Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

És itt maradt a város nélkülük

Mazsihisz

Dr. Feldmájer Péter a Mazsihisz elnökének a „Dunasirató” megemlékezésen, 2011. november 9-én szerdán a „Cipők a Dunánál” emlékhelynél elhangzott beszédét közöljük.


Az 1930-as, 40-es években a politika irányítóinak a többség támogatásával az volt a célja, hogy a zsidók ne legyenek itt. Megpróbálták elűzni őket, és amikor minden nehézség ellenére mégis maradtak, még több joguktól fosztották meg őket, átadták őket a náci gyilkosoknak, hogy végezzék azok a piszkos munkát, mert egy magyar úr nem piszkolja be a kezét.

Majd, amikor már lezárultak a lehetőségeik, amikor már mindenki, ők is tudták, hogy nem nyerhetnek, elvesztik a hatalmat, akkor utolsó dühükben fegyvert adtak a megőrjített csőcselék kezébe, akik itt lőtték azokat a zsidókat a Dunába, akiket nem sikerült a gázkamrákba küldeni.

Levetkőztették őket, testüket elsodorta a víz, ruhájukat, cipőjüket elvitték a bakancsos-keresztesek. És itt maradt az ország, a város, a Duna-part üresen, nélkülük.

Hosszú időnek kellett eltelnie, míg elkészült ez a csodálatos emlékmű. Cipők, cipők, amelyek egy helyben várnak arra, hogy egyszer talán visszatérhetnek azok, akik hordták őket.

Persze, ilyen csak a mesékben van, a valóságban, akiket megöltek, soha nem térnek már vissza. Az, hogy itt lehetnek, azt sugallja, valami megváltozott, a mostaniak nem úgy gondolkoznak, mint eleik.

A cipők arra valók, hogy járjanak.

Vajon, ha sétára indulnának e vascipők a mai Budapesten, éreznék-e, hogy változott valami? Éreznék-e , hogy béke s nyugalom van, és nem gyűlölködés.

Először biztos a törvények házához csoszognának, hallanák, hogyan árad a gyűlölet, a durva beszéd, amelyeket a ’40-es években – őrizve a Ház méltóságát – nem mondtak volna el, és riadtan továbbindulnának.

Csattogó lépteik felvernék az utcák csendjét, azokét is, amiket azokról neveztek el, akik a gyilkos eszme terjesztői voltak, ahol a falakon megint látnák a masírozó bakancsos emberek jeleit, és ismét hallanák a vezért éltető köszöntésüket.

Látnák azok szobrát, akik büszkén vallották magukat a zsidók ellenségének. Elsietnének a városházához, ahol szembejönne velük a közszolgálatba frissen kinevezett náci vezér és szellemi követője, egy új színházi igazgató, akik még büszkén őriznék a város első polgára barátságos kézfogásának melegét.

Vajon visszatérnének-e ide, őrhelyükre, hogy kötelességüket teljesítve az idők végezetéig némán emlékeztessenek a jeges folyóba lőttekre, vagy hátrahagyva mindent, futva menekülnének el ebből a városból , másutt várva arra, hogy egyszer majd valóban megváltoznak az idők.

A választ adják meg Önök, mert az én keserű válaszaimat már elvitte a szél.


Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle