Izrael nem akadályozza, hogy a palesztinok saját életüket éljék
Mazsihisz
A múlt hónap végén közvetlenül Ros Hasónó előtt tartotta a Zsidó Világkongresszus Kormányzótanácsa az ülését Askelonban Miért most, és miért Askelonban került sor erre az ülésre? Kérdeztük Dr. Feldmájer Pétert a ZSVK Kormányzótanácsának tagját.
Az ülésre azért most került sor, mert a ZSVK alapszabálya szerint esedékessé vált a négyévenkénti közgyűlés összehívása. A Közgyűlés várhatóan jövő januárban lesz. Azért Askelonban találkoztak a világ zsidóságának vezetői, mert a déli országrészben történnek a legszörnyűbb támadások, több ezer úgynevezett kasszam rakétát lőnek ki a szomszédos gázai területről, azzal, hogy Askelonban voltunk szolidaritásunkat fejeztük ki az itt élő zsidó testvéreinkkel.
Milyen más programok kísérték a találkozót?
A legfelkavaróbb program az volt, amikor elvittek bennünket azokra a helyszínekre, ahol a rakétatámadások történnek. Askelontól nem messze húzódik az a sáv, amely nyílegyenesen fut neki a tengernek. Az ezt övező kerítés komoly műszaki berendezésekkel képezi a határvonalat Izrael és a gázai övezet között, ebből az irányból éri a legtöbb támadás Sderot városát.
Hogyan tudnak védekezni ezek ellen?
Ezek a támadásokat rendkívül nehéz kivédeni. A Sderot város szélén lévő dombra felkapaszkodva láthattuk azt, hogy hol találhatók a gázai területen lévő palesztin falvak, települések, ahonnan folyamatosan lövik a békés izraeli lakosságot. A terroristák a kilövő állásaikat direkt a sűrűn lakott házak közé telepítik, hogy egy esetleges válaszcsapás minél több polgári áldozatot követeljen, amelyet majd felhasználnak propaganda célokra. A riasztástól a becsapódásig általában 20-40 másodperc telik kell, ez pedig nem elég arra, hogy az emberek be tudjanak húzódni egy pincében kiépített óvóhelyre.
Mekkora károkat okoznak ezek a rakéták?
A becsapódó rakéták ritkán okoznak jelentős kárt, hiszen ezek rendkívül primitív, kézzel készített fegyverek. Az izraeliek úgy próbálnak védekezni a támadások ellen, hogy pl. minden buszmegálló mögé külön vasbetonból készített kis váróhelységet tettek, amelyben nem tudnak kárt tenni ezek a rakéták.
És hogyan tudják megvédeni az óvodákat, iskolákat?
A legtöbb közösségi intézmény fölé egy vasbeton védőtetőt emeltek, és ez megvédi az épületeket, a gyerekeket. Az emberek a házukhoz állami segítséggel, saját maguk építenek egy-egy olyan betonból készült kicsiny ablakokkal ellátott óvóhelyet, ahova be lehet lépni, ha megszólal a riasztás. A városban az utóbbi években szokássá vált az, hogy a házuk ajtajait az emberek nem csukják be azért, hogy ha valaki az utcán megy, s meghallja a szirénát, akkor ne maradjon védtelenül, bármelyik házba, szabadon be tudjon jutni.
A gázai övezetbe elvileg kézifegyver sem juthat be, nemhogy rakéta. Hogyan tudják elkészíteni ezeket a rakétákat a terroristák?
