rabbi Hirsch mondja e pászukkal kapcsolatban: a halálára készülődő ősatya e két szavában: „gyülekezzetek, halljátok” benne foglaltatik népünk történelme egészen az idők végezetéig”. Ti, Jákob gyermekei szerény létszámban, kisebbségben éltek a népek között, éppen ezért fizikai és szellemi értelemben egyaránt meghatározza sorsotokat, hogy képesek vagytok-e összegyűlni. Erőtöket, túlélésetek feltételét az egység nyújtja számotokra, annak híján nincs mód a zsidóság megmentésére. Ez nem jelenti azt, hogy gettóban kell töltenetek életeteket, de tudnotok kell, ha elszakadtok a közösségtől, akkor inkább előbb, mint utóbb teljesen asszimilálódni fogtok, és ez pedig nem vezethet máshová, mint a zsidóság végérvényes eltűnéséhez. A „hallgassatok” kifejezés a tanulást szerepét hangsúlyozza, magában foglalja a szülők, nagyszülők szokásainak megismerését, megtartását, a héber olvasás elsajátítását, a nyelv legalább alapszintű ismeretét, a Tóra rendszeres, folyamatos tanulmányozását, a törvények előírásainak teljesítését, a judaizmus zegzugos világában való jártasság elmélyítését. Ezek nélkül egy darabig még zsidók maradhattok, csak éppen fogalmatok nem lesz arról, hogy ez mit jelent tulajdonképpen, csupán környezetetek egyes tagjainak „áldásos” tevékenysége emlékeztet majd hovatartozásotokra, abban pedig nincs sok köszönet.
„Zevulun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál”(49:13). Rási közli a vershez fűzött észrevételét: „Zevulun foglalkozik a kereskedelemmel, gondoskodik Jiszákár törzsének ellátásáról is, míg azok Tórával foglalatoskodnak”. Erre utal Mózes halála előtt mondott áldása is: „Örvendj Zevulun mentedben, Jiszákár sátraidban”(5Mózes 33:18).
A bölcseknek elsőként az szúrt szemet, hogy Jákob és Mózes egyaránt a fiatalabb Zevulun nevét említi, nem pedig az idősebb testvérét. Rabbi Jichák Káró a következő magyarázatot adta: „azt kívánták megtanítani, hogy nagyobb Zevulun jutalma, aki a tengerparton dolgozott, hogy a sátrában (tanházban) ülő bátyjának a Tóra tanulását lehetővé tegye. Innen tudjuk, hogy a tanulás lehetőségét megteremtők jutalma nagyobb a tanulókénál”. „Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa”(49:17).
A kommentárok szerint e helyen Sámsonról, a Dán törzséből való bíráról szól Jákob, aki lehetett volna (Messiás, számérték: 258), de elbukott, és (kígyó, számérték: 258) lett, és a viperához hasonlóan halálakor magával rántotta gyilkosait.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
