Elfeledett szomszédaink
Nagy Imre / Forrás: napló-online
Budapest, Pápa – Az emberiség történetének számos tragédiája örökre belevésődött emlékezetünkbe, hatásuktól nem tudunk és nem is lehet megszabadulni. A magyar történelemben ilyen a zsidónak tekintett állampolgárok szervezett kiirtása a második világháború során.
Ezek a gondolatok vezetik be azt a felhívást, ami számos formában terjed, főként a pápaiak körében. Lényege, hogy megszövegezői olyan fotókat várnak, amik a Pápán és környékén élt zsidó közösség körében készültek 1944 júniusa előtt. Lehetnek ezek családiak, műtermiek, szabadban, közterületen készült fotók vagy képeslapok éppúgy, mint a korabeli várost megörökítők.
Közösségi alkalmakról, bálokról, rendezvényekről, üzletekről, üzemekről készült fényképekre is számítanak. Mindebből kiállítás készül ez év júliusában a pápai Zsinagógában. Az Elfeledett szomszédaink címet viselő tárlat szervezésére kuratórium jött létre, aminek egyik tagja, a kiállítás szervezője Gyekiczki András.
2006-ban Varsóban jártam, és láttam egy fantasztikus kiállítást az ottani Műcsarnokban. Az volt a címe: Még mindig látom az arcukat. Ez úgy jött létre, hogy egy színésznő közreadott egy felhívást, hogy a háború előtt élt lengyel zsidóságról készült fotókat várja egy megadott címre. Évek alatt több ezer fotó gyűlt össze a ma már nem létező lengyel zsidóságról. Ezekből rendezték a kiállítást – mondta el András beszélgetésünk során.
Tény, hogy Pápáról és környékéről háromezer-hatszáz zsidó honfitársunkat hurcolták megsemmisítő táborba 1944-ben. A városban ma már nagyon kevesen emlékezhetnek rájuk, a ma itt élők nem ismerik ezt az eltűnt világot, azokat a kiváló hazafiakat, akik ügyvédként, orvosként, tanárként, vitézségi éremmel kitüntetett első világháborús hősként, gyártulajdonosként, földbirtokosként, kereskedőként, iparosként segítették gazdaggá tenni Pápát. A 18. század közepétől számított két évszázadon át a zsidóság sorsa összeforrt a város fejlődésével, és alkotó közösségként teljesen beilleszkedtek a település társadalmába – fogalmaz a lakosokhoz eljuttatott felhívás.
A városban, ahol fölnőttem, és húsz évet töltöttem, állandó kérdés volt, hogy milyen lenne a település, ha az a szépszámú zsidó közösség is élne. Ma már elképzelni sem lehet, hogy Pápa milyen gazdag volt hagyományaiban és mindennapjaiban, amikor még ők is éltek. Mindig is az volt bennem a kérdés, miért is nem tudtam erről semmit akkor, amíg ott felnőttem. Miért fagyott a torkára a szó mindenkinek, amikor erről kellett volna beszélni? Miért volt az a Kádár-rendszernek egy fundamentuma, hogy a zsidóság korábbi jelenlétéről és kiirtásáról gyakorlatilag nem volt komolyan vehető szó addig, amíg Pápán éltem, illetve 1990 előtt az országban egyáltalán?
Létezik egy emlékkönyv a pápai zsidóságról, amit Láng Gyula adott ki 1972-ben Tel-Avivban. A könyv nagyon szép, de akkor talán még nem álltak olyan történeti források rendelkezésre, amely segítségével, teljes hitelességgel meg lehetett volna ezt írni. Talán nem is ez volt a cél, hanem inkább a fájdalom és a hiány formába öntése. Nos, a kíváncsiság vezetett engem arra, hogy tavaly nyáron azzal az ötlettel keressem meg a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesületet, hogy próbáljuk együtt összegyűjteni a túlélőktől, leszármazottaktól a pápai zsidóságról készült családi, közéleti, bármilyen fotókat. Azokat, amik az ő jelenlétükről, működésükről bármit is elárulnak a maiaknak. Főképp azért, hogy a város fogadja őket vissza, illetve szerezze vissza ezáltal a saját történelmét. Hiszen ezt 1948-49 után sikeresen elvesztette – fogalmazott a kiállítás szervezője.
Azt is elmondta, hogy a kezdeményezés remekül kiegészíti a városnak és a Református Gyűjteménynek azt a fantasztikus vállalkozását, hogy a teljes pápai sajtóanyagot digitalizálta 1842-től 1949-ig.
A szervezőmunkát egyébként a PÁZSIT is segíti. A szervezet próbálja felvenni a kapcsolatot a Pápáról elszármazott egykori túlélőkkel.
Létrehoztunk egy kuratóriumot, az ebben tevékenykedők közül ketten is elszenvedői, túlélői a holokausztnak. A városban is támogatást kapok, hiszen a múzeum, a Református Gyűjtemény, sőt a veszprémi levéltár is sokat segít.
A kiállítást július 15-én szeretnénk megnyitni a zsinagógában. A célja pedig az, hogy a mai pápaiakat megismertesse egy elfeledett történettel, ami a város kialakulásának, fejlődésének, növekedésének integráns része volt. Enélkül nem lehet megérteni Pápa fejlődését sem ipari vonalon, sem a gazdaság, sem a kereskedelem, sem a szellemi élet szempontjából. Úgy tervezzük, hogy ez egy olyan anyag lesz, ami máshol is bemutatható. Reméljük, hogy lesz érdeklődés iránta – mondta el a volt pápai diák.
