Örvendj mindama jónak, amit az Örökkévaló, a te Istened adott neked
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:54 óra, az ünnep kimenetele: 19:57 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:54 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:57 óra után.
A Tórából ezen a héten az „Ki Távó” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És örvendj mindama jónak, amit az Örökkévaló, a te Istened adott neked és házadnak, te, a levita és az idegen, aki közepetted van” (Mózes 5. 26:11. ) Dr. Bernstein Béla fordítása.
Ki Távó – És lészen, amikor bemész az országba
(Mózes 5. 26:1-29:8.)
Mostani hetiszakaszunk nem a legkönnyebben befogadható szövegeket tartalmazza. Átkokat, feddéseket olvasunk, a talmudi indoklás (Megila 31b) szerint: „Ezra elrendelte Izrael számára: a Misne Tóra (a Tan megismétlése, Mózes ötödik könyvének gyakran használt elnevezése) átkait olvassák Ros Hásáná előtt, hogy fejeződjön be az év (és) valamennyi átka”. Ezeket az átkokat helytelen tettekkel lehetett kiérdemelni. Jelen írás természetesen ezzel is foglalkozik, azonban valós célja rávilágítani arra, hogy a legnagyobb bajt nem feltétlenül tévedéseink, hibáink, bűneink okozzák, sokkal inkább a cselekedetek hiánya. Szakaszunk legkeményebb részét e szavakkal vezeti be a Tóra: „És ha nem hallgatsz majd Örökkévaló Istened szavára, hogy megőrizd és megcselekedd minden parancsolatait és törvényeit, melyeket én ma neked parancsolok, akkor jönnek rád mindezen átkok és elérnek téged.” (28.15.).
A Tórában két helyen olvashatunk feddéseket, Mózes III. könyvének végén, ahol a tocháchá mondatai többes számban állnak, illetve ezen a helyen, ahol egyes számban. Bölcseink természetesen megmagyarázták a különbség okát. A Bechukotáj szidrában található feddések az I. Szentély pusztulását előidéző vétkekre vonatkoznak (BT Joma 9b: bálványimádás, szexuális kicsapongások, vérontás bűne). E bűnöket többnyire csoportosan követték el, ezért fogalmaz a Tóra többes számban. A második tajcheche (ez kedvesebben hangzik, de sajnos ugyanaz) a II. Szentély lerombolásának tragédiájához kapcsolódik, melynek legfőbb kiváltó oka a zsidó nép tagjai között lévő gyűlölködés (szinát hinám) volt. A pusztulás idején (i.sz. 68) őseink egyáltalán nem törődtek a közösség problémáival (ilyen is volt?), ezért a párásá feddései egyes számban vannak, hogy az olvasót figyelmeztessék egyéni felelősségére.
Mindkét Szentély pusztulását diaszpóra (számkivetettség, gólesz) követte, melynek kapcsán a Rámbán (Náchmánidész, 1194-ben született) megjegyzi: az első esetben rövid, mindössze hetven évig tartó gólesz (számkivetettség) lett Izrael osztályrésze, a második viszont jóval hosszabb, hiszen napjainkban (sőt 5772-ben) is tart még.
Mose Avigdor Amiel, Antwerpen és Tel Aviv egykori rabbija ennek kapcsán elemezte a két tocháhá eltéréseit. „Vallási bíróság (bét din) két esetben szabhatott ki botütést büntetés gyanánt: ha valaki áthágott egy tiltó parancsolatot (bálványt készített), vagy ha nem volt hajlandó teljesíteni egy tevőlegest (tfilint tenni). A tiltó micva áthágója minden esetben 39 botütést kapott, míg a parancs teljesítését megtagadót addig ütötték, míg abba nem hagyta az ellenállást, és hajlandó volt végrehajtani a micvát, vagyis kaphatott egy, de akár száz botütést is, kizárólag rajta múlt, hogy meddig verik. Az első esetében minden csapással közelebb került az engeszteléshez, azonban a tétlenségével vétkező minden ütéssel egyre jobban magára vonta I-sten haragját, hiszen véget vethetett volna a fájdalmas folyamatnak, csak makacssága okozta a testi fenyítés folytatását”.
A korábban említett átkok egyike a bálványimádóknak szól: „Átkozott a férfi, aki készít faragott képet vagy öntött bálványt” (27.15.). A ”készít” kifejezés jövő időben áll, meg is kérdezték mestereink: a többi átokhoz (27. 16-25) hasonlóan miért nem jelen időben?
Bölcseink szerint a világban fellelhető összes vétek után akkor jár büntetés, ha elkövetjük azt, ugyanakkor nem büntetendő, ha csak gondolatban vétkezünk. Kivételt képez a bálványimádás, mert ott az elméleti, illetve a gyakorlati megvalósítás egyaránt bűnnek számít.
Mindezt elfogadva joggal gondolhatnánk, hogy csak tetteink számítanak, és ha kellő körültekintéssel élünk, akkor nem történhet semmi baj, elvégre gondolataink tiszták (legalább is nem jár értük büntetés), nem imádunk bálványokat. Azonban Ráv Amiel alapján kiegészíthetjük az elkövethető hibák listáját a tétlenség bűnével is. Igaz ugyan, olykor „az ember legbanálisabb, legesetlegesebb döntéseiszörnyen és felfoghatatlanul aránytalan következményekkel járnak, de az I-stenbe vetett hitünk egyetlen értelmezhető megnyilvánulásaként újra meg újra vállalva a kockázatot gondolkodnunk, döntenünk és cselekednünk kell.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
