A siker érdekében sokat tanult, sokat dolgozott
Mazsihisz
Dr. Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke az alábbi gondolatokkal méltatta Róna Tamás rabbit doktorrá avatásának alkalmából. Az eseményre 2011. december 20-án kedden került sor az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen.
A dolgok úgy alakulnak a világban, hogy előbb-utóbb visszatérnek a rendes kerékvágásba. Ha gátat építenek egy folyón, ha elég idő telik el, akkor a víz vissza fog térni a medrébe, s úgy folyik tovább, ahogy az megteremtetett. Nos, azt hiszem így van ez a magyar rabbiság életében is.
A régi időkben olyan rabbit nem láthattunk, akit nem avattak doktorrá. A rabbiságnak és a doktorátusnak, általában bölcsész doktorátusnak kéz a kézben kellett járnia. Most, amikor Róna rabbi urat doktorrá avatták, ehhez a hagyományhoz térnek vissza.
Egy új nemzedék tagja, aki úgy dolgozott, hogy közben tanult, úgy tanult, hogy közben dolgozott. Amikor megszerezte a rabbi diplomáját, célul tűzte ki, hogy akárcsak elei, ő maga is meg fogja szerezni a doktorátusát, s a kitartó munkának köszönhetően, ma itt vagyunk, és együtt örülhetünk a sikernek.
Róna Tamásnak sokat kellett tanulnia, sokat kellett dolgoznia, sokat kellett kutatnia, de megtette azt, ami másoknak még nem sikerült az ő nemzedékében – reméljük egyre többüknek fog sikerülni – megszerezte a doktorátusát.
Köszönet ezért! Elsősorban a feleségének, aki folyamatosan mellette állt.
Mindannyian ismerik talán a mondást, hogy Napóleon káplár volt Korzikán (vagyis hogy lent kezdte), és császár lett belőle. Róna rabbi úrra azt mondhatjuk, hogy Nagykőrösön kezdte, és most Pesten avatták doktorrá, és ki tudja, mi lesz belőle a jövőben, bár császár biztosan nem.
Még egy párhuzam mutatkozik, az, hogy a csatatéren, ahol a katonák küzdenek, ahol Napóleon küzdött, ott egyetlen egy dolog számított: a teljesítmény. Semmi más. Lehetett valaki herceg, gróf, gazdag ember, nem számított, csak az, hogy milyen katona. Most olyan „terepre” lépett Róna rabbi úr, ahol ugyanez a helyzet, a tudomány területén, a kutatás területén, semmi sem számít. Jöhet akárki, akárhonnan, egy dolog számít a többi tudós, a professzorok előtt, a doktortársak előtt, hogy milyen a tudása, milyen a kutatása, azt hogyan tudja elmondani, hogyan tudja tanítani.
Hiszek abban, hogy nagy jövő áll Róna rabbi úr előtt, aki az első lépéseket tette meg a tudomány a tudomány templomában, de ha ilyen szorgalmas tudósember, akkor messzire fog jutni.
Előtte van egy egész rabbi nemzedék példája, köztük az egyik legkiválóbbé, Scheiber Sándor professzor úré, aki vezetője volt ennek az intézménynek, nagyon nehéz, s nagyon küzdelmes időkben. Épp a minap hívott fel ennek a kerületnek a polgármestere, hogy ezt a kis utcát, ami a Nagykörúttól a Gutenberg térig terjed, javaslatomra boldogult professzor úrról, Scheiber Sándorról fogják elnevezni.
Talán hasonló pályát fog befutni a most doktorrá avatott, kiváló, ifjú tudós, Róna Tamás rabbi úr is. Nem kívánom neki, hogy túlzottan hamar nevezzenek el róla utcát, de reméljük, hogy egy olyan 130 év múlva már erre is sor kerülhet.
Szóval tisztelt Doktor úr, tisztelt Rabbi úr, kedves Tamás, gratulálok.
