Keresünk egy igaz embert
A hozzátartozók és szimpatizánsok kérésére az alábbi felhívást teszi közzé: Kérjük, aki tud valamit Patrovits Károly zsidó származású munkaszolgálatosokat mentő tettéről, melyért az életével fizetett, jelentkezzen.
Az 1975. május 25-i Népsport-ban olvastunk egy cikket Feleki Lászlótól.
PATRÓ (egy igaz ember emlékére)
„…mi történt 1944 késő őszén a Nagyvásárcsarnok előtt, a mai Dimitrov téren. Patrovits Károly „m. kir. tartalékos főhadnagy” ekkor egy zsidó munkásszázad parancsnoka volt. Parancsot kapott, hogy századával együtt Németországba vonuljon. Nem volt kétséges előtte, hogy mit jelent ez a parancs, s milyen sors várna mintegy 220 emberére. Elhatározta, hogy nem teljesíti a parancsot, történjék bármi. Több napi menetelés után megállította századát a nagycsarnok előtt, s hozzávetőleg a következőket hirdette ki:
– Emberek! Parancsot kaptunk arra, hogy Németországba vonuljunk. Mivel hosszú út áll előttünk, most mindenki hazamegy… Ismétlem: MINDENKI HAZAMEGY, hogy felszerelje magát az útra, elvégre nem AKÁRHOVÁ megyünk. Világos? Holnap reggel hat órakor indulás! Figyelmeztetek mindenkit, hogy ne késsen, mert SENKIRE SEM VÁRUNK EGY PERCIG SEM!
A keretlegénységet már elődolgozta, nem is volt nehéz dolga, mert ezeket az embereket már átitatta a saját felfogásával az elmúlt hónapok alatt. Ők is örültek, hogy kikerülnek a háborúból, s talán már csak néhány nehéz hetet vagy hónapot kell kihúzniuk. Majdnem mindenki megértette, hogy mit jelentettek a parancsnok meglepő szavai. Az eseményeknek ugyanis egy kis közjáték adott némi tragikomikus színezetet. Másnap reggel Patrovits néhány beosztottjával együtt megjelent a csarnok előtt, s meglepve tapasztalta, hogy 7 (hét!) munkaszolgálatos a parancs értelmében katonás pontossággal megjelent. Alaposan felszerelve, elvégre nem lehet akárhogyan elindulni a harmadik birodalomba. Heten a 220 közül. Patrovits nagyot nyelt, aztán csak ennyit mondott: – Tűnjetek el, gyerekek.
Leesett a húszfilléres. A fiúk odarohantak rajongott parancsnokukhoz, átölelték, aztán valóban eltűntek. Vajon mi lett velük? Általában nem lehet tudni, hogy mi történt a Patrovits-század tagjaival, tudtak-e élni az ölükbe hullott szabadsággal, hánynak sikerült kihúzni a nehéz hónapokat a felszabadulásig. És hányan emlékeznek még arra az emberre, aki az életével fizetett ezért a hőstettéért?”
A történetet Patrovits Károly fia, Pálos György, a magyar színművészet drága emlékű büszkesége, az egyik legszebben beszélő magyar színész mondta el nekem. Pálos György eredeti neve: Patrovits György.
***
Kérjük, aki tud valamit Patrovits Károly, illetve az általa védelmezett munkaszolgálatosok későbbi sorsáról, az alábbi címeken jelentkezzen: Magyar Fruzsina: magyarfr@t-online.hu; Patrovits Tamás: t.patrovits@gmail.com
