70 éve törtét a babij jari véres tragédia
Wangfolyó versei / Mazsihisz
Emléktábla felavatásával emlékeztek meg Kijev zsidó lakosságának Babij Jarban történt hetven évvel ezelőtti véres tragédiáról szerdán Munkácson.
Munkács Wallenbergről elnevezett utcájában a város zsidó és más nemzetiségű lakosai gyászszertartással emlékeztek meg arról, hogy 1941. szeptember 29-én és 30-án mintegy 34 ezer zsidót mészároltak le a német megszállók a Kijev melletti Babij Jar-ban.
babijjar_1.jpg
Meggyilkolt emberek a járda szélén
Imát mondtak annak a mintegy 30 ezer munkácsi zsidónak az emlékére is, akiket 1944 májusában a mostani megemlékezés helyszínéről indítottak el halálmenetben a koncentrációs táborokba – adta hírül a karpatnews.in.ua kárpátaljai hírportál.
Két héttel a babij jari tömeggyilkosság hetvenedik évfordulója előtt tíz fotó jelent meg az orosz neten, s rövid időn belül több honlapra is felkerült a tíz kifakult színes fotó 1941 októberéből.
A Babij Jar-ban történt tömeggyilkosság valójában nem köthető egyetlen időponthoz. A német csapatok szeptember 19-én foglalták el Kijevet, s az ezt követő hónapokban folyamatosan zajlottak a tömeges kivégzések a Kijev határában fekvő egykori vízmosásban.
babijjar_2.jpg
Az áldozatok holmija
Becslések szerint a német megszállás végéig az SS legalább 150 ezer embert végzett ki itt, ukránokat, lengyeleket, szovjet hadifoglyokat, zsidókat, cigányokat, elmegyógyintézeti ápoltakat, kijevi karaitákat, polgári túszokat vegyesen. Az első és legnagyobb tömeggyilkosság – s egyszersmind az egész német megszállás és a teljes holokauszt legnagyobb egyszeri tömegmészárlása – azonban az volt, amikor 1941. szeptember 29-30-án Kijev 33771 zsidó polgárát gyűjtötték egybe, végezték ki és földelték el két álló napon át a szakadékban.
(A katonák sorfala között tízes csoportokban végighaladva) egymás után le kellett adniuk csomagjukat, majd kabátjukat, cipőjüket, felsőruhájukat, végül alsóruhájukat is … Miután teljesen meztelenre vetkőztek, bekísérték őket a szakadékba, amely körülbelül 150 méter hosszú és 30 méter széles volt, és jó 15 méter mély … A szakadék fenekére érve a Schutzpolizei tagjai vették át és arra kényszerítették őket, hogy feküdjenek a már lelőtt zsidók holttestére … A testek szó szerint rétegekben feküdtek egymás fölött. Ezután egy rendőrségi kivégzőember végighaladt a sor előtt, és minden zsidót nyakon lőtt géppisztollyal … Láttam, amint a kivégzők több rétegnyi holttesten állva lőtték agyon egymás után őket … A kivégzők a kivégzett zsidók testén haladtak tovább a következő zsidókhoz, akiket közben lefektettek, és agyonlőtték őket. (Hofer teherautósofőr vallomása)
babijjar_4.jpg
A fotók a következő napon, október 1-én készültek. Kivégzéseket már nem látunk rajtuk, csak a ruhák halmai között válogató német katonákat, a szakadék alját földdel beterítő szovjet hadifoglyokat, és a Kijev utcáin heverő halottakat, akik nem tudtak lépést tartani a menettel. Se forrásuk, se szerzőjük nincs feltüntetve. Aki azonban látta a nagy vitát kavart berlini Wehrmacht-kiállítást – amely először 1995-ben nyílt meg, majd a kritikák nyomán 2000-ben újraszervezték, s azóta is látható a berlini Deutsches Historisches Museumban –, az emlékezhet rá, hogy néhány kép szerepel közülük fekete-fehérben, Johannes Hähle neve alatt.
babijjar_5.jpg
Johannes Hähle a német hadsereg professzionális fotósa volt. 1932-ben lépett a nemzetiszocialista pártba, s a Szovjetunió lerohanásakor a 6. hadsereggel együtt küldték tudósítani keletre a 637. számú Propagandakompanie (PK) kötelékében. 1942. nyarán megsebesült, s Potsdamba küldték gyógykezelésre, így felvételeivel együtt elkerülte a 6. hadsereg sztálingrádi sorsát.
Ukrajnában csütörtökön délben egy perces néma csenddel emlékeztek meg Babij Jar áldozatairól és megemlékezést tartottak a tömegmészárlás helyszínén állított emlékműnél.
babijjar_6.jpg
A babij-jari árkokat a háborút követően sírrablók többször feldúlták, a lehetetlen helyzetet kezelendő, meg a környék fizikai átalakítási terveivel számoló kijevi városi tanács vezetői úgy döntöttek, betemetik Babij Jar vérrel átitatott gödreit, a holtak csontjai felett pihenő-, kultúr-és sportparkot létesítenek. Ez egyébként is beleillett az „amiről nem beszélünk az nincs” hozzáállásba, mert a babij-jari mészárlás megkerült téma volt a szovjet időkben. A tömeggyilkosságra annak helyszínén semmi sem emlékeztetett, az illegálisan emlékezőket a rendőrség figyelte, elzavarta.
Olvassa el a teljes bejegyzést a Wang folyó versei blogon
További felhasznált forrás: MTI, Kijevi blog
