Emlékezni és emlékeztetni mindannyiunk kötelessége
Az Élet Menete Alapítvány nyílt levele Magyarország köztársasági elnökének!
„Emlékezni és emlékeztetni mindannyiunk kötelessége” – ez az Élet Menete Alapítvány üzenete Magyarországon.
Tisztelt Elnök Úr! A magyar köz- és civil életben páratlanul ritka esemény jött létre a vasárnapi Raoul Wallenberg megemlékezés alkalmával, a Dohány utcai zsinagógában.
Mi, a civil rendezők és Önök politikus vendégeink a valamennyiünk által fontosnak tartott célért ezúttal – s talán nem utoljára – közös hangot, közös stílust, és közös helyszínt tudtunk találni.
Ez a Wallenberg – megemlékezés sokkal több volt, mint üres protokoll és kipipálandó kötelező esemény: mindenki együtt, civilek, hozzátartozók, diplomaták, politikusok, vezetők, idősek és fiatalok, keresztények és zsidók tudtak együtt emlékezni és ünnepelni.
Már a műfaj is ritka, hiszen általában vagy a politika ünnepli magát bizonyos alkalmakat kihasználva, vagy a civilek tartanak rendezvényeket a maguk módján, szigorúan kikerülve a politika bármilyen megnyilvánulását, jelenlétét.
Vasárnap azonban sikerült közös talajon mozognunk. A sikeres és nagy média visszhangot keltő Wallenberg megemlékezés szervezésében segített minket, az Élet Menete önkénteseit, az egyszerű polgárokat, az Ön hivatala mellett Magyarország Külügyminisztériuma is, nagy köszönet érte.
A zsinagógába az jött el az Élet Menete rendezvényére vasárnap, teljesen szabadon, aki csak akart. Megtelt Európa legnagyobb zsinagógája, több ezren érezték úgy, hogy ott a helyük, akik vagy személyes, családi, közvetlen vagy közvetett élmények, de esetleg csak a jó érzés és a józan ész alapján kívánták részvételükkel megmutatni, hogy Magyarországon nem kívánatos az antiszemitizmus, nem kívánatos a kisebbség- ellenesség.
Ne dugjuk ugyanis homokba a fejünk: ezzel a kérdéssel bizony még ma is, pontosabban újra dolgunk van. Amikor a legkomolyabb személyiségek szólalnak meg világszerte, és a mi régiónkban is, a terjedő kirekesztés ellen, akkor sajnos szó sincs róla, hogy egy ilyen rendezvénnyel, ágyúval lőnénk verébre. A rasszizmus, az antiszemitizmus, a kisebbségek elutasításának mértéke veszélyesebb, mint a mi életünkben eddig bármikor.
Ha Raoul Wallenberg ma élne, valószínűleg nem életmentő papírokat hamisíttatna titkos nyomdákban szerencsétlen magyar üldözötteknek, hanem talán valamelyik nagy nemzetközi szervezet élén ő maga üldözné és büntetné azokat, akik az emberiség egyik legkártékonyabb vírusát, az antiszemitizmust terjesztik, s mérgezik ezzel az életünket.
Elnök Úr, az a tény, hogy Ön személyes jelenlétével és szavaival húzta alá Magyarország hivatalos és határozott álláspontját, nagyon sokat számít az antiszemitizmus, a rasszizmus visszaszorításában. Rengeteget számít nekünk, civileknek is, mert bíztató hátszelet biztosít mindennapi felvilágosító, oktató munkánkhoz.
Elnök Úr, köszönjük, hogy amikor kellett, Prof. Schweitzer József főrabbi mellett állt, és felkereste lakásán az őt ért inzultust követően, s hogy később ellátogatott a jeruzsálemi Jad Vasem intézetbe.
Köszönjük, hogy szeptember 9-én, vasárnap eljött az Élet Menete megemlékezésére, hogy az elnöki intézmény teljes súlyával jelölt utat, és hogy személyes részvételével támogatja és erősíti a józan és tisztességes Magyarország hangját. Ránk ebben a továbbiakban is számíthat.
