Ti ugyan rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:34 óra, az ünnep kimenetele: 16:45 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:34 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:45 óra után.
A Tórából ezen a héten a „VÁJCHI” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én? Ti ugyan rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet.” (Mózes 1. 50:19-20.)
VÁJCHI – JÁKOB ÁLDÁSA
(Mózes 1. 47:28-50:26.)
A Tóra tizenkettedik párásája elbeszéli a harmadik ősatya, Jákob halálát, illetve részletesen elmondja, milyen útravalóval búcsúzott tizenkét leszármazottjától.
A tóratekercsbe pillantva megállapítható, hogy szakaszunk külsőségeiben eltér a többitől, mert szátum, vagyis zárt. Mit jelent ez? Általában a szidrák új bekezdéssel kezdődnek, azonban a mostani ugyanabban a sorban, elválasztás nélkül folytatódik.
A midrás két lehetséges indokot említ: az egyik szerint Jákob halálakor bezárultak a szemek és a szívek, mert megérezték a közeljövő elnyomatását („a szolgaság córeszét”), a másik úgy szól: Jákob fel akarta fedni a „véget”, azonban az zárva maradt számára.
Jákob halálával az ősatyák kora lezárul, új időszak kezdődik. Ezzel zárul Brésit könyve szó szerinti és ideológiai értelemben egyaránt. Úgy fogalmazhatunk: a párásá nem egyszerűen a könyv lezárása, hanem önmagában egy lezárt könyv. A halálos ágyán fekvő Jákob így szólt gyerekeihez: „gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben”(49:1). Azonban ezt az információt mégsem fedte fel, hanem megáldotta fiait, és beharangozott prófétai látomása nincs megemlítve a későbbiekben.
Rási szerint a Sechina távozott el Jákobtól, amikor el akarta mondani az ágya körül lévőknek, hogy mi történik a „késő jövőben”. Az isteni jelenlét hiányában nem tudott prófétálni, ezért inkább áldásokat osztott.
A talmudi (Pszáchim 56a) megjegyzés szerint Jákob megijedt, mert eszébe jutott, hogy felmenőihez hasonlóan ő is életet adott olyan gyermeknek (Ábrahám Ismáel, Izsák Ézsau), aki sok fájdalmat okoz a zsidóságnak a nem is annyira távoli jövőben.
Ezt sugallja Rási azon megjegyzése is, melyet Efráimmal és Menáseval kapcsolatban (48:8: „meglátta Izrael József fiait és mondta: kik ezek?”) tett: „meg akarta őket áldani (Jákob), de eltávozott tőle a Sechiná, mert a későbbiekben Efráimtól származik Jeroboám és Áháb, Menásetól pedig Jéhu (három róse uralkodó)”.
A rofsici Rabbi Náftáli úgy gondolja, hogy Jákob a jövőbe pillantva meglátta mindazt a fájdalmat, mely a zsidó népet éri, és ez annyira elszomorította, hogy az isteni jelenlét távozott tőle. A Talmud (Sábát 30b) szerint a szomorúság megakadályozza, hogy az ember prófétálni tudjon a jövőről, ezért a bánatos szívű Jákob nem láthatta világosan a jövőbeli eseményeket. Jákob „kudarca” megtanítja, hogy mit jelent érezni mások fájdalmát, ugyanerről szól a berdicsevi cádikról szóló elbeszélés.
Rabbi Lévi Jichákot egy alkalommal felkereste egy férfi, aki igen rossz fizikai állapotban volt, de nem ez bántotta igazán, hanem a szívét mardosó félelem, miszerint nem lesz helye az eljövendő világban. Végighallgatva a férfit, a cádik váratlanul behívta néhány tanítványát, hogy tanúk legyenek, elkészített egy dokumentumot, melyben kijelentette, lemond az ő részére fenntartott helyről az eljövendő világban a férfi javára. Tanítványai aláírták az okiratot, a férfi röviddel utána meghalt. A bócherek döbbenten néztek mesterükre, nem értették miért járt el így. A rabbi így indokolt: „ha egy beteg és szenvedő zsidó számára csendet és nyugalmat tudunk biztosítani, akár csak egy pillanatra is, az többet ér, mint az egész eljövendő világ”.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
