‘Miért szöktél el titokban és megloptál engem?’
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:36 óra, az ünnep kimenetele: 16:46 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:36 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:46 óra után.
A Tórából ezen a héten a „VÁJÉCÉ” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Miért szöktél el titokban és megloptál engem? Nem adtad tudtomra, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekkel, dobszóval és hárfával. ” (Mózes 1. 31. 27.)
VÁJÉCÉ – PÁSZTOROK
(Mózes 1. 28:10-32:3.)
Őseink fő foglalkozása pásztorkodás volt. Az egyiptomi földművesek gyűlölték a pásztorokat, akik nyájaikkal tönkretették a termőföldeket. „Nem tudtak az egyiptomiak együtt étkezni a héberekkel, mert ez utálat volt az egyiptomiak szemében” (Gen. 33/32):
A pásztorok húst ettek, vagyis az egyiptomiak szent állatát. Ugyanakkor ráhajtották nyájaikat a megművelt földekre és komoly károkat okoztak a földműveseknek.
Az ókori Egyiptom történelme feljegyezte, hogy több évtizeden keresztül a hikszoszok uralták az államot. A hikszoszok pásztorok voltak, akik leigázták a földműveseket. (Sokan József korával azonosítják uralmuk idejét i.e. 15-16. században). Amikor az egyiptomiak elűzték a hikszoszokat, ott maradt rokonaikat, mint a hébereket, rabszolgaságba vetették (i.e. 14-13. század).
Az ősatyák egyik utóda, Mózes, maga is pásztor volt. Legendák mesélik, milyen önfeláldozással őrizte apósa, Jitro nyáját. Ő lett kiszemelve Isten által, hogy az ő „nyáját”, Izrael népét kiszabadítsa az egyiptomi szolgaságból.
Hetiszakaszunk részletesen ábrázolja a pásztorok életét Jákovval kapcsolatban. Jákov apósának, Lábánnak nyáját legeltette húsz esztendőn át. Kétszer hét évig Lábán lányaiért, Ráchelért és Leáért dolgozott; hat esztendőt pedig fizetségért, amit természetben kapott, a nyáj egy részét. Saját maga nyilatkozott munkájáról, amikor elhagyta apósa házát. „Nappal hőség és szárazság emésztett, éjjel hideg és fagy; álom elkerülte szememet” (Gen. 31/40).
„Széttépett állatodat tőlem követeled” (u.o./39). Vagyis a pásztor éjjel-nappal szolgálta gazdáját, felelős volt a nyáj veszteségéért, akár lopás, akár ragadozó esetén. A pásztorok „társadalmi” élete a közös kút körül zajlott le. A kutat borító kerek követ csak egyesült erővel tudták levenni, amikor esteledett. Az itatást nők végezték. „Szóltak (a pásztorok): nem vagyunk képesek {itatni), csak ha az összes nyáj összegyűl és legurítják a kút szájáról a követ, akkor megitatjuk a nyájat”. (u.o./29/8).
Jákov a közös kútnál ismerte meg Ráchelt. De Jákov tudta, hogy Ráchel anyja testvérének leánya, s „bemutatkozásként” lehengerítette a fedőkövet és megitatta Lábán nyáját.
A Biblia elbeszéli, hogy hét esztendeig szolgált Lábánnál fizetségül Ráchelért, de apósa becsapta Jákobot, Leát adta Ráchel helyett azzal az indoklással, hogy „nálunk nem adják férjhez a fiatalabb lányt nővére előtt” (Gen. 29/26). Erre Jákob újabb hét évet szolgált Ráchelért „és néhány napnak tűnt ez csak neki, mert szerette őt…” (u.o./20).
A pásztorok patriárchális társadalomban éltek, a nők az apa, az idősebb fivér vagy a férj „fennhatósága” alatt. Az asszony társadalmi rangját a gyermekáldás szabta meg, elsősorban fiúk szülése. Amikor Ráchel meddő volt, így szólt Jákobhoz: „Adj nekem fiúgyermeket, mert ha nem, halott vagyok” (Gen. 30/1). De a férj tisztelte feleségeit. Jákov „engedélyt” kért Rácheltől és Leától, hogy elhagyhassák az apai házat (u.o. 31/4).
Őseink foglalkozása, a pásztorkodás, a legtöbb prófétánál példaként szerepelt, akár Isten és Izrael kapcsolatához, akár a vezető és nép között lévő viszonyhoz hasonlítva. A zsoltárköltő is úgy énekel: „Isten az én pásztorom, nem szűkölködöm” (Zsolt. 23/2). Jezsajás próféta a babiloni fogságból való megváltást így ábrázolja: „Mint pásztor a nyáját, úgy vezeti (Isten Izraelt) karján és ölében viszi a fiatal bárányokat” (Jes. 40/11).
Jechezkél próféta a nép vezetőit írja le, mint pásztorokat. A rossz vezetőkről így szól: „A gyöngét nem ápoltátok, a beteget nem gyógyítottátok, az eltévedtet nem hoztátok vissza, az elveszettet nem kerestétek… és elszéledt a nyáj pásztor nélkül martalékul a mező vadjának” (Jechezkél 34/4). A nép vezetői sokszor rossz pásztorok voltak. De az Örökkévaló a megváltás idején -az írás szavát idézve- megnyugvást szerez népének: „Miként a jó pásztor vigyáz nyájára, úgy vigyázok én nyájamra (Izraelre) és megmentem őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak.” (u.o.).
Jákov és Észáv két testvér, két világ. Észáv kardjával él, Jákov a pásztor botjával. A pásztor a békés világ szimbóluma, a vadász az erőszaké. Bár ne a vadász, hanem a pásztor uralná a világot!
Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből / Forrás: OR-ZSE
