Ami ajkaidon kijön, őrizd meg és tedd meg, úgy, amint megfogadtad az Örökkévalónak
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:08 óra, az ünnep kimenetele: 20:12 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:08 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:12 óra után.
A Tórából ezen a héten az „KI TÉCÉ” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Mert az Örökkévaló, a te Istened jár táborod közepette, hogy megmentsen téged és ellenségeidet eléd adja; azért legyen a te táborod szent, hogy ne lásson benne szemérmetlen dolgot és elforduljon tőled.” (Mózes 5. 24:15. ) Dr. Bernstein Béla fordítása.
KI TÉCÉ
(Mózes 5. 21:10–25:19.)
Néhány évvel ezelőtt, boldogult Rabbiképzős koromban e párásá lejnolása után egy idős úr a következőkkel fordult felém: „az utóbbi időben rendszeresen olvasom a hetiszakaszokat, többször elcsodálkoztam a tartalmukon, de meg kell, mondjam, hogy ez a mostani egyenesen borzasztó, nagyon megviselt”. Sejtettem, melyik részre gondol.
„Ha lesz valakinek makacskodó és ellenszegülő fia, nem hallgat atyja szavára, sem anyja szavára, megfenyítik őt, de nem hallgat rájuk. Akkor fogják meg őt atyja és anyja, és vigyék ki városának véneihez, helységének kapujába. És szóljanak városának véneihez: E fiúnk makacskodó és ellenszegülő, nem hallgat szavunkra, falánk és iszákos. És kövezzék meg városának mind az emberei kövekkel, hogy meghaljon: Így irtsd ki a gonoszt közepedből; egész Izrael pedig hallja és féljen!” (21:18-21).
Első olvasatra ijesztő, másodszorra kicsit rosszabb érzések kerítik hatalmába a nyájas olvasót. Nehéz elképzelni olyan szülőt, aki éppen züllésre hajlamos gyermekével sietve halad a bíróság felé, hogy szándékának megfelelően a bírák „kedvező” döntést hozzanak, és halálra kövezzék a mihasznát. Ez akkor is igaz, ha elfogadjuk Ibn Ezra magyarázatát, aki szerint a „falánk és italos” jelzők valójában a parancsolatok teljes figyelmen kívül hagyására utalnak: az egyik a tiltó micvák áthágását, a másik pedig a tevőlegesek be nem tartását jelenti. A mester még annyit tett hozzá, hogy az ilyen gyerek „epikajresz” volt, csak a testi örömöket hajszolta.
A misna alapján tudjuk, hogy csak azon gyermek esetében lehetett a nevelés kudarcát ilyen látványosan megvallani, aki egyrészt fiú volt, másrészt két, altestén felbukkanó szőrszállal rendelkezett már, harmadrészt nagykorúnak számított. Vagyis a szemtelen, sokat bulizós kamaszt lehetett vinni a szigorú bírák elé. Khm, ettől még nem jobb az összkép. A misna szűkíti a kört. Indításként megállapítja, hogy egy tartemár (öt dinár) hús és fél log itáliai bor esetén gondolhatunk bűnre. Viszont ha nem ünnepi lakomán, nem micva céljából, nem kóser húsból, vagy éppen a szent áldozatból fogyasztotta, akkor nem nevezhető ellenszegülőnek.
A bölcsek szerint feltétel volt az is, hogy az étel feltétlenül hús legyen, méghozzá olyan, melyet az apjától lopott pénzen vett, és olyan helyen kellett megennie, amely nem apja tulajdonában volt. Továbbá: mindkét szülő beleegyezése kellett ahhoz, hogy elítéljék, de ez is csak akkor volt elegendő, ha egyikőjük sem volt félkarú, néma, béna, vak, vagy süket. Ha ezen kritériumok stimmeltek, akkor sem lehetett csak úgy bét din elé vinni, először két tanú előtt figyelmeztetni kellett, hogy mi lesz tetteinek következménye, ha ez nem használt, akkor háromtagú bíróság elé kellett vinni, akik botütésekkel próbálták jobb belátásra bírni, és csupán ezen lehetőségeinek eljátszása után jöhetett a legrosszabb változat.
A 23 tagú bét din is csak úgy ítélhette megkövezésre, ha megjelentek a tárgyaláson a háromtagú bíróság tagjai is. Jól látható, hogy olyan, szinte abszurd feltételeknek kellett egyidejűleg teljesülni, hogy hihetőnek tűnik Rabbi Simon kijelentése: „nem volt, és nem is lesz ilyen”. És miért ír róla a Tóra? Hogy vizsgáljuk és tanuljunk róla”. Ráv Hirsch szerint megtanulhatjuk, hogy a gyermekek nevelése akkor lehet sikeres, és csak úgy teljesíthető a szülői kötelesség, ha mindkét szülő hasonló felfogásban, nem nagyon eltérő elvekre támaszkodva gondozza csemetéjét.
A párásá nem kevesebb, mint 74 parancsolatot (27 tevőleges, 47 tiltó) foglal magába. E micvákat, valamint a hetiszakasz más részeit is körültekintően elemezték mestereink. Néhány példa: „Ne nézd testvéred barmát, vagy bárányát eltévedve,vidd azokat vissza testvérednek.” (22.1).
A szidrában olvasható előírások jelentős része az emberek egymással való viszonyát kívánta szabályozni. Az egyik ilyen törvény az elveszett tárgyak visszaadásáról szól, és ha betű szerint értelmezzük az előírást, akkor csak a zsidó ember által elhagyott dolgokat kell visszaszolgáltatni eredeti tulajdonosának, azonban a gyakorlatban, miként erről a Midrás is tanúskodik, nem ragaszkodtak szigorúan ehhez az értelmezéshez.
„Rabbi Simon ben Sátách egy alkalommal egy szamarat vásárolt egy arabtól. Tanítványai észrevették, hogy egy drágakő lóg az állat nyakában. Mondták neki: „Az Örökkévaló áldása – az gazdagít” (Példabeszédek 10.22.), vagyis a talált kőre úgy kell tekintenie, mint az Ö-való áldására, és bátran megtarthatja. Simon ben Sátách így válaszolt: „Szamarat vásároltam, nem drágakövet”. Ment és visszaadta a követ az arabnak, mire az így szólt: „Áldott az Ö-való, Simon ben Sátách I-stene!”.
A lifnim misurát hádin elve fontos része hagyományainknak, valódi nagyjaink a törvényeket saját magukkal szigorúan, de környezetükkel szemben sokkal elnézőbben alkalmazták. Tudták, hogy a szigor nem mindig vezet eredményre. Rabbi Jochanán szerint: „Jeruzsálem azért pusztult el, mert a Tóra törvényei szerint ítélkeztek, és nem a lifnim misurát hádin elve alapján” (Bává Meciá 30b). „Emlékezz, hogy mit tett az Örökkévaló Istened Mirjámmal” (24.9).
A Rámbán szerint nem pusztán arról van szó, hogy a Tóra feleleveníti Mirjám tettét azzal a pedagógiai céllal, hogy a zsidó nép gyermekeit távol tartsa a csapásoktól, hanem a 613 micva egyikét olvashatjuk. „Véleményem szerint ez éppen olyan tevőleges parancsolat, mint az egyiptomi kivonulásra, vagy az Ámálék tetteire való emlékezés kötelessége”. Nem másra emlékeztet ugyanis, mint a láson hárá veszélyeire. Emlékezzünk, hogy mekkora büntetést kapott a prófétanő, aki csupán a bátyjáról beszélt, akit teljes lelkével szeretett, akiről nem azt megszégyenítve szólt, és nem is nyilvánosság előtt, hanem ketten voltak. Emlékezzünk, hogy Mirjám más jó cselekedetei sem használtak, és ha mindezeket felidézzük, akkor azt tanulhatjuk e pászukból, hogy tartsuk távol magunkat a láson hárá minden formájától, sem nyilvánosan, sem titokban, ártó, vagy ártatlan szándékkal se essünk a rossznyelvűség vétkébe.
„Emlékezz, hogy mit tett neked Ámálék” (25.17.). Szimcha Bunim mondta a következőket e verssel kapcsolatban: „az Ámálék tettére való emlékezés parancsa egyes számban van írva, ami egy minden nemzedékre érvényes erkölcsi tanításra utal. Az Ámálék képes volt arra, hogy minden egyént elpusztítson Izrael népéből, mindenkit, aki elkülönül a közösségtől, és a táboron kívül helyezkedik el. Ezzel szemben a zsidó nép tagjainak többsége szeretettel, (legalább) a felebaráti érzéssel a szívűkben viseltettek egymás iránt, ezért az Ö-való felhője védelmet nyújtott számukra és nem esett az egész nép Ámálék áldozatául. Ezt kell megértenie minden generációnak: ha Izrael egységes, akkor nem lesz soha (az örök) Ámálék martalékává.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