Érdekes ezeknek a rakétáknak a története. Évekkel ezelőtt amikor a világ közvéleménye hitt abban, hogy az oslói folyamat az elhozza az igazi békét, a palesztin vezetőknek a különböző kormányok nagy segélyeket ígértek. A japán kormány is ígért segélyeket, de azt kellett azonban tapasztalniuk, hogy azok kézen közön eltűnnek, vagy egyszerűen elsikkasztották, vagy pedig nem a béke érdekében használták fel, hanem arra, hogy fegyvereket vásároljanak belőle. Ezért a japán kormány nem akart tovább pénzt folyósítani, hanem azt javasolta, hogy csak konkrét békés célokra biztosít forrásokat. Erre palesztin vezetők azt kérték, hogy kapjanak különböző fémcsöveket, mert szeretnének vízvezetéket építeni. Pontosan megmondták, hogy milyen méretű csövekre van szükségük, és hozzá milyen záró csavarokra a csövek végéhez. Ezekből a csővekből gyártják a kasszam rakétákat, a repülést stabilizáló szárnyakat egyszerűen ráhegesztik, és így indítják el. A rakéták kis hatótávolságúak, nem lehet őket pontos célra irányítani, egyetlen feladatuk van, hogy a békés emberek életét minél nagyobb számban oltsák ki. Ez azt is bizonyítja, hogy általában nem ipari létesítmények ellen irányítják őket, hanem lakóövezetekbe próbálnak betalálni, hogy minél több embert öljenek meg.
Honnan lehet tudni, hogyan néznek ki a rakéták?
Elvittek bennünket a Sderoti rendőrségre is, ahol összegyűjtik a becsapódott rakéták maradványait. A rendőrségen ismételten meggyőződhettünk arról, hogy milyen csodás hely Izrael, hiszen a látszólag rendkívüli szervezetlenség ellenére is képesek az országot megóvni az ellenségtől és megőrizni a biztonságot. A megérkezésünk után közölték kísérőnkkel a katonaság szóvivőjével az ajtónál lévő rendőrök, hogy nem mehetünk be az épületbe, mert a parancsnok nincs ott, és ezért nem engedhetnek be senkit. A hadsereg szóvivője arra hivatkozott, hogy faxon és telefonon is egyeztette a látogatást, és megemlítette, hogy a világ zsidóságának a vezetői vannak itt, ez azonban nem hatotta meg az ügyeleteseket. Vissza is szálltunk a buszba, és már indultunk volna tovább, amikor váratlanul befutott a rendőrparancsnok aki közölte, hogy sajnos elfelejtette a dolgot, de most már szóltak neki rádión, így kaptunk lehetőséget arra, hogy megnézhessük a rakétákat. Több ezer rakéta csapódott be erre a vidékre, mindegyik rakétát számmal és dátummal láttak el. A terroristák a rakétákra különböző héber nyelvű szövegeket írnak, és ezek a feliratok halálos fenyegetéseket tartalmaznak a zsidó emberekkel szemben. A becsapódások száma attól függ, hogy a terroristák mennyire tudnak hatékonyan hozzáférni azokhoz a pontokhoz, ahonnan lőni tudnak.
 feldm__jer_arak__tarakt__rban.jpg |
| Dr. Feldmájer Péter a „rakétaraktárban” |
Mit tesz az izraeli hadsereg, hogy megakadályozza az ilyen stratégiai pontok elfoglalását?
A látogatás legérdekesebb része az volt, amikor elvittek bennünket arra a katonai bázisra, ahol figyelik a gázai övezet határát, illetve magát a gázai övezetet. A bázis annyira titkos, hogy helyéről mindössze annyit lehet elárulni, hogy valahol Dél-Izraelben található. Minden olyan információ, amelyet összegyűjtenek, ide fut be. Még az alakulatnak a nevét sem árulták el, pusztán egy számot mondtak. A laktanyába csak rendkívüli biztonsági intézkedések után lehetett bejutni, itt a rádiótelefonokat kikapcsoltatták, s felhívták a figyelmünket arra, hogy semmiféle fényképező eszközt ne használjunk. Itt találhatók azok a bunkerszerűen kiképzett létesítmények, amelyeket 4-5 méter magas betonfal vesz körül a támadások ellen. Bent a szobában képernyők sokasága található, amelyeken a kamerák képeit követik, élőképet kapnak az ott dolgozók, és a kamerát egy kis joystick-kel tudják ráirányítani, és ráfókuszálni arra a pontra, amelyre ők kíváncsiak. Minden megfigyelő egy-egy határszakaszért felelős, ezen a határszakaszon pedig mindenkit ismer, ezért konkrétan, arcról tudja azt megállapítani, hogy ki az odaérkező személy. Így, ha valaki egy pár birkával érkezik a kerítéshez, rögtön felismerik, hogy az egy egyszerű pásztorember, vagy pedig egy terrorista. A kamerák hő-és infraérzékelőkkel vannak felszerelve, ezért éjszaka is látják azt a megfigyelők, hogy jön-e valaki, és azonnal riasztást tudnak kiadni. Ennek köszönhető az is, hogy ha izraeli katonai műveletre kerül sor az övezeten belül, akkor a megfigyelők a bázisról rögtön informálni tudják a terepen mozgó katonákat, arról, hogy honnan várható terroristatámadás.
