Elfeledett magyar holokauszt 1941-ből
Forrás: HVG
A magyar hatóságok összegyűjtik és az országhatáron túlra szállítják a zsidókat, a németek pedig lemészárolják őket. Miképp a hitleri megszállás után 1944-ben, három évvel korábban is ez volt a forgatókönyv.
Az egyik különbség, hogy 1941 július-augusztusában „csak” valamivel kevesebb mint 20 ezer embert deportáltak Magyarországról, egy másik, hogy 1941-ben a német hadvezetés is kérte-követelte, hogy a magyarok állítsák le a kitoloncolás-sorozatot.
Az akció legfeljebb csak részben irányult a „galiciánerek”, vagyis orosz és lengyel területekről beszivárgott zsidók ellen – téves tehát a történeti munkákban időnként ma is felbukkanó korabeli hivatalos szóhasználat. A Nyugat-Ukrajnába, a német és magyar megszállás alatt álló senki földjére kitett emberek jó része magyar anyanyelvű volt, és a Kárpát-medencében élt. Többségük – nők, férfiak, gyerekek, öregek – sorsa tarkólövés lett.
Igaz-e, hogy a Kamenyec-Podolszkijban 1941 augusztus végén lefolyt gyilkosságsorozatban – amely a második világháború első öt számjegyű tömegmészárlása volt – magyar fegyveresek is segédkeztek, ahogyan ezt egyes történeti források állítják? Miképp úszták meg a felelősségre vonást a tarkólövést végző gyilkosok, és hogyan menekült meg az ukrán banditák fogságából egy budapesti túlélő? Hová lettek az 1990-es években Magyarországon folyt ügyészi eljárás iratanyagai?
Az e heti HVG-ből megtudható.
