A jó cselekedet a zsidó hit alaptétele
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:47 óra, az ünnep kimenetele: 16:54 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:47 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:54 óra után.
A Tórából ezen a héten a „CHÁJÉ SZÁRÁ” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Hallgass meg minket, uram! Isten fejedelme vagy ti mi közöttünk, sírjaink legkiválóbbjába temesd el halottadat; senki közülünk sem fogja megvonni az ő sírját te tőled, hogy eltemesd a te halottadat. ” (Mózes 1. 23. 6.)
CHÁJÉ SZÁRÁ – A JÓ CSELEKEDET
(Mózes 1. 23:1–25:18.)
Bár a hetiszakasz Száráról van elnevezve, tulajdonképpen folytatódik benne az Ábrahámról szóló elbeszélés. A csoda útján született Izsáknak házastársat kellett keresni, hogy az ősapa nemzetsége ki ne haljon. De nemcsak a nemzetség fizikai fennmaradása volt a cél.
Az Ábrahám által felfedezett és az általa tovább terjesztett monoteista hit folytatásáról volt szó. Így nem lehetett Izsáknak a bálványimádó kánaánita népek között feleséget keresni. E célnak megfelelően indult el az ősapa szolgája, Eliezer, hogy gazdája családjában találjon feleséget Izsáknak. Végül is Rivka jelöltetett ki Ábrahám fiának, mert „jó cselekedeteket” gyakorolt. Felkérés nélkül is segített Eliezernek megitatni nyáját. Ez volt a fő és az egyetlen szempont, hogy bekerülhessen Ábrahám családjába.
Ugyanis „gömilut cheszed”, a jó cselekedetek gyakorlása a zsidó hit, a zsidó vallás alaptétele. „Három dolgon áll a világ: a Tórán, az imán és a jó cselekedeteken” .(Ávot tract. 1/2). Az utóbbi számít a legfőbb értéknek. A Talmud hangsúlyozza, hogy nagyobb érték az, ha az ember saját kezével teszi a jót, mintha azt csak pénzével, adományával tenné.
Az utóbbi talmudi gondolat kapcsolatban lehet az 5. parancsolattal. A „tiszteld apádat és anyádat” ige minden bizonnyal az öreg szülőkre gondol elsősorban, akik gyermekeik támogatására szorulnak. Nemcsak tisztelni kell őket, hanem öregségükben gyámolítani fizikailag és lelkileg egyaránt. Sokan úgy vélik az 5. ige teljesítését, hogy az öreg szülőket otthonokban helyezik el – talán drága pénzért és nagy ritkán meg is látogatják őket. Mennyivel nagyobb azok érdeme, akik személyesen gondoskodnak róluk! Ha nem maguknál, hát saját otthonuk közelében! Mert „nagyobb érdem a saját kezű jó cselekedet, mint a pénz által mívelt” (Talmud).
Az akkori szokás szerint a leány kérő fizetséggel „mohár”-ral tartozott a leány apjának. Eliezer ajándékokkal megrakodva tért be Rivka apjának házába. „A szolga ezüst és arany edényeket, ruhákat és egyéb ajándékokat vett elő és adta azokat Rivkának és családjának” (Gen. 24/53).
Fontos megjegyeznünk, hogy a család nem kényszerítette a leányt a házasságra. Amikor Eliezer távozni készült a menyasszonnyal, így szóltak hozzá: „Hívjuk a leányt, és kérdezzük meg, akar-e menni ezzel az emberrel” (u.o. 56-58).
Izsák anyját, Szárát, Ábrahám eltemette a Chét fiaitól vásárolt Máchpéla barlangjába. A talmudi legenda tudni véli, hogy Szárá életében áldás telítette a családi sátrat: szombattól szombatig nem aludt ki a fény, áldás volt a kenyérben és felhő borította a sátrat (Rási).
Amikor Izsák otthonába vezette Rivkát, mindezek a csodás tünemények újra megjelentek. Ezért mondja az Írás: „Megvigasztalódott Jicchák anyja halála után” (Gen. 24/66).
Szárá temetése alkalmat adott a hetiszakasznak, hogy bemutassa Ábrahám emberi nagyságát. Efron, a hettita törzsből, előbb ingyen ajánlotta fel a Máchpéla-barlangot temetkezési helyül, de Ábrahám nem volt hajlandó elfogadni azt. Ekkor a tulajdonos jóval áron felül adta el a barlangot a hozzá tartozó területtel, de Ábrahám szó nélkül fizetett. Az Írás beszámol Ábrahám haláláról is.
„Ábrahám boldog öregségben halt meg és tért meg őseihez. Eltemették őt Jicchák és Jismaél fiai a Máchpéla barlangjába” (Gen. 25/8).
A hetiszakasz kihangsúlyozta Jismáel részvételét a temetésben, mondván, hogy a felnőtt Jismáel nem tagadta meg apját, bár az gyermekkorában elkergette őt házából.
A mi számunkra fontos tudnivaló a hetiszakaszból, hogy az első ősapa megvásárolta a hettitáktól Máchpéla barlangját. Oda temették utódait is és Chevront Kirját Árbának (a négy pár városa) nevezték az oda eltemetett őseinkről.
Hogy a „jó cselekedetek” eszméjével fejezzük be a magyarázatot, említsük meg a hagyományt, mely az ember temetését „cheszed sel emet” -nek, igazi jó cselekedetnek nevezi. A halott ugyanis sohasem fizetheti vissza a vele tett jót. És ebben Jichák és Jismáel egyek voltak. (Bár ma is így lenne!)
Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből / Forrás: OR-ZSE