Mi történik, ha esetleg megpróbálják a kamerákat megrongálni?
A határ környékén nemcsak telepített kamerák vannak, hanem kis léghajók is lebegnek az Izrael terület felett, amelyeken szintén sok kamera van, s azok képét szintén lehet látni. A technológia olyan, hogy 5-6 kilométerre lehet a kamerákat fókuszálni. Meg is mutatták azt az archív felvételt, amelyiken izraeli katonákat próbálnak éjszaka megtámadni palesztinok, de az infrakamerákkal a megfigyelők felfedezték őket, és figyelmeztették a telepen lévő katonákat és így meg tudták semmisíteni a támadókat.
Hogyan érzékelik a rakéták kilövését?
Természetesen ugyanezzel a rendszerrel. A riasztások közvetlenül befutnak a megtámadott városokba. Megjelölik a rakéta indításának időpontját, és körülbelüli irányát is, így meg tudnak szólalni a szirénák.
Kik végzik a megfigyelést?
A rendkívüli felelősségteljes munkát 4 órás váltásokban végzik, 24 órában az ott dolgozó fiatal katonák. A teremben és az egész épületben csak nők találhatók, a helynek és magának az operációs szobának a parancsnoka is egy lány volt. Arra a kérdésünkre, hogy miért csak lányok dolgoznak itt, azt az egyszerű választ adta, „Azért mert ők sokkal jobban végzik ezt a munkát, ezt a rendkívüli figyelmet igénylő feladatot, mint a fiúk”. Ezek a fiatal katonalányok azok, akik őrzik többszázezer ember biztonságát. A bázist késő este hagytuk el, s a képernyőkön jól láttuk a sötétben, a határ mellett és a közeli falvakban mozgó emberek.
Izrael aktív résztvevője a békefolyamatnak. Miért van mégis szükség ilyen jelentős katonai készültségre ezen a határszakaszon is?
A palesztinok majd 40 éven keresztül azt követelték, hogy, távozzanak az izraeli csapatok, mert ők a saját területükön, a saját életüket akarják élni. Ezt a kérést Ariel Saron teljesítette, az utolsó négyzetcentimétert is kiürítették a gázai övezetből. Izrael nem akadályozza, hogy itt a palesztinok saját életüket éljék, nem kívánt semmiféle kapcsolatot tartani velük. Ezt a rendkívül nagyvonalú és békés lépést azzal viszonozzák a palesztinok, hogy nem saját ügyeikkel foglalkoznak, hanem folyamatosan azon törik a fejüket, hogy azokat területeket támadják, amelyek vitán felül Izraelhez tartoznak. Nincs olyan civilizált ország, amely vitatná, hogy ezek a Zsidó Államhoz tartoznak. Mindez azonban nem befolyásolja a palesztinokat, akik folyamatosan egyetlen dolgot szeretnének, minél több békés zsidó embert megölni a gázai övezeten kívül is. (Persze közben a saját területükön is folyamatosan polgárháborút vívnak saját maguk között rendívül sok civil áldozattal.)
Mi volt a legfőbb tanulsága ennek a látogatásnak?
A Zsidó Világkongresszus Kormányzótanácsának tagjai meggyőződhettek arról, hogy milyen fontos a békefolyamat továbbvitele, s arról is, hogy olyan ellenséggel áll szemben a Zsidó Állam, amely kíméletlen és kizárólag a katonai erő az, amely rákényszerítheti arra, hogy a békét válasszák a gyilkolás helyett.
