Munkácsi kiállítás Moszkvában
Forrás: Hírextra
A világhírű magyar származású fotográfus, Munkácsi Márton alkotásaiból látható kiállítás a moszkvai Manyezsban.
A november 23-ig megtekinthető tárlatot Hans Christian Gundlach, a legismertebb német divatfotós, maga is a Munkacsi-fotók ismert gyűjtője és egyben a hamburgi Fotográfia háza (Haus der Photographie) vezetője állította össze.
A Martin Munkacsi néven híressé vált fotósnak sokat köszönhet a riportfotó és a fényképezés sok más műfaja is. Nélküle sokak szerint nem ismerné a világ Henri Cartier-Bresson vagy Richard Avedon nevét. Az előbbi saját elmondása szerint Munkacsi Fiúk a Tanganyika-tavon című képét látva figyelt fel a fotózásra, Avedon pedig azt mondta róla: „a boldogság, őszinteség és a nők iránti szeretet ízét vitte abba, ami előtte örömtelen, szeretet nélküli, hazug művészet volt”.
Munkácsi Márton Kolozsváron született 1896-ban, s 16 évesen elindult Budapestre, ahol hamarosan újságírókét tartotta fenn magát. Első ízben véletlenül csinált fényképet, lapjának fotózott egy temetésen, s hamarosan Magyarország legnevesebb sportfotósa lett. 1928-ban már Berlinben volt, a neves Berliner Illustrirte Zeitung fotósaként.
Ő rögzítette celluloidra 1933-ban azt a pillanatot, amikor Hindenburg elnök „átadta” Németországot Adolf Hitlernek, s a Führer közvetlen környezetében is dolgozott lapja megbízásából. Paradox módon éppen azért őt választották ki erre, mert külföldi és zsidó volt: a család nevét apja magyarosította Mermelsteinről Munkácsira.
Munkácsi Márton a lap államosítása után, 1934-ben az Egyesült Államokba ment, ahol a Harper,s Bazaar című női magazinnál alkalmazták azonnal, teljesen szabad kezet és igen tekintélyes fizetést biztosítva. Marlene Dietrich, Katherine Hepburn, Louis Armstrong, Fred Astaire és sok más sztár állt kamerája előtt, és Munkacsi – akkor már Amerika legjobban fizetett fotósa – megteremtette a sztárportré műfaját.
Tíz év után előbb a Ladies Home Journal című folyóirathoz szerződött, majd végleg letette a fényképezőgépet. Megbetegedett, megnősült, elvált, eltemette hozzátartozóit, végül forgatókönyveket kezdett írni, de már nem túl nagy sikerrel. Elszegényedetten halt meg, s archívuma befogadását a múzeumok megvetéssel utasították el, így öröksége szétszóródott.
