A rimaszécsi doktor bácsi
Szászi Zoltán / Forrás: Új szó
Életet menteni, betegeken segíteni – nemes és komoly hivatás, ám különösen embert próbáló szociálisan hátrányos helyzetű vidéken, Gömörben, Rimaszécsen végezni ezt a munkát.
Harminchárom esztendő
Dušan Rybár gyermekorvos anyai nagyapja a rimaszécsi izraelita temetőben nyugszik, a magát rimaszécsi doktor bácsinak tituláló orvos Rózsahegyen (Ružomberok) született, és már harminchárom éve dolgozik a községben. „Édesapámat, aki orvos, és édesanyámat, aki a háború idején harmadéves orvostanhallgató volt Prágában, 1944-ben már a megsemmisítő táborba induló vonatról szedték le, mivel akkoriban már nagy szükség volt orvosokra és egészségügyi dolgozókra. Kalandos sorsuk volt, az életüket egy nagyon befolyásos személyhez fűződő kapcsolat mentette meg. A család többi tagja elpusztult a koncentrációs táborokban. Én 66. évemet taposom, még aktívan dolgozom, és mostanában azon gondolkodom sokat, ha nyugdíjba megyek, vajon ki lesz az utódom. Kollégáim sokszor ugrattak azzal, hogy büntetésből vagyok itt, de ez nem igaz. Nekem nem büntetés, hanem hivatás és küldetés itt, a nehéz sorsú emberek, a sokszor mostoha körülmények között dolgozni” – mondta a doktor.
A pálya viszontagságai
1978-ban kezdett Rimaszécsen praktizálni, 1972-től a rimaszombati kórház szülészeti, gyermekgyógyászati és fertőző osztályán dolgozott, Rimaszécsre helyettesíteni ugrott be, majd végleg ott maradt, azóta már a harmadik-negyedik generáció gyerekeit gyógyítja. „El kell mondanom, hogy nálunk nem ritka a 14-15 évesen szülő lány, vannak alig 35 éves nagymamák is. Amelyik lánynak 16-17 éves korában még nem született gyereke, azt a többiek meddőnek tartják, kicsit le is nézik. Terhességmegelőzésről, higiéniáról, családról, munkáról, megélhetésről vagy gyereknevelésről, a csecsemő ellátásáról vajmi keveset tudnak az itteni roma nők. 2009-ben a 68 élve született gyerek közül 67 volt roma, idén ez az arány annyiban módosult, hogy 78 gyerekből 75 roma. Ezek a számok magukért beszélnek. Azt állítom: a cigányságnak a legtöbb kárt a műveletlenség, az önjelölt roma vezetők és az átgondolatlan szociális politika okozza. Rimaszécsen és környékén az elmúlt három évtized alatt megháromszorozódott a cigányság létszáma, de az életszínvonaluk csökken. Ma alig találni 60 év feletti cigány férfit a faluban, sajnos ez az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a rendszertelen életmód számlájára írható” – sorolja az orvos.
Oltani, felvilágosítani, nevelni, gyógyítani
A hátrányos helyzetű roma gyerekek számára életmentő lehet a védőoltások időbeni beadása, sajnos újabban néhány szülő ezt a kérdést is felelőtlenül kezeli. Ma már a gondos ellátásnak és a szigorú orvosi fellépésnek köszönhetően például sikerül visszaszorítani a korábban sok megbetegedést okozó, súlyos influenzajárványokat. Ám ez sem megy probléma nélkül, ugyanis Rybár doktornak éppen a napokban kell visszafizetnie egy jelentős összeget az egyik egészségbiztosítónak, mert korábban a harmadik adag szérumot is beadta a telepeken, viskókban élő kisgyerekeknek. „Tizenegy tuberkolózisban szenvedő gyerek sorsát figyelem, páran most jöttek haza a Tátrából, gyógykezelésről. Nem ritkák a bőrbetegségek, az idült felső légúti problémák, az asztma, ahogy az örökölt szívbetegségek sem. Ami mégis a legnagyobb gond, az a hozzáállás, a passzivitás. Ki kell mondanom, sokaknak csak megélhetést, bevételi forrást jelent a gyerek, nem foglalkoznak, nem törődnek velük.
UNICEF, orvosi kamara, hagyományőrzés
Dušan Rybár 11 éve az UNICEF szlovákiai szervezetének tagjai, éppen a napokban kalauzolta végig kollégáit a gömöri és szepességi roma telepeken. A terep bejárása után sajnos arra a következtetésre jutottak az UNICEF képviselőivel, hogy Szlovákiában néhány helyen rosszabb helyzetben van a gyerekek jog- és érdekvédelme, mint a harmadik világ fejlődő országaiban. A gyermekvédelmi aktivistaként is dolgozó orvos aktív tagja az orvosi kamara regionális és megyei szervezeteinek. Civilként, másfél évtizedig rimaszombati önkormányzati képviselőként dolgozott. Zsidó származását büszkén vállalja, jelenleg a rimaszombati zsidó közösség vezetője. „Még boldogult apósomnak megígértem, a hagyományokra vigyázni fogok. Már kevesen vagyunk Rimaszombatban, de van egy lelkes, összetartó csoport, amely képes volt egy zsidó kulturális hét megszervezésére és lebonyolítására az egyik civil szerveződéssel karöltve. Most már lassan a nyugállományba vonulással kezdek foglalkozni, de az nem közömbös a számomra, hogy ki veszi át a helyemet. Szeretném, ha odaadással végezné a munkáját, mert a hátrányos helyzetű emberek segítése nehéz, de szép feladat” – mondta Dušan Rybár.
