A kitapintható zsidó negyed
Valaczkay Gabriella / Népszabadság
Kiállítás – Látványraktár és csúcsmodern történelmi tárlat nyílt a Wesselényi utcában? Mikor épült Budapest első nyilvános vécéje? Hol árulták a millennium évében a legjobb fogsorokat?
Milyen mérlegen adagolták a barhesz hozzávalóit a Dob utcai kóser Fröhlich cukrászdában? Ha nem szokványos(an unalmas) várostúrára, hanem a nyüzsgő pesti zsidó negyed színes, szagos, néhol vicces, időnként dermesztő 200 évére vagyunk kíváncsiak – a Wesselényi utca 7.-be kopogtassunk.
A tavaly őszig lerobbantan és használatlanul állt Goldmark Teremben – ahová híres színházcsinálók az 1930-as évek zsidótörvényei elől menekültek játszani – most a Magyar Zsidó Levéltár (Milev) rendezett interaktív kiállítást. A Budapesti Zsidó Hitközség 2010 őszén kezdte el renoválni az épületet, amelynek színháztermében ezentúl előadásokat, konferenciákat tartanak majd, ezzel szomszédos helyiségébe pedig Itt lakott Rosenthal címmel költöztettek tárlatot. A ház első emeleti termeibe családfakutató központot rendeztek be, földszintjére pedig a levéltár látványraktára költözött.
Míg az épületfelújítás költségeit a fura nevű „turisztikai termék- és attrakciófejlesztés” nevű EU-s pályázat fedezte, addig a levéltár korszerűsítése leginkább egy Judaica Europeana nevű uniós projektnek köszönhető, amelyben tíz európai zsidó tematikájú gyűjtemény dolgozik közösen – papíralapú dokumentumaik digitalizálásán.
A Milev 35 ezer eurót kapott arra, hogy sok ezer oldalnyi fotóját, rajzát, oklevelét, térképét, meghívóját, évkönyvét számítógépes adatbázisba rendezze. Ennél többről szól azonban a Judaica Europeana. Az Europeana.eu európai kulturális gyűjtőportál egyik alegységeként arra buzdítja a részt vevő szervezeteket, hogy az összegyűjtött és digitalizált adatokat minél szélesebb körben juttassák el az emberekhez: szervezzenek oktatást, kommunikáljanak a sajtóval, rendezzenek kiállításokat.
A Milevet vezető Toronyi Zsuzsanna munkatársaival olyan tárlatot nyitott most a Wesselényi utcában, amelyben a budapesti zsidó negyed korábbi lakóinak tárgyai – Király utcai árjegyzék, gyermekágyi tábla, cukrászdai mérleg, zsinagógai gyűjtőpersely vagy a holokausztot túlélt Weisz család egyetlen megmaradt vagyontárgya, egy tekerős kávédaráló – veszik körbe a dupla képernyős pultot. Ezeken a (majdnem) mindentudó óriásmonitorokon egy érintéssel ugorhatunk 30, 50, sőt akár 80 évet is az időben.
A helyszín mindig ugyanaz: a pesti zsidó negyed. A virtuálisan egymásra hajtogatott várostérképeken korszakról korszakra nézhetünk be a legforgalmasabb utcaszegletekbe, mint pél dául Orczy báró városfalhoz közeli házának 48 bérlakásába a Király utca és a Károly körút sarkán.
Ezt egy főként fiatalokból álló, vidékről és külföldről érkezett közösség népesítette be a XVIII. század végén – a pesti zsidóság csírája. De tíz történelmi időpillanatban vizsgálhatjuk meg fotók, levelek, ártáblák és plakátok segítségével többek között a Király utca pezsgő üzletsorát is. Ha például az 1896-os évre bökünk az érintőképernyő alsó sávjában, többtucatnyi archív felvétel és leírás „lepi el” a kijelzőt: a Lahotay és Krizsek fotószalon reklámkártyájától kezdve Feldman kárpitos cégérén át a város legjobb műfogsorárudájának kirakatáig. Ha pedig a fényképeket végignéztük, és egy-egy ujjmozdulattal a képernyő szélére hajigáltuk őket, megjelenik a negyed térképe, azoknak a házaknak a számával, amelyről Toronyi Zsuzsanna kollégáival és tanítványaival együtt dokumentumokat tudott előkeríteni és digitalizálni. Ki lakott az épületben, hogyan nézett ki a homlokzat 60 éve, milyen üzleteket nyitottak az utcafronton, miféle gyűléseket tartottak az udvaron, kiket hurcoltak el onnan a háborúban stb.
Ám ha valaki konkrét személyt, netalán a saját rokonát keresné a gettóba zártak vagy a haláltáborokban elhunytak között, akkor ne itt, hanem az épület első emeletén berendezett családfakutató központban keresgéljen. Annak polcairól a Milev munkatársai körülbelül 70 magyar hitközség több mint négyszáz anyakönyvét emelhetik le neki – s a kutatások egészen az 1830-as évekig visszanyúlhatnak. Akadnak kötetek, amelyekben a korabeli jogszabályok szerint egyszerre vezették a születési, a házassági és a halotti nyilvántartást, a neveken és a dátumokon kívül olyan információkkal, mint a bába vagy a fiúcsecsemőt körülmetélésekor tartó komaszülők neve, megjegyzés a zsidóságból kitért személyekről, a névváltoztatásokról vagy épp az elhalálozás okairól. Például a szívhűdésről, a veselobról, a szamárhurutról vagy a vízkórról.
Arra, hogy több száz anyakönyvüket külön tágas kutatóteremben helyezhessék el, évek óta várnak már Toronyiék, de ez önmagában nem oldaná meg helygondjaikat. A Wesselényi utcai épület felújításával végre korszerű (állandó hőmérsékletű, páratartalmú és pormentes) tárolóhelyiségeket kaphattak a földszinten. S hogy a temérdek irat átköltöztetésének több haszna is legyen a puszta rendrakásnál, a termeket látványraktárnak rendezték be. Az eltolható falak és az üvegezett fiókok térképeiken, díszokleveleiken, a második világháborúból való „Schutz-Pass”-aikon vagy a Dohány utcai zsinagóga templomüléseinek összeírásain kívül olyan kincseket rejtenek, mint az a XIII. századi pergamenlap, amelyen Ádám és Éva alakja rajzolódik ki parányi betűkből. Ez a mikrográfia feltehetően egy feldarabolt héber betűs kötetből való, amelyet még Mátyás kódexei fogtak közre a Corvina könyvtár polcain.
