Kijön egy ember a templomból
Fekete György / NOL
Kijön egy ember a templomból, imaházból, zsinagógából – és összeverik… Nem számít: ki, miként éli napjait, hány éves, milyen a haja-szeme színe, sovány vagy kövér, vidám vagy melankolikus, minden lében kanál vagy visszahúzódó, férfi vagy nő, szerelemsóvár vagy puritán, könyvbúvár vagy kétkezi foglalatosságú, szóval ez mind mellékes – nekiesnek elbutított, tudatlanságukban magukra hagyott suhancok. Leteperik, hasba rugdalják – mert zsidó.
Bántják, de nem valamilyen másnak okozott kár, sérelem miatt (bár ha így csinált volna, vele szemben ez akkor is durva önbíráskodás lenne, de nem cselekedett ilyet). Nem úgy szidalmazták, miközben ütlegelték, testében megalázták, hogy „te gazember, mit tettél velünk?!”
Ez történt minap Kerényi Andrással, a Budapesti Hitközség Dél-pesti Körzetének elnökével, hatvankét évet megélt emberrel. Igaz, ahonnan kilépett, azt az épületet hitsorsosai nem templomként tisztelik, hiszen templomot Ábrahám–Izsák–Jákob örökösei kizárólag egyet ismernek magukénak. Azonban most nem ez a fontos, hanem az egyetemesség.
Kerényi Andrásban minden embert, a nem zsidót is megtiporták. Ott volt, onnan jött ki, ahol az emberek túlnyomó zöme számára a Legfőbb Gondoskodó nevét imádják.
Ez az imádat, tisztelet pedig még az isten nélkül tévelygő (?) szemében is az általános emberminőség, az emberség nélkülözhetetlen része. Amennyiben újra norma lesz, hogy zsidót vallása, származása okán lehet ütni, akkor ugyanez vár holnap, holnapután vagy ha nem, a jövőben valamikor bárkire, aki „ferdén néz” (Adolf Hitler, 1941. július 16., Rastenburg. A Führer agyonlövetést szorgalmazva használja a kifejezést).
Nincs Magyarországon számottevő és veszélyes antiszemitizmus? Mit is üvöltött a Kerényi Andrást rugdosó két fiatal: „Rohadt, büdös zsidók, meg fogtok dögleni!” A legteljesebb mértékben szolidáris vagyok Kerényi András elnök úrral. Őt és családját segítse az Örökkévaló! Tudják meg a merényletet elkövetők meg a felbujtó bitangok: nem félünk. Különben is olyan országban inkább halok, mint élek, ahol megismétlődhetnek a közvetlen elődeimmel történt borzalmak.
Kérjük nem zsidó származású honfitársaink segítségét. Ne hagyjanak magunkra, miként felmenőik nagy többsége tette 1944-ben. Történt pedig a rettenet és gyalázat október 5-én, a szent aradi vértanúk emléknapjának előestéjén. Ezek az antiszemiták hazaárulók. És mindazok, akik támogatják vagy akár mentegetik őket.
A szerző nyugalmazott mentálpedagógus, történelemtanár
| Csepel jelenlegi polgármestere – minap – gyorsközleményben elítélte az aljas és gyáva támadást. Még annak rasszista, antiszemita jellegét is jelezte. Ezek után számosan várjuk a folytatást – különösen mi, csepeli lakosok –, hogy Németh Szilárd úr leállítja az általa védnökölt Nyirő József nácibarát, Hitlert és Goebbelst dicsőítő, Szálasi Ferenc mellett – a nyilas parlament tagjaként – bukásig kitartó költőt népszerűsítő, róla elnevezett iskolai tanulmányi versenyt a kerületben, s egyszer és mindenkorra véget vet az ordas eszmék efféle pártolásának. Mert éppen az ilyen, az ifjúságra irányzott kultúrpolitika ágyaz meg olyan atrocitásnak, amilyent Polgármester Úr – igen üdvözölhetően – most megbélyegzett. Igaz, bianco-nyilatkozattal tette (a korábban, a baptisták elleni atrocitás alkalmával fogalmazott állásfoglalását „leporolva”), ám megcselekedte. És – legalábbis remélhetőleg – ez számít. |
